A rovat kizárólagos támogatója

A fukusimai és a csernobili atomerőmű-katasztrófák emberek millióinak életét tette tönkre. A Greenpeace a Hősök terén a nukleáris katasztrófák áldozataira emlékezve rakott ki napelemes lámpákból egy „atomjelet”, mely fokozatosan átalakult egy jelképes szélkerékké. A nukleáris balesetek öröksége bizonyítja, hogy az atomenergia nem megoldás.

Az akció azt szimbolizálta, hogy a veszélyes atomenergia használata helyett át kell térnünk a megújuló energiaforrások használatára, mely az egyedüli, környezeti és gazdasági szempontból is megfelelő megoldás a jövő energiaellátására. A fukusimai áldozatok közül mintegy 100 ezren máig nem térhettek haza; és több mint 60 ezren máig ideiglenes szállásokon laknak. A megsérült reaktorok folyamatos veszélyforrást jelentenek, amelyekből továbbra is szivárog a szennyezés a talajba, onnan pedig az óceánba.

A Greenpeace Radiation Reloaded, Ecological Impacts of the Fukushima Daiichi Nuclear Accident 5 years Later (Sugárzás Újratöltve, A Fukusima Daiicsi atomerőmű-baleset ökológiai hatásai a katasztrófa után 5 évvel) (2016) című jelentése a Fukusima prefektúrában található erdők, folyók, árterületek, torkolatok radioaktív szennyezettségét vizsgálja.  Az erőműben és a baleset által érintett területen óriási mennyiségű radioaktív hulladék keletkezett, melynek hosszabb távú kezelésére egyelőre nincs megoldás, ahogy a sérült reaktorok felszámolására sem. A költségek az egekbe rúgnak.
 


 Galéria: Fukusima

Likvidátorok a fukusimai atomerőmű romjainál  Fotó:

2011. március 11-én a közép-európai idő szerint 6 óra 46 kezdődő tóhokui földrengés, valamint az azt követő cunami elképesztő csapást mért az atomenergiában mint a modern kor energiahordozójában hívő Japánra. Öt évvel a Fukusimában történt nukleáris baleset után azt már tudni lehet, azt emberi mulasztások idézték elő, s hogy a tragédia könnyen a 250 kilométerre lévő Tokió, illetve a környékén élő 50 millió ember evakuálását is követelhette volna. Sok minden azonban ma sem ismert, illetve az elmúlt években feledésbe merült. Az áldozatoknak is, magunknak is tartozunk azzal, hogy amit lehet, felidézünk.


Csernobil után 30 évvel közel 5 millióan még mindig hivatalosan szennyezettnek tekintett területen laknak Ukrajnában, Oroszországban és Fehéroroszországban. A Csernobil körüli erdők, ahonnan a helyiek a tüzelőfát gyűjtik, szennyezettek; épp úgy, mint a talaj, amelyben az élelmiszereket termesztik, és a folyók, amelyekből a halakat fogják. A balesetek által érintett közösségekben emelkedett a halálozási ráta, a születési arányok csökkentek, miközben gyakoribbá váltak a rákos megbetegedések, és széles körben tapasztaltak neurológiai panaszokat.

A Greenpeace Nuclear Scars: The lasting legacy of Chernobyl and Fukushima (Nukleáris sebhelyek: Csernobil és Fukusima velünk élő öröksége) (2016) című legújabb tanulmánya a fukusimai és csernobili nukleáris balesetek máig tartó hatását tárja föl. A jelentés egyaránt támaszkodik tudományos kutatási eredményekre, a túlélők életútjának bemutatására és a Greenpeace szakértői által Japánban, Ukrajnában és Oroszországban végzett sugárzásmérésekre.

„A nukleáris ipar és a kormányok igyekeznek elhitetni velünk, hogy egy nukleáris katasztrófa után az emberek élete egy idő után visszaáll a normális kerékvágásba. Azonban a rendelkezésre álló bizonyítékaink alapján ez nem igaz” – mondta Perger András, a Greenpeace energiakampány-felelőse. A kormányok mind Japánban, mind a csernobili katasztrófa által érintett országokban igyekeznek enyhíteni a sugárzásvédelmi intézkedéseken. Csernobil térségében megszüntették a környezeti és élelmiszerügyi monitoring programokat. Japánban 2017 után vissza kívánják telepíteni a lakosokat a máig szennyezett területekre. Holott a dekontamináció csak csökkenteni tudta a szennyezésből származó sugárzás mértékét, teljesen megszüntetni nem.

    

Fotók a Greenpeace március 9-i eseményéről >>>

Több millió ember élete változott meg Fukusima és Csernobil után, és a katasztrófák hatása még évszázadokig érezhető és mérhető lesz.


Pajzsmirigyrák, poszttraumás stressz, öngyilkosság

A fukusimai tragédiával kapcsolatosan hivatalosan nincsenek áldozatai a nukleáris szivárgásnak, a földrengés és a cunami "számlájára" viszont több mint 18 ezer emberéletet rónak fel. Azzal kapcsolatosan, hogy a kitelepítetteket milyen traumák és egészségkárosító hatások érték, szintén nincs hivatalosan elismert statisztika. De ahogyan a csernobili atomkatasztrófa után, a fukusimai utóhatást tekintve is azzal lehetett számolni – állítja a Greenpeace jelentése –, hogy jelentősen megemelkedik a pajzsmirigyrákos megbetegedések aránya. Mind az érintett gyermekek, mind a likvidátorok (a szennyezett területek megtisztításában részt vevő munkások) körében ez (lesz) a helyzet, és ugyanezt mutatják (majd) a leukémia, az emlőrák vagy a szürkehályog gyakoriságot mérő adatok is.

Az ukrajnai és a japán katasztrófa is széles körben elterjedt mentális zavarokat váltott ki a túlélők körében, szorongást, depressziót, poszttraumás stressz szindrómát (PTSD), de megnőtt az alkoholisták és az öngyilkosságot elkövetők száma is. Az átélt trauma, illetve a jövő miatti aggodalom (például szorongás a rák kockázataival és az utódokra örökített genetikai hatásokkal kapcsolatban, a szennyezett területeken eltöltött élettel vagy a hazatérés lehetetlenségével kapcsolatban, illetve a méltányos kártérítés elmaradásával, a megélhetés elvesztésével kapcsolatban) ugyanezeket a statisztikákat gyarapítja – írja a jelentés.


Ilyen örökséggel a hátunk mögött felelőtlenség az atomenergiában gondolkodni. Sürgősen át kell állnunk a megújuló energiaforrások használatára, amely biztonságos és tiszta energiával tudja fedezni az energiaszükségletünket” – jelentette ki Perger András. Magyarországon ezzel szemben a Paks I-es reaktorok üzemidejét úgy hosszabbítják meg, hogy a működő négy reaktor nem felel meg a modern reaktorokra vonatkozó biztonsági előírásoknak.  A Paks I-es reaktorok engedélyezett szivárgási tényezője a nyugati típusoknál engedélyezett kevesebb mint 1%-hoz képest 14,7%-os.

A reaktorcsarnok teteje egy esetleges terrortámadás esetén teljesen hatástalan lenne. Amennyiben Paks II megépülne, a nukleáris energia használatával járó veszélyeket és a kockázatokat áthárítanánk gyermekeinkre és unokáinkra is. „Azt várjuk a magyar kormánytól, hogy vonja le a következtetéseket a közelmúlt nukleáris katasztrófáiból, és hagyjon fel az atomenergia támogatásával. Jó példa Németország, ahol a napsütéses órák száma átlagosan fele a magyarországiénak, mégis az ország villamosenergia-igényének 32,5%-át megújuló energiaforrásokból tudták fedezni 2015-ben. A megújuló energiák terjesztésével biztosítható lenne Magyarország jövőbeli biztonsága és versenyképessége is” – tette hozzá Perger András.

A Tepco lehazudta a napot az égről

A katasztrófát francia kutatók 2013-ban „beárazták”, e szerint ha mindez Európában történik, akkor annak úgy 125.000.000.000.000 (azaz 125 ezer milliárd) forint kármentesítési számla lenne a vége – anyagilag. De mindez a kalkuláció még akkor készült, amikor nem volt ismert, hogy a Tepco szisztematikusan lehazudja a felkelő napot az égről: a cég eltitkolt újabb és újabb sugárzóanyag-szivárgást, azt, hogy mennyi erősen sugárzó víz szivárog az óceánba, és azt is, hogy valójában a hat reaktor közül háromban leolvadt a reaktormag. De nem beszéltek arról sem, hogy miközben a kormány a mentés és "takarítás" során végig a biztonság fontosságáról prédikált, addig az állami tulajdonú cég által naponta kiküldött 3-6 ezres mentő-, és katasztrófaelhárító „takarítószemélyzet” tagjait olykor furcsa balesetek érik. Tavaly decemberben pedig, a már rég leállított erőműben egyszer csak "kiderült": egy elvezetőcsőben folydogáló anyag az egészségügyi határérték 4000-szeresével sugárzik.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás