Konferencia Párizs, 2001. június 13-15.
A biológiai sokféleségről szóló egyezmény (Convention on Biological Diversity, CBD) az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján (Rio de Janeiro) 1992-ben jött létre, s 1993-ban lépett életbe. Az egyezményhez csatlakozott államok száma közöttük Magyarországgal a ma már 180. Az egyezmény egyik legjelentősebb aktivitási területe a biotechnológia területén az önreprodukcióra képes, genetikailag módosított szervezetek (living modified organisms, LMO) esetlegesen negatív környezeti hatásainak a szabályzás módszereivel történő minimalizálása. A genetikailag módosított növények (mint a legtöbb vitát kiváltó élőlénycsoport) szabadföldi kibocsátása mellett és ellen napjainkig különböző érvek és ellenérvek halmozódtak fel, amelyek az alábbiakban foglalhatók össze (CBD, 2000a; vö. felvetések ellenérvek):
– növelhetik a táplálkozásbiztonságot, amennyiben csökkenthetik az összes növényvédő szer felhasználást totális herbicidek lebontásban közreműködő enzimeket és Bt-toxintermelő növényeken keresztül a transzgének és termékeik hatása addicionális rizikóként jelenhet meg a táplálkozásban;
– csökkenthetik a termesztéshez szükséges terület nagyságát erről, ma még csak konkrét növényi kártevők kártételének mértékig (vö. néhány hernyókártevő elleni védekezés megoldása) realitás beszélnünk;
– kiterjeszthetik a termesztésbe vonható területeket a gyönge adottságúakra (pl. sós, száraz talajok; hűvös, napfény-szegény klíma) ilyen módszerek eddig nem kerültek a gyakorlatba;
– módosító/átalakító hatást gyakorolhatnak a jelenlegi biológiai diverzitásra (génelszabadulás hibridképződés; vö. idegen beporzás, vegetatív szaporodás) az ezt illető eredmények még nem generalizálhatók;
– a táplálékláncon keresztül negatív hatást gyakorolhatnak az emberi egészségre tudásunk ezt illetően még nem releváns.
A CBD kormányzó (határozathozó) testülete a kormányközi Conference of the Parties (COP). A COP 1995-ben szakértői ad hoc munkacsoportot (Working Group on Biosafety) hozott létre a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó, nemzetközi szabályozás tervezetének elkészítésére. A COP 2000. januárjában fogadta el azt a jegyzőkönyvet, amelynek életbelépéséhez (2002-re várható) 50 ratifikációra van szükség. A jegyzőkönyv neve Cartagena Protocol, amelyet arról a columbiai városról kapott, ahol 1999-ben a szövegező munkacsoport utolsó és a jegyzőkönyv elfogadására szervezett COP első ízben ülésezett. A jegyzőkönyv ügyvezető testülete annak életbelépéséig egy kormányközi bizottság, az Intergovernmental Committee for the Cartagena Protocol on Biosafety (ICCP). Ezt követően a Meeting of the Parties to the Protocol (MOP) lesz a jegyzőkönyv határozathozó testülete. A Cartagena Protocol ratifikálására (értsd: nemzeti parlamentek általi jóváhagyására) 2002 után is van lehetőség. Magyarországon ez még nem történt meg, mivel az országot képviselő személyről és szervezetről (értsd: National Focal Point) és az információs kapcsolattartóról (értsd: Clearing House Mechanism) nem született döntés. A párizsi tanácskozás célja amelyet most kanadai, francia és brit pénzügyi támogatással szerveztek , az LMO-k kezelésére, szállítására, csomagolására, azonosítására vonatkozó problémák megvitatása volt. Nemzeti felelős beosztással Kanada és Niger képviseltette magát, míg Litvánia környezetvédelmi minisztere vett részt a tárgyaláson. A Cartagena Protocol jellegzetesebb megállapításai a következők (CBD, 2000b):
– A működési területe a biológiai/genetikai biztonság kérdésköre, amelyben megoldandók a genetikailag módosított szervezetek országok közötti szállításának, kezelésének és használatának biztonságtechnikai kérdései;
– Rendelkezések és engedélyezések bevezetése útján törekedik az LMO szervezetek felhasználásával kapcsolatos környezet-egészségügyi rizikó minimalizálása;
– A jegyzőkönyv nem terjed ki humán-egészségügyi célra használt genetikailag módosított szervezetekre, amelyet más nemzetközi egyezmények szabályoznak. Az előzetes engedélyezési eljárás (Advanced Informed Agreement, AIA) nem terjed ki az LMO tranzit-szállításra (vö. baleset után kialakuló helyzet), a zárt tartásra (értsd: a külső környezettel való csere kizárása, pl. laboratóriumi vizsgálatok, növényházak, zárt rendszerű állattartó telepek stb.), és a közvetlen élelmiszer/takarmány formában történő felhasználásra vagy feldolgozásra (az Egyesült Államok deregulációs erőfeszítéseit követő, fenntartással fogadható kivétel). Az AIA-eljárás a genetikailag módosított élőszervezetek (pl. növényi mag, transzgenikus hal stb.) első szabadföldi kibocsátás előtti szállítására vonatkozik, amennyiben az export vállalatnak az LMO-ra vonatkozó részletes, írott ismertetőt kell az importáló országnak küldeni. Az importőrnek 90 napon belül kell válaszolnia arról, hogy a dokumentáció megérkezett és 270 napon belül döntenie arról, hogy befogadja-e a szállítmányt. A rendelkezésre álló időben az ő (!) feladata a helyi rizikóanalízis lefolytatása. Esetleges elutasítását indokolnia kell. Az elutasítás indoka lehet, ha az importőr ország a dokumentációt inkompletnek találja (pl. nem tartalmaz adatokat a rizikóanalízis során aggályosnak minősített kérdéskörben), vagy a genetikailag módosított élőszervezet a biológiai diverzitás szempontjából aggályosnak minősül.
Az ICCP első ülését Montpellier-ben (Franciaország) 2000. december 11-15-én rendezték. Az ICCP második ülésén Meeting of technical experts on handling, transport, packaging and identification of living modified organisms nevű ülésén (Párizs, 2001. június 13-15.) Darvas Béla képviselte Magyarországot. Egynél több, nemzeti finanszírozású képviselővel, azaz szakértői küldöttséggel érkezett Ausztrália (3), Brazília (3), Kanada (4), Franciaország (5), Japán (2), Malájföld (2), Norvégia (2), Svájc (2) és az Egyesült Államok (4). Szavazásra jogosult tag ez esetben is csak egy volt. Az angol hivatalos nyelvű (opcionálisan francia szinkrontolmácsolású) tanácskozásra az angol (Egyesült Államok, Ausztrália, Egyesült Királyság, Kanada) és francia anyanyelvű (Franciaország) országok szinte kizárólagos érdekérvényesítő-képessége nyomta rá a bélyegét. Az ülést levezető elnök többnyire (értsd bonyolult esetekben) franciául beszélt, s az angol szinkrontolmácsolás színvonala sajnos nem volt kifogástalan.
A Cartagena Protocol 18. cikkelyének (Handling, transport, packaging and identification of LMO) megvitatására összegyűlt 36 tagország 14 képviselőjét környezetvédelmi, 8-at agrár, 4-et egyéb minisztériumok delegálták. További 5-5 résztvevő kutatóintézetekből és egyéb szervezetekből érkezett. A gyakran megszólaló Egyesült Királyságot például némi meglepetésre a Smith Kline Beecham (gyógyszergyártásban ismert, a biotechnológiában érdekelt óriás cég) egy munkatársa képviselte. A tagországok mellett tanácskozó joggal az alábbi szervezetek képviselői jelentek meg: FAO WHO Codex Alimentarius Commission, Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO), Global Industry Coalition (CIC), Greenpeace (International; Canada), International Plant Protection Convention (IPPC), International Seed Trade Federation (ISTF), Office International des Epizooties (OIE), Organization for Economic Co-operation and Development (OECD), The World Conservation Union (IUCN), United Nations Economic Commission for Europe (UNECE), United Nations Environment Programme (UNEP), World Health Organization (WHO).
A tanácskozás első napján a munkaértekezlet megnyitására, a tisztségviselők megválasztására, a program elfogadására került sor. Ezt követte a montpellier-i tanácskozás legfőbb eredményeinek felidézése (CBD, 2001):
– Az ICCP-nek 13 ország (Argentína, Ausztria, Belorusszia, Egyesült Királyság, Észtország, India, Kanada, Koreai Köztársaság, Norvégia, Szlovénia, Svájc, Svédország és az Egyesült Államok) részletezte jelenlegi megoldásait. Párizsban 3 ország csatolt ehhez írott véleményt (Ausztrália, Horvátország és Kanada). Néhány jellegzetes megállapítás:
– Ausztria 1998-ban az élelmiszerek címkézésben új kategóriát vezetett be, amely a genetikailag módosított élelmiszerekre érvényes jelölési kötelezettség mellett a géntechnológia-mentes (!) címkézést is engedélyezi;
– Az Európai Közösség (European Community, EC) arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kellene állapítani azt a minimumot, amely fölött a genetikailag módosított megjelölést nem kellene kötelező érvénnyel előírni. Ezt 1%-ban javasolta megállapítani (ez élelmiszerekre az EC direktíva, míg takarmányokra 3%). A Koreai Köztársaság mezőgazdasági termékekben a 3%-ot is elfogadhatónak tartaná;
– Az Egyesült Államok nem tartja szükségesnek a genetikailag módosított jelölést sem takarmányok, sem élelmiszerek esetében, csak abban az esetben, ha azok speciális rendszabályok alá esnek (pl. toxikus anyagokat vagy peszticideket szabályzó törvények hatálya alá).
A szállításnál hasonló véleményeltérés észlelhető. A legtöbb országban (pl. Észtország) a csomagoló anyagon való jelölés követelmény, míg Svédországban a jelölés mellett a biztonságos csomagolás is elő van írva. Az Egyesült Államokban a szállítmányok jelölését szükségtelennek tartják, ahogyan a termék meghaladta az EPA (Environmental Protection Agency, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége) engedély egy jellegzetes státuszát (vö. dereguláció), azaz csupán a kísérleti fajták jelölése követelmény. A megjelölési kötelezettség Egyesült Államokbeli hiánya felveti azt, hogy milyen garanciákkal szállíthat onnan európai ország, pl. szójalisztet, takarmánykukoricát stb., hiszen a termék ebbéli minősége ennek hiányában és az ebből származó kevert raktározás miatt már lehetetlen (lásd: Ausztria megoldása). A nemzetközi szállítással kapcsolatos megjelölésnek, dokumentációnak és procedúrának a többségi szakértői vélemény szerint egyszerűnek, láthatónak, adekvátnak és alkalmazhatónak kell lenni.
A második nap alig érthetően két egyidejű szekcióülésre került sor, amelynek során a zárt rendszerű felhasználás és a szabadföldi kibocsátás elkülönített tárgyalására került sor. Ezt az eljárást több tagország (pl. Norvégia nyomatékosan) kifogásolta, mivel megosztotta a delegáltakat, és több átfedés van a két terület között. A delegációval érkezett országok ekkor kifejezett előnyhöz jutottak, hiszen mindkét helyszínen megjelenhettek képviselőik.
A zárt rendszerű felhasználással kapcsolatos, kisebb érdeklődést kiváltó szekciót India képviselője vezette. Magyarország ezen vett részt. A szekcióülés fontosabb megállapításai: a./ genetikailag módosított mikroorganizmusok kiemelten kezelendők, amelyekre vonatkozóan az ENSZ szabályai (UN Recommendations on the Transport of Dangerous Goods; TDG) lehetnek mérvadóak; b./ genetikailag módosított növények tekintetében az IPPC karantén kártevőkkel kapcsolatos útmutatásai szolgálhatnak mintául; c./ genetikailag módosított állatokra nincs megfelelő minta. A szekcióülésen többen (közöttük a CIC) a kutatási minták biztonsági követelményeket figyelmen kívül hagyó, közönséges postai továbbítására hívta fel a figyelmet.
A szabadföldi kibocsátásra kerülő esetek tárgyalását Kanada képviselője vezette. A szekcióülés három dokumentációs alternatívát jelölt meg: i./ a rendszer származzon a kibocsátótól, esetleg tartalmazza csupán a kifejlesztő elérhetőségét, akihez bármilyen kérdéssel fordulni lehet (az ezt preferáló, az összejövetelen domináns viselkedésű Egyesült Államok valamennyi felvetése a szabályozás minimalizálására törekedett); ii./ származhatnak nemzetközi szervezetektől (biológiai kontrol ágenseknél TDG, vetőmagoknál ISTF vagy OECD, növényeknél IPPC, mikroorganizmusoknál IPPC, TDG, állatoknál – OIE) (ez a változat az ICCP által favorizált megoldás); iii./ új dokumentációs rendszert kellene a meglévőkből kialakítani (igen sok tagországi delegáció véleménye szerint, pl. Horvátország által favorizáltan, teljesen új, speciális dokumentációs rendszert kellene kidolgozni, hiszen erre kapott a COP megbízást).
A harmadik napi ülés a záródokumentum elkészítésével telt el, és rendkívül sok kereskedelempolitikainak tűnő vitát hozott. A korábban már a tagországok által elmondott, de az CBD titkársága által nyitva hagyott egyedi vagy csoportvélemények újra felvetésre kerültek. Különösen az elnöki beszámoló anyaga váltott ki széleskörű ellenzést az angolszász országok (az Egyesült Államok az általános megállapítások szinte minden mondatát korrigálta) körében. A mondatról-mondatra haladó, egymás javaslatait a titkárság által is szinte követhetetlenül átíró aktivitással meglehetősen apró és bizonytalan lépéseket sikerült közösen tennünk.
A három napos tanácskozás legalábbis számomra – igen rossz hatásfokú döntéshozó képességével tűnt ki. A szervezők sem az érintett dokumentumok közös megtárgyalására alkalmas technikai (rendelkezésre áll ugyan LCD-kivetítő, amely a közös állásfoglalások direkt javítására fölöttébb alkalmas, de a francia elnök Norvégia javaslatára sem használta) eszközöket, sem adekvát szavazási technikát nem alkalmaztak. Helyette a változatos foganatú szóbeliség maradt (a sokféle hozzászólás ellenére vagy éppen hasznosításaként az ICCP eredeti meggyőződésének megfelelő vélemények kerültek be a dokumentumokba), amely együtt járt a sokszoros ismétléssel, s egymás viszonos támogatásával és ellenzésével. Az anyanyelvi résztvevők elégedetlen és aprólékos javítgatási készsége volt ennek a következménye, s ez nem igazán kedvez a felülnézeti szemléletnek. A három napos, kb. 20 órás tanácskozás záródokumentuma ökológiai szempontból igen szerény hozadékot tudott csupán felmutatni, amely alig haladja meg a Cartagena Protocol szintjét. Jellemzően a tanácskozás legritkábban emlegetett kifejezéseinek egyike a biológiai diverzitás volt, mintha nem a Biológiai Diverzitás Egyezmény égisze alatt zajlott volna az összejövetel. A megbeszélés az államközi áruszállítások rutinmegoldásai körül keringett, ahol az Egyesült Államok visszatérőlegesen a nála bevált árujegyzék-rendszert ajánlotta, míg a CBD titkársága elsősorban és talán kishitűen a jelenlegi határközi forgalom adminisztrációs terhei miatt aggódott.
A CBD titkársága szerint a párizsi szakértői munkaértekezlet a 18. cikkely tekintetében az ICCP második találkozóját (Nairobi, 2001. októbere) kellőképpen előkészítette.
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Irodalomjegyzék:
CBD (2000a): The Cartagena Protocol on Biosafety: The Biotechnology Revolution. Secretariat of the Convention on Biological Diversity. Montreal. (leaflet)
CBD (2000b): Cartagena Protocol on Biosafety to the Convention on Biological Diversity. Secretariat of the Convention on Biological Diversity. Montreal. Page 30.
CBD (2001): Overview of the synthesis of existing practice, rules and standards relevant to Article 18 of the Cartagena Protocol on Biosafety. Secretariat of the Convention on Biological Diversity. Paris. Page 26. [UNEP/CBD/BS/TE-HTPI/1/2]
