A rovat kizárólagos támogatója

Pár nap maradt hátra a globális éghajlatváltozással foglalkozó glasgow-i világtalálkozóból. Az első napokban elhangzott politikai ígéretek nagy médianyilvánosságát a tárgyalások „szürke hétköznapjai” követték. Mint megannyi más globális probléma esetében, ezúttal is a közel kétszáz ENSZ-tagállam kormánydelegációi közötti – rengeteg résztémában folyó – egyezkedések során dőlhet el, hogy kellően ambiciózusak lesznek-e majd a közösen elfogadandó dokumentumokban foglalt vállalások. Azt pedig nem lehet előrelátni, hogy tevőlegesen mi fog megvalósulni ezekből, mielőtt kifutunk az időből …

Az országok egyes csoportjai nyilatkozatokat fogadtak el a globális éghajlatvédelem szempontjából lényeges néhány témakörben.

  • A metánkibocsátások legalább 30%-kal való csökkentését ígérték meg több mint száz ország képviselői úgy, hogy ez 2030-ig történne meg a kibocsátás 2010-es szintjéhez viszonyítva. (A szén-dioxidnál sokkal kevesebb metán van a légkörben. Ez utóbbi koncentrációja óriási ütemben nőtt és molekuláinak jóval nagyobb az üvegházhatása, viszont csak tizedannyi ideig maradnak a légkörben.) E fogadalomból kimaradt India, Kína és Oroszország is.
  • Fosszilis tüzelőanyagot felhasználó energetikai beruházások külföldi támogatásának 2022 utáni megszüntetéséről szól az az állásfoglalás, amelyhez mintegy harmincan csatlakoztak (fejlett és fejlődő országok mellett néhány bank).
  • A „szén-mentes” villamosenergia-termelést szorgalmazó szövetséghez újabb országok csatlakoztak: „tiszta” technológiára való átállás a céljuk 2030-ig vagy nem sokkal azután.
  • A fenntartható erdőgazdálkodás és földhasználat, illetve az erdőterületek csökkenésének 2030-ig közösen elérendő megállítása mellett kötelezte el magát több mint 130 ország. Ez hozzájárulhat a légkörből a szén-dioxid egy részének kikerüléséhez.
  • Mindezen politikai nyilatkozatok fontosak, de egyrészt teljesítésük pl. a Párizsi Megállapodás alapján nem kérhető számon (hacsak a felek nem jelenítik meg azokat a nemzeti vállalásaikat tartalmazó NDC-kben), másrészt láthatóan nem „egyetemesek”.

A minden fél részvételével folytatódó „hivatalos” tárgyalások

A fentiekhez képest a leglényegesebb kérdésekben sokkal nehezebb egyezséget elérni a nagyon eltérő helyzetű országokat képviselő delegációk között. Ráadásul úgy kellene dűlőre jutniuk, hogy nem szabad(na) elfeledkezniük – az 1992. évi Éghajlatváltozási Keretegyezményben és az annak égisze alatt jóváhagyott 2015. évi Párizsi Megállapodásban – elfogadott éghajlatvédelmi, illetve az azokkal is összefüggő más fenntarthatósági célkitűzésekről. Ezekre is többen utaltak Glasgow-ban.

  • A fenntartható fejlődés új programját és céljait a Párizsi Megállapodáshoz hasonlóan 2015-ben hagyta jóvá a nemzetközi közösség, de alig van előrehaladás ezek többségének teljesítésében. Márpedig e célok szorosan kötődnek az éghajlatváltozási problémakörhöz is.
  • Az 1992. évi Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek találkozója pár héttel ezelőtt ért véget (COP-15, a kínai Kunmingban), ahol a legfontosabb téma a globális biodiverzitás megőrzésére egy új stratégia kidolgozása volt. Ennek teljesíthetősége is messzemenően összefügg az éghajlati rendszer állapotváltozásával és a klímapolitikai célokkal.
  • Sok további nemzetközi téma is kapcsolódik a mostani tanácskozáshoz (pl. az ózonréteg védelmével, az elsivatagosodással foglalkozó nemzetközi egyezmények). Ezek is felmerültek az elmúlt napok során, mert világos volt, hogy nem lehet önmagában megoldani a globális éghajlatváltozási „feladványt”.

Számos ügyben folynak még a glasgow-i egyeztetések; az alábbiakban három különösen „kényes” problémakört érintünk.

A globális kibocsátások csökkentése

Sokak szerint e tárgyalások eredményességének egyik fő fokmérője lenne a Párizsi Megállapodásban leírtaknál sokkal előbbre hozott és konkrétabb közös kibocsátás-csökkentési cél meghatározása. Ez olyan közös vállalást jelentene, amellyel még elérhető marad, hogy az iparosodás kora előttihez képest a globális átlagban vett hőmérsékletemelkedés ne haladja meg a 1,5 C fokos határértéket.

  • Az ígéretek. E vonatkozásban sokféle – de nem ritkán csak szándéknyilatkozatnak tekinthető és/vagy feltételekhez kötött – politikai ígéret hangzott el az első napokban. Ráadásul nem volt mindig kellően egyértelmű, hogy e nyilatkozatokban mire utaltak: csak a szén-dioxidra vonatkozó „karbon-semlegességre” vagy az összes hosszabb légköri tartózkodási idejű üvegházhatású gázra kiterjedő „klímasemlegességre”.
  • A becslések. Az újabb bejelentések alapján megjelent egy nagyon optimista, az összes feltételes ígéretet is beszámító becslés (International Energy Agency 2021). Más elemzések szerint 2021 után újra folytatódik a kibocsátások növekedése (Global Carbon Project 2021) és ha nem történnek még komolyabb vállalások, akkor elérhetetlen a „nettó zéró”, azaz a „karbonsemlegesség” kb. az évszázad közepéig (IPCC-WGI, 2021).

E kérdésben is minden attól függ, hogy számon kérhető módon miben tudnak megállapodni a tárgyaló felek a hátralévő napokban. Az eljárási szabályok szerint pedig konszenzusra van szükség.

Alkalmazkodás

A fejlődő országok nagy részének elenyésző a történelmi felelőssége azért, hogy az emberi tevékenységek miatt megnövekedett a légköri üvegházhatás. Társadalmaikat elsősorban a változásokra, az alkalmazkodásra való felkészülésük foglalkoztatja, és ehhez várják el a fejlettek támogatását. Az 1992. évi egyezmény már utalt e kötelezettségekre (4. cikkely), a Párizsi Megállapodásban még nagyobb hangsúlyt kaptak ezek az előírások, de a kibocsátás-csökkentéssel való kapcsolatuk is (4.7., 7.4. bekezdések). Nem elegendő, ami eddig e vonatkozásban történt (UNEP, 2021). A mostani egyeztetések egyelőre nyitott két kulcskérdése:

  • egy globális adaptációs cél meghatározása (nem egyszerű feladat, hiszen minden régió más és más módon sérülékeny);
  • az ezzel kapcsolatos feladatok megoldásához az eddigieknél lényegesen nagyon mértékű pénzügyi keret és az ehhez való hozzáférés biztosítása mindenekelőtt a legkevésbé fejlett és a kis szigeteken elhelyezkedő fejlődő országok számára (LDC, SIDS).

Finanszírozás

Az egyezmény, a Párizsi Megállapodás és a most rögzítendő feladatok végrehajtásának elősegítésére (a kibocsátás-szabályozási, alkalmazkodási feladatok ellátására, az éghajlatváltozásnak tulajdonított károk kompenzálására is) a fejlődők elengedhetetlennek tartják a támogatásokat és egyúttal a megfelelő technológiákhoz való hozzájutásuk biztosítását.[ E célra eddig már öt alap jött létre (GEF, GCF, AF, LDCF, SCF)] A „legkeményebb” vitapontok:

  • a fejlettek által 2009-ben megajánlott, eredetileg 2020-ig elérendő, de eddig nem teljesített 100 milliárd/év támogatási szint sürgős teljesítése;
  • a 2025 utáni időszakra egy összességében jelentősen megemelt szintű keret meghatározása.

Faragó Tibor, c. egyetemi tanár, 2021. november 10.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek