Az elmúlt tíz napban mintegy 20 ezer gardatetemet gyűjtöttek be a Balatonnál, a halpusztulás oka egyelőre ismeretlen – közölte Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. vezérigazgatója.
A vezérigazgató elmondta, hogy tavasszal természetes jelenség egy bizonyos fokú halpusztulás, ami leginkább a busát és az angolnát szokta érinteni, a gardát igen ritkán. Ezért is különös, hogy május végétől jelentősebb mennyiségű gardapusztult tapasztaltak a Balatonban, ami kortól függetlenül érinti az átlagosan 20-25, maximum 30-40 dekagrammos egyedeket. Az elhullás gócokban jelentkezik, vagyis akadnak partszakaszok, ahol nem láttak tetemeket, és van ahol tömegesen sodródtak a partközelbe. Ez a víz áramlásával és az uralkodó széliránnyal magyarázható.
A gardapusztulást a társaság jelezte az illetékes hatóságok felé, és frissen elhullott egyedeket is begyűjtött a vizsgálatokhoz. Az eddigi eredmények kizárják, hogy bakteriális fertőzés állna a pusztulás hátterében, a halfaj parazitái pedig nem okozhatnak ilyen mértékű elhullást. Folyamatban van a virológiai vizsgálat, és ha szükséges, toxikológiai vizsgálatot is végeznek a haltetemeken, hogy kiderüljön a tömeges pusztulás oka. Annyi tudható, hogy az elhulló gardák pusztulás előtt nem látszanak legyengültnek.
A normál tavaszi halelhullás legfőbb oka, hogy a rossz kondícióban lévő, rosszul telelt, idős vagy beteg egyedek nem bírják az ívás okozta többlet energiaveszteséget. Kérdéses hogy ezzel összefüggésbe hozható-e a gardapusztulás. A garda esetleges betegségének közegészségügyi kockázata nincs, emberre akkor sem jelent semmiféle veszélyt, ha beteg egyedet fogyaszt valaki – hangsúlyozta Szári Zsolt. Hozzátette: az utóbbi napok tapasztalatai alapján azt remélik, hogy lecsengőben van a garda-elhullás, ugyanakkor az elmúlt napokban kisebb mennyiségű karikakeszeg és dévérkeszeg pusztulást is tapasztaltak a halászok a tóban. A halászati őrök és a halászok folyamatosan gondoskodnak a tetemek begyűjtéséről – jelezte a vezérigazgató. (MTI)
Dr. Erős Tibor, a Balatoni Limnológiai Intézet hidrozoológiai osztályának vezetője is úgy véli, hogy még nincs ok különösebb aggodalomra. – Nagyon nagy viharok voltak, nagy volt a víz hőmérsékletének ingadozása éppen az ívás után, ez okozhatja ezt a jelentős halelhullást. A mértéke azonban még így is természetesnek tekinthető. Pillanatnyilag nem aggódunk miatta, reméljük, hogy mielőbb lecseng ez a folyamat. Persze figyelemmel kísérjük addig is – mondta a hal és bentosz témacsoport vezetője.
A napokban a sajtó jelentős részét bejárta az amurgéb nevű invaziv halfaj balatoni megjelenésének híre egy korábbi kutatási beszámoló alapján. A limnológiai intézetben dr. Takács Péter foglalkozik a kérdéssel, akit kedden nem értünk el, de korábban elmondta, hogy a Távol-keletről származó halat egy orosz akvarista hozta át Európába száz éve. Hazánkban először a Tisza-tóban találkoztak vele a 90-es években. Nyugat-Magyarországon néhány éve ők fedezték fel a Zala-folyóban. Ez egyben akkor a legnyugatibb észlelése is volt a fajtának. A kutatók 2011 novemberi fogásainak már mintegy négy százalékát adta ez a faj a Zalában, később a Nyugati övcsatornában is találkoztak vele. Az korábban még nem volt egyértelmű, hogy a Balatonon keresztül, vagy esetleg más módon jutott tovább a Zalából. Az amurgébbel az a fő gond, hogy mindent elfogyaszt. A méreteihez képest szokatlanul nagynak számító halakkal is táplálkozik, de a táplálékának zömét a vízi gerinctelen állatok, elsősorban rovarlárvák teszik ki. A csípősszúnyogok mellett az árvaszúnyogok és szitakötők lárvái is kedvencei. Nem csak a halak elől éli fel a táplálékot, még kétéltűek is eltűnhetnek a környékről, ahol megjelenik.
