Manapság még mindig sokan vélik úgy, hogy a városi fejlesztéseknek együtt kell járnia a zöld területek eltüntetésével és a természet pusztításával. Egyesek szerint a városokban egyébként sincs semmi keresnivalója a vadvilágnak, hiszen a városhatáron túl a végtelen rétek és erdőségek az ő igazi otthonaik. Nagy kár, hogy ez ma már csak egy önámító ábránd.
A városokon túl a réteket a legtöbb helyen halott, vegyszerekkel kezelt, egybefüggő szántókká alakították. Máshol pedig a „Hasznosítsuk a gyepterületeket!” hívószóra milliárdos támogatással szántottak be természetes gyepeket, miközben tényleges mezőgazdasági termelésbe vonásukra sosem volt reális esély. Így ezek ma már parlagfű-monokultúrákként súlyosbítják a hazai pollenallergia helyzetet.
Országszerte eltűnnek a nádasok és a természetes tavak. Alig vannak már folyók és patakok, mert egyenesre szabályozott, gátak közé szorított kanálisok futnak a helyükön.
Ily módon az a különös helyzet állt elő, hogy még ott maradt az élővilág számára a legélhetőbb a környezet, ahol az ember is él, a településeken. A saját rekreációnk és szépérzékünk érdekében a közelünkben kegyesen meghagyott természetfoltokon. Ezért is urbanizálódik egyre több állatfaj.
Így hát itt a természet maradékának pusztítása talán még nagyobb csapás, mint bárhol másutt. Az élővilágra és saját magunkra nézve egyaránt. Ezért még egy városban sem képzelhető el kifizetődőbb és bölcsebb fejlesztés, mint megőrizni a természeti értékeket és meggyógyítani a megsebzett táj sérüléseit.
Ehhez azonban nem csak az élhetőbb városi létre vágyó lakosságnak kell személetváltáson átesnie. Szükség van arra is, hogy az önkormányzati vezetők, a területi képviselők és a természetvédelmi hatóságok munkatársai is idomuljanak a jelenkor elvárásaihoz. Csak így tudják hatékonyan képviselni a lakosság és a mindannyiunkat éltető természet elemi érdekeit. Előbbi állítást igazolják Észak-Pesten az elmúlt években történt és éppen folyamatban lévő események.
Rákospalotán 2019-ben kezdődött meg egy nagy kiterjedésű erdőterület tarra vágása a több mint 15 ezer lakásos Újpalotai lakótelep szomszédságában. Éppen akkor, amikor több évtizednyi léte után az egykori faültetvény már egy jól működő erdei ökoszisztémává fejlődött. Maroknyi helyi lakos tiltakozása nem tudott gátat vetni a hivatalos szervek által is jóváhagyott tarvágásnak. Így az egykori erdő helyét sivár facsemete monokultúra vette át.
Most pedig egy újabb, a Farkas-erdőben tervezett erdőirtás borzolja a kedélyeket a szomszédos Újpesten.
A Farkas-erdő telepített erdő, mely a jelenlegi kiterjedését is magába foglaló megjelenítése már az 1910-ből származó térképeken is szerepel, ekkor még Megyeri erdő néven. Ez is mutatja, hogy az erdő több mint 100 éves múltra tekint vissza. Ezzel együtt az elmúlt száz évben jelentős mértékben változhatott az erdő faállománya az egymást követő fatelepítések nyomán. Ezt a vidéket az erdőtelepítés előtt nyílt és zárt homokpusztagyepek borították, míg a homokbuckák mélyedéseiben lápok voltak, melyek különös mozaikos mintázatot adtak a tájnak. Az egykori vadvízország maradványának tekinthető az északi irányban elhelyezkedő Dunakeszi-láp, a Mogyoródi-patak melletti Rákospalotai-láp és a Farkas-erdőtől nyugatra elhelyezkedő Újpesti-láp. Ez utóbbit egyes erdőrészekkel együtt nemrégiben helyezték védelem alá.
Az erdőirtást a Farkas-erdő észak-nyugati részén tervezik elvégezni közvetlenül a Megyeri-út mellett. Ott, hol az út túloldalán Káposztásmegyer 2. legsűrűbben lakott része található. A területet 72 fa kivágásával kívánják alkalmassá tenni egy 52 lakásos, két mélygarázs szinttel rendelkező társasház felépítésére. A helyi lakosok attól tartanak, hogy az építkezéssel a Farkas-erdő nagy blokkjától a Homoktövis utcával elválasztott Kiserdő teljesen elveszítheti rekreációs szerepét, és a helyi mikroklímára, egészségmegőrzésre gyakorolt kedvező hatását.
A Kiserdőt bejárva nézzük meg közelebbről, hogy mennyire valósak ezek az aggodalmak! Vizsgáljuk meg elsőként, hogy milyen természeti értékei vannak a Kiserdőnek, és veszélyezteti-e létét a tervezett építkezés!
Mivel őshonos fás társulások sehol sem éltek eredetileg a Farkas-erdő területen, ezért az egyes erdőrészek természetvédelmi szempontú értékelésekor a fák fajösszetételének elemzésénél fontosabb annak vizsgálata, hogy jelenleg mennyire stabilak az egyes életközösségek. Egy terület természetvédelmi szakmai szempontú elemzése során ugyanis nem elegendő csupán a faállomány értékelése, mert egy többségében idegenhonos fajok egyedeiből álló, ugyanakkor őshonos cserje- és lágyszárúszinttel rendelkező erdő is képes olyan összetett élőhelykomplexumot képezni, mely számos védett madár- és rovarfajnak biztosít élő- és szaporodóhelyet.
Ebből a szempontból a többi erdőrésszel összehasonlítva kedvezőbb a Megyeri út és a Homoktövis utca közötti Kiserdő, ahol a fáknál nem jelenik meg a csúcsszáradás jelensége, ami déli irányban általánosan jellemzi az erdőt. A kedvezőbb helyzetet a talaj jobb vízgazdálkodása és a fák talajvízhez való könnyebb hozzáférése alakíthatta ki. Ez az alaphelyzet meghatározó lehetett abban, hogy kis kiterjedése ellenére is egy életképes és egészséges erdei ökoszisztéma alakult ki a területen.
A Kiserdőt a Megyeri úti önkormányzati társasházak felé haladó szélesebb gyalogösvény osztja két részre. A Külső-Szilágyi út felé eső keleti erdőrész egy ültetett nyárfás, míg a másik oldalon egy természetközeli állapotú erdőrész húzódik a tervezett beépítés helyszíne felé nyugati irányban, egészen a körforgalomig.
Az őszi terepbejárás során nem került elő egyetlen aranyvessző (Solidago sp.) egyed sem, mely idegenhonos növényfaj a most védetté nyilvánított területeken is itt-ott tömeges. Az egyedüli helyszín, ahol néhány négyzetméternyi területen megjelent, az erdőrész degradált szegélyében volt, a buszmegálló közelében, egy kisebb nádasfolt és néhány ezüstfa társaságában.
Az idegenhonos lágyszárú fajok hiánya mellett más tényezők is alátámasztják a Kiserdő természetvédelmi jelentőségét. Területén csak keskeny ösvények haladnak át és kis kiterjedése ellenére is változatos képet mutat. A famatuzsálemek alatt a fényszegény aljzaton vastag avarréteg alakul ki, amely az erdőben megjelenő jelentős mennyiségű holtfával együtt paradicsomi körülményeket teremt az erdő életközösségében kulcsszerepet betöltő gerinctelen élőlényegyüttesnek.
Ez megfelelő táplálékbázist jelet a bokor- és erdőlakó madárfajok számára is. A terület alacsony szintű zavarása és az erdő változatos szerkezete, a nyíltabb és a szinte áthatolhatatlan cserjések váltakozása ideális fészkelőhelyet biztosít számos védett madárfajnak.
A Farkas-erdőn belül a Kiserdő ezen része egy önálló egységet jelent, semmiképpen sem tekinthető a nagyobb terület degradálódó függelékének.
Ezt bizonyítja az is, hogy a Magyarországon őshonos soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum) több száz egyedből álló populációja fellelhető itt, miközben a Farkas-erdőben sehol máshol nem jelenik meg ez a növény.
Szintén a Kiserdő értékét mutatja, hogy a Farkas-erdőben egyedül itt jelenik meg a boglárkafélék családjába tartozó bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides). A Magyarországon őshonos faj üde bükkösök és gyertyános tölgyesek kora tavaszi, lombfakadás előtti virága, így itteni megjelenése különleges színfoltja a Farkas-erdőnek.
Az egész Farkas-erdő sorsa szempontjából különösen fontos, hogy a területét érintő további fejlesztések eredményeként az erdő ne csak a kirándulni és sportolni vágyók igényeit elégítse ki az ösvényekkel tagolt, jól bejárható erdőrészek kialakításával, hanem megmaradjanak azok a sűrű, természetközeli élőhelyek is, amelyek a gazdag gerinces és gerinctelen állatvilág fennmaradását biztosítják. A megvizsgált erdőrész teljesen megfelel ezeknek a kívánalmaknak.
A fentiekben részletezett tények alapján megállapítható, hogy a Kiserdő beépítésre szánt része jelenleg egy természetközeli állapotú élőhely, melyben nem jelentek meg előrehaladó degradációs folyamatok. Kicsiny kiterjedése miatt viszont minden olyan hatás, mely a területét tovább csökkenti, egyenes utat nyit olyan degradációs folyamatoknak, amelyek negatív közegészségügyi következményekkel is járhatnak.
Közegészségügy és rekreáció
Csupán pár méterre kell eltávolodnunk a Kiserdőtől ahhoz, hogy a helyszínen vizsgálhassuk egy természetes élőhely átalakításának közegészségügyre gyakorolt hatását. A Megyeri úti önkormányzati bérlakások lakótömbjének környezetéről van szó. Ezen a területen az építkezést megelőzően parlagterület és kisebb facsoportok voltak. A parlagok növényzetét olyan gyomfajok képezték (pl. tövises iglice, szöszös ökörfarkkóró, parlagi ligetszépe, aprószulák, orvosi atracél, zászlós csűdfű, terjőke kígyószisz, szennyes bükköny, kaszanyűg bükköny, orvosi somkóró, fehér somkóró, tavaszi aggófű, pipacs, katáng, vadárvácska, fehér here, bürök gémorr, pásztortáska, fehér mécsvirág, cickafark, erdei mályva stb.), amelyek már évszázadokkal ezelőtt integrálódtak a hazai flórába, így a parlagfűtől és az aranyvessző fajoktól eltérően nem veszélyeztetik agresszív terjeszkedésükkel a természetes társulásokat, és közegészségügyi veszélyt sem jelentenek allergén pollentermelésük miatt.
Az építkezés nyomán megsemmisült az eredetileg összefüggő növénytakaró, mely ellen tudott állni az idegenhonos növényfajok behatolásának, elterjedésének. Az újonnan kialakult kopár területeket pedig sikeres szaporodási stratégiájuk miatt idegenhonos allergén növényfajok, különösen a parlagfű foglalta el. Gyakorlatilag ugyanaz a folyamat játszódott le, mint a gyepek esetében említett mélyszántás során.
A fenti képen látható helyzet ugyan ma már nem tapasztalható a rendszeres kaszálás miatt, de ez nem jelenti azt, hogy sikerült elhárítani a parlagfű okozta problémát. Ez a növény ugyanis képes arra, hogy lekaszálása esetén a talajfelszín közelében fejlesszen allergén pollent termelő összetett virágzatokat. Így az a különös helyzet áll elő, hogy a lakosok ugyan nem látják a területen a parlagfüvet, mégis szenvednek az általa okozott allergiától.
Parlagfűszezonban megvizsgálva a talajfelszínt a bérházak mellett sok helyen 50 % feletti borítottsági értékek is mérhetők a parlagfűre vonatkoztatva. Az erdő területén megvalósuló társasház építése esetén is ezekkel a következményekkel lehet számolni.
A másik valós veszélyt az jelenti, hogy az építkezés nyomán nem csak a munkálatok során közvetlenül érintett területek válnak allergén növények tenyészhelyévé, hanem az egész Kiserdő is.
Ahhoz, hogy egy életközösség megőrizze természetes állapotát és képes legyen védekezni a szegélyekben fellépő degradáló hatásokkal, az özönfajok behatolásával szemben, rendelkeznie kell egy megfelelő méretű magterülettel. Ennek a magterületnek a kiterjedése már most is korlátozott, így a terület további csökkentése előrehaladó, egymást erősítő degradációs folyamatokat indíthat el az élőhelyen. Ennek következtében itt is dominánssá válhatnak az idegenhonos allergén özönnövények, tovább nehezítve a pollenallergiától szenvedő helyi lakosok helyzetét.
A NATURARTON MUTATJÁK BE KRISKA GYÖRGY LEGÚJABB FILMJÉT
A Megyeri út melletti erdő kedvező hatást gyakorol a helyi mikroklímára, ami különösen fontos itt, ahol a tízemeletes házak körül nagy kiterjedésű leaszfaltozott autóparkolók vannak, amelyek a meleg nyári napokon szinte ontják magukból a meleget.
Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül az erdő levegőminőség javító hatását sem, ami ellensúlyozza a Megyeri út jelentős autóforgalmának káros hatását.
A természetvédelmi és közegészségügyi vonatkozások mellett fontos kiemelni a Kiserdő rekreációs funkcióját is. Persze nem a terepkerékpározás, a tömegturizmus és tömegsport igények kielégítéséről van szó, ennek hagyományos színtere a Farkas-erdő déli területe, ahol kiépített tornapályák és tűzrakóhelyek is támogatják ezeket az igényeket.
A Kiserdő jelen természetes állapotában egyrészt potenciális helyszíne lehet a természet elmélyült vizsgálatának, a terepi oktatásnak, másrészt lehetőséget ad a természet csodáinak holisztikus megtapasztalására is.
A fenti tények alapján sajnos szakmailag megalapozottnak tekinthetők azok az aggodalmak, amelyek miatt 2023. 07. 30-án a helyi lakosság a Fővároshoz fordult a terület védetté nyilvánítása érdekében, hogy megakadályozzák a beépítését. Megyeri erdő fővárosi levelezés (4 MB pdf.)
A kérés már csak azért sem tűnik irreálisnak, mert a beépíteni kívánt erdőrész (76548/6 hrsz.-ú, 2428 m2 területű ingatlan) közvetlen kapcsolatban áll a védetté nyilvánított Kiserdő résszel és attól semmiben sem különbözik. Tehát igazából nem is az a kérdés, hogy megérdemli-e a védettséget az erdőrész, hanem az, hogy a természetvédelmi szakemberek miért a tulajdoni határnál és nem az élőhely szélénél jelölték ki a védendő terület határát.
A fővárosi válaszlevél pikantériája, hogy a védettség elutasításának indoklásában egy másik terület, a Kiserdő Külső-Szilágyi úttal szomszédos részének botanikai jellemzésére hivatkozik. Ez a terület nem áll természetvédelmi oltalom alatt.
A főpolgármester-helyettessel folytatott egyeztetést követő újabb válaszlevélben a Főváros illetékese az idegenhonos fafajok jelenlétére hivatkozva hárítja el a védetté nyilvánítás és az önkormányzati kisajátítás igényét is, miközben az idegenhonos fafajok a védetté nyilvánított területen is dominánsan jelen vannak. A lakosok által csatolt szakértői véleményeben szereplő közegészségügyi aggályokra pedig nem érkezett válasz.
farkas-erdő szakvélemény (4 MB pdf.)
újpest Farkas-erdő kezelési-terv (640 KB pdf)
Jelenleg itt tart egy kicsinysége miatt a természetvédelmi hatóságok számára láthatatlan ügy, amelynek fontossága az érintett lakosság számára talán a brazíliai esőerdők védelmével is vetekszik.
Aprócska ügy, gondolhatja bárki. Miért kell ekkora feneket keríteni az egésznek? Igaz, vannak ennél sokkal nagyobb problémák is. Ám a települések természetközelinek megmaradt zöld szigeteit szinte mindig és mindenhol efféle ügyek veszélyeztetik.
Ezért sem voltunk témák híján, mikor elhatároztuk, hogy filmben mutatjuk be az észak-pesti régió természeti értékeit, az ezeket veszélyeztető hatásokat, és a megőrzésükért folytatott küzdelmeket. Mostanra pedig el is készült a „Megsebzett táj – Észak-Pest és környékének természeti értékei, veszteségei” című egyórás filmünk. Ráadásul a film második részén is dolgozunk már, ami még idén meg fog jelenni.
A film premiervetítése a Magyar Természetfotósok Szövetsége által szervezett NaturArt Természetfotós Fesztiválon lesz 2024. február 17-én, Budapesten a XVI. kerületi Erzsébetligeti Színházban.
Kriska György és Szendőfi Balázs
