A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány célja, hogy megálljon a fokozottan védett madárfaj állományának drasztikus csökkenése.
A gyöngybaglyot (Tyto alba) leginkább világos, szív alakú arcfátyláról lehet felismerni, amely a hallásban segíti. A gyakori erdei fülesbagollyal ellentétben tollfülei nincsenek, szeme sötét, feketének látszik (az erdei füles szeme narancssárga, csak a pupillája fekete). Nálunk fokozottan védett, természetvédelmi értéke a 13/2001. KöM rendelet szerint 100.000 Ft.
Baglyunk alkonyatkor indul egér-, pocok- és cickánytizedelő útjára, amivel meglehetős hasznot hajt az ember számára. Egy felnőtt bagoly 3-4, pocok nagyságú prédát is elfogyaszt egy éjszaka alatt, a „serdülő” fiókák még ennél is többet esznek.
Szükségük is van rá, mivel képtelenek zsírtartalékot felhalmozni. Ennek (is) betudható, hogy 1996-ban és 2002-ben a tél nagy pusztítást végzett a hazai gyöngybagolyállományban. A több hétig tartó vastag hótakaró rendkívül megnehezíti a vadászatot, így a baglyok pár nap alatt éhen halnak.
Hazánkban a gyöngybagoly jellemzően épületlakó madár, egyes területeken főleg templomtornyokban találja meg költőhelyét. Újabban egyre több esetben találtuk magánházaknál.
Sajnos a templomok felújítása során gyakran nem figyelnek oda a baglyokra, és kirekesztik őket sok éve használt otthonukból. Jórészt ennek köszönhető az utóbbi évtizedekben hazánkban bekövetkezett drámai állománycsökkenés. Korábban szinte minden templomtoronyban költöttek a gyöngybaglyok.
A rendszerváltás után az egyházak kedvezőbb anyagi helyzetbe kerültek, így lehetővé vált az elektromos harangszerkezetek felszerelése. Ezeket a drága és érzékeny berendezéseket a nagy tömegben jelenlévő galambok könnyen tönkretehetik ürülékükkel és a behordott fészekanyaggal. Mivel sok templom tornyában éltek galambok, az egyházak vezetői igyekeztek kizárni őket az épületekből, megpecsételve ezzel a gyöngybaglyok sorsát is. A galambok azonban a baglyokkal ellentétben máshol is könnyedén találnak költőhelyet.
A fent említetteken kívül még számos veszély leselkedik a gyöngybaglyokra: áramütés a távvezetékek szigeteletlen oszlopain, elütés, másodlagos mérgeződés rágcsálóirtó szerekkel és növényvédőszer-maradványokkal a zsákmányállatokon keresztül.
A veszélyeztető tényezők együttes hatására a gyöngybagoly állomány drasztikus csökkenésének lehettünk tanúi az elmúlt évtizedekben. Ezt a tendenciát szervezetünk alapító önkéntesei 1996 óta kísérik figyelemmel.
Az állománycsökkenés megállításának céljából hoztuk létre 1997-ben a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványt. Céljául a hazai gyöngybagolyállomány felmérését és védelmét tűztük ki. A munkát az ország egyharmadára, mintegy 1000 településre kiterjedő felméréssel kezdtük. Önkénteseink minden évben végigjárják az ismert és potenciális költőhelyeket, és amit lehet, megtesznek a gyöngybaglyok érdekében.
Fontos feladatunk, hogy a dróthálóval lezárt templomtornyokat szabaddá tegyük a gyöngybaglyok számára. Ha a galambok egyszer elszoktak egy épületből, nehezen jönnek vissza, különösen akkor, ha csak kis lyukat vágunk a dróthálón, vagy sötét a toronytér, ahova be tudnának jutni. Ez azért van, mert ilyen körülmények között nem érzik magukat biztonságban. Biztonságérzetüket az is csökkenti, hogy a gyöngybaglyok néha galambot is esznek.
A röpnyílások kialakítását követően ügyelnünk kell arra, hogy a megnyitott tornyok továbbra is alkalmasak legyenek költésre. Ezért látogatjuk minden évben végig az általunk ismert költőhelyeket, és azokat az épületeket, ahol a bagoly megtelepedhet. Ehhez persze rendelkezünk a területileg illetékes természetvédelmi hatóság engedélyével. Fontos, hogy a költő gyöngybaglyokat ne zavarjuk csak a feltétlenül szükséges mértékben, ennek érdekében egyeztetünk az összes (általunk ismert), gyöngybaglyokkal foglalkozó emberrel és szervezettel.
Ha az épület kezelői nem egyeznek bele a megnyitásba, két lehetőség kínálkozik. A kedvezőbb eset, ha a toronytér könnyen elválasztható a harangtértől. Ilyenkor a toronytérben nyílik lehetőség a baglyok költésére oly módon, hogy az esetlegesen betelepülő galambok ne tehessenek semmiféle kárt az épületben. A másik lehetőség a költőláda. Ennek is két formája jöhet szóba: a beltéri („belső”) és a közvetlenül a zsaluk mögé kihelyezett (ugyancsak az épület belső terébe, de kifelé néző) „külső” költőláda. Utóbbit csak akkor szorgalmazzuk, ha az épület kezelői semmiféle más megoldást nem tartanak elfogadhatónak. Vizsgálataink szerint ugyanis a külső ládában kelt fiókák rövid távú túlélése rosszabb, mint természetes költőhelyen kelt társaiké.
A gyakorlati védelem másik formája a gyöngybaglyok számára fenntartott menhely. Fenntartunk egy ügyeleti telefonszámot, ahol gyöngybaglyokkal kapcsolatos problémákkal megkereshetnek minket (06-20-995-2830). Ha szükség van rá, az ország bármely tájára elmegyünk egy-egy sérült, elárvult, vagy veszélyben lévő bagolyért. A sérült baglyokat gyógyítás és felerősítés után szabadon engedjük, amint lehet.
Úgy gondolom, hogy hálás munka a gyöngybaglyokért dolgozni, mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy vegyen részt benne. Van még teendő bőven, hiszen a hazai gyöngybaglyok még mindig veszélyben vannak!
Elérhetőségeink:
Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány
Iroda: 1026. Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 61. I/5.
Menhely: 6522. Gara, Kossuth Lajos u. 29.
Honlap: www.gyongybagoly.hu
Gyöngybagolyvédelmi ügyelet: 06-20-995-2830
gyongyb1.jpg
Gyöngybagoly a menhelyen