A rovat kizárólagos támogatója

A héten elküldtem az Espoo-i Egyezmény Titkárságának életem első panaszlevelét a nagymuzsalyi aranybánya ügyében. A környezetvédelmi szaktárca nem volt képes megtenni ezt a teljesen kézenfekvő lépést az elmúlt 2 évben, ezért összeállítottuk a szükséges dokumentációt a szaktárca helyett és benyújtottuk a svájci székhelyű intézménynek- írja Csiba Katalin.

Az 1991-es Espoo-i Egyezmény arról szól, hogy amennyiben egy ország határain túl olyan ipari beruházást terveznek, amelynek határon átnyúló környezeti kockázata van (jelesen pl. nyakon önt minket a cián), akkor jogunk van tudni a részletekről, jogunk van részt venni a hatásvizsgálatban és a lakosságnak joga van tudni a lehetséges kockázatokról. A környezeti adatok gyűjtése elsőrendű fontosságú a sikeres környezetvédelmi igazgatás szempontjából, ehhez képes a kormányzat egyszerűen semmit sem tud a Nagymuzsaly melletti aranybánya beruházás terveiről és előkészületeiről. Ráuntam a Vidékfejlesztési Minisztériumnak való könyörgésre, és a megfelelő nemzetközi fórumhoz fordultam segítségért, hogy jelezzék mind a magyar, mind az ukrán fél számára az eljárás megindításának szükségességét.

A hivatalos panaszlevél azért ment, mert a kormányzat semmilyen információval nem rendelkezik egy határtól néhány kilométerre tervezett Verespatakhoz hasonló ciános technológiát tervező aranybánya terveiről. Illés Zoltán elhíresült beszédében borzasztóan büszke volt a tárca szakmai teljesítményére és a cianidos technológia ellen tett lépéseire. A valóság azonban az, hogy a hazai környezetvédelem leépítésének az egyik következmnye, hogy ebben az ügyben se kép – se hang. Ami még aggasztóbb, hogy dr. Rácz András helyettes államtitkár szerint ezügyben érdemi lépést 2011 óta a szaktárca nem tett, de felajánlották, hogy az inkább baráti csevegés szerű Magyar-Ukrán Kormányközi Vegyesbizottsági ülésen majd másodszorra is megemlítik a dolgot. Non-szensz, hiszen 2 év tologatás helyett jogi lehetőségek is rendelkezésre állnának.

A bányatervekről csak pletykákból és kárpátaljai sajtócikkekből értesülhetünk. Ezekből annyi kiderül, hogy a helyiek számára sincsen elérhető tanulmány vagy tervezet, ebből kifolyólag a – jó ég tudja milyen – "szakértők" által megbecsült arany tartalom is hol 30 tonna, hol pedig 400 tonna. 2011 előtt a bánya azért zárt be, mert az üzemeltető cég tönkrement maga mögött hagyva a mérgezett talajvizeket, a csúf meddőhányókat, a több kilométer hosszú vájatokat az addig festői szépségű hegyen, valamint a túltelített iszaplerakókat. Ehhez képest 2013-ban a az ukrán környezetvédelmi miniszter bányanyitást támogató nyilatkozata és a Kárpát Érc vállalat törzstőkéjének megemelése elég indokot szolgáltat arra, hogy Magyarország felpörgesse a tájékozódást és információszerzést ezügyben – írja Csiba Katalin blogjában.

Kapcsolódó anyagok:

Beperli az LMP a Vidékfejlesztési Minisztériumot

Kárpátaljai Verespatak?

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás