A rovat kizárólagos támogatója

Magyar kutatók nemzetközi szinten is egyedülálló vizsgálataiból kiderült, hogy nem csak a természetes vizekben, hanem az édesvízi tógazdasági haltermelés helyszínéül szolgáló halastavakban is kimutathatók mikroműanyagok. Jó hír, hogy a többi felszíni vízi méréssel összehasonlítva a halastavi koncentrációk minimálisak.

A mikroműanyagok környezeti elterjedtsége és élettani hatásaik egyelőre kevéssé ismertek, ezért a Wessling Hungary Kft. független laboratóriumának, illetve a Szent István Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézetének kutatói elővigyázatosságra és a folyamatos monitoringtevékenység fontosságára hívják fel a figyelmet.  Az „Új kockázatkezelési modellrendszer fejlesztése a víz- és élelmiszer-biztonság növelése érdekében a haltermékvonalon” címet viselő, röviden csak HappyFish projektben résztvevő független analitikai laboratórium, egyetem és más szakmai partnerek elemzik a vizeket, üledékeket, a halakat érő stresszhatásokat, a halak feldolgozási technológiáját, új, költséghatékony vizsgálati módszereket dolgoznak ki, és a jogi szabályozás megalapozásához fontos határértékekre is javaslatokat tesznek.

A mikroműanyagok (5mm-nél kisebb részecskék) jelenléte a környezetünkben egyre összetettebb kihívást jelent a környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági szakemberek számára. A tengerek és az óceánok esetében a kutatók már évek óta kongatják a vészharangot, nemrég azonban a hazai halastavak laboratóriumi vizsgálatai megnyugtató eredményeket mutattak.

A projekt egyik legfrissebb kutatási fejleménye, hogy a halastavak mikroműanyag-tartalmát is megvizsgálták – a hazai haltermelésre jellemző körtöltéses és völgyzárógátas tavakon vett minták eredményeit egy intenzíven horgásztatott tóból, valamint természetes vízfolyásokból és tavakból származó minták értékeivel hasonlították össze. A mintákat a halastavakat tápláló víz bevezetési pontjánál, a tóból elfolyó vízből és az üledékből vették.

A vízben mért értékek jellemzően 5-20 részecske/m3 tartományban mozogtak, ez kevesebb, mint a fele a tavalyi mérések során a Dunából kimutatott mennyiségnek (50 részecske/m3). Összehasonlításul: létezik olyan – a mi Balatonunknál háromszor nagyobb kínai tó – amelyben a mikroműanyag részecskék számát köbméterenként 3.000 és 25.000 közötti tartományban mérték.

A halastavakban az üledékek esetében az elfolyási pontok közelében több helyen nem volt kimutatható a mikroműanyagok megjelenése. Ahol a tó aljzatáról származó minták pozitívak voltak, ott mindössze 0,4-1,6 részecske jelent meg 1 kg üledékben, ami a nemzetközi értékekhez hasonlítva rendkívül alacsony, hiszen különböző helyeken (pl. a velencei lagúna üledékében) akár ennek száz- vagy ezerszerese is jelen lehet – fogalmaztak a kutatók, akik az eredményeiket nemrég rangos nemzetközi folyóiratban is megjelentették.

vízminőség mérés a Tiszán. kép: wessling

A kimutatott műanyagfajták tovább erősítik az eddigi hazai tapasztalatokat: a legnagyobb mennyiségben gyártott és – jellemzően csomagolóanyag formájában – felhasznált anyagok a leggyakoribbak, vezet a polipropilén, a polietilén és a polisztirol. A halak vizsgálatára a tanulmány azért nem tér ki, mert itt még további módszerfejlesztésekre van szükség. Nemzetközi szakmai publikációkból is pusztán csak a halak tápcsatornájában megjelenő mikroműanyagokról van információnk, azonban a mikro (vagy inkább nano) méretű műanyagok szövetekbe való átkerülésének, illetve az általuk kiváltott hatásoknak a megismerése csak a kezdeténél tart. A mikroműanyagok környezeti elterjedtségének vizsgálatán túl ezért nagyon fontos további feladat az élettani és ökológiai kockázataik minél részletesebb felderítése. Az ilyen típusú vizsgálatok megvalósítására – éppen a HappyFish pályázat eredményeire támaszkodva – a Szent István Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézete idén intenzív ökotoxikológiai módszerfejlesztésbe kezdett.

A felszíni vizek mikroműanyag-vizsgálatával kapcsolatban általánosságban elmondható: az eredmények összehasonlítása azért nehézkes, mert a különböző szakemberek eltérő módszereket alkalmaznak. A hazai kutatócsoport ennek a problémának a megoldása érdekében az édesvizek mintavételének és a minták előkészítésének területén jelentős munkát végez a µMM – Mikroműanyag Mintavételi Módszer projekt keretében. Legfrissebb eredményeiket májusban Helsinkiben mutatták be az Annual Meeting of the Society of Environmental Toxicology and Chemistry elnevezésű, egy több ezer fős konferencián.

vízminőségi mintavétel kép: wessling

A vizsgálatok itt nem állnak meg, hiszen a mikroműanyagok okozta környezeti hatások megismeréséhez elengedhetetlen a komplex monitoring programok kidolgozása és folyamatos megvalósítása, a további széleskörű adatgyűjtés. Ennek egyik úttörője a Wessling Hungary Kft., így a cég, az általa fejlesztett szivattyús mintavételi módszerrel csatlakozik a 4. Nemzetközi Duna Expedícióhoz. A Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (ICPDR) által koordinált és a tagállamok vízügyi szervezeteinek közreműködésével megvalósuló kémiai és biológiai mérések között idén először szerepel a Duna hossz-szelvénye mentén a mikroműanyagok vizsgálata. A folyón a Budapest fölött és alatt végzett felmérés során mód nyílik az ülepítőkamrás (ICPDR) és a szivattyúzásos (Wessling) mintavételi módszerek összehasonlítására is.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek