Hirdetés

Javíthatja a béldaganatban szenvedő betegek túlélési esélyeit az omega-3 zsírsavakban gazdag halak – mint például a tonhal és a lazac – fogyasztása egy tegnap közzétett kutatás szerint.

A vizsgálat erős összefüggést mutatott ki a magasabb omega-3 zsírsavbevitel és az alacsonyabb halálozási kockázat között. A kutatáshoz több mint 170 ezer amerikai adatait vették számba, közülük 1659 páciens küzdött bélrákkal. A Gut című brit tudományos lapban közzétett eredmények szerint azok, akik napi szinten legalább 0,3 gramm omega-3 zsírsavat fogyasztottak a diagnózis felállítása után, 41 százalékkal magasabb eséllyel élték túl a betegséget, mint azok, akik 0,1 grammnál is kevesebbet. Amennyiben az eredményeket más kutatások is képesek megismételni, a magasabb omega-3 zsírsavbevitel segítheti a béldaganatos betegek életének meghosszabbítását" – fogalmaz a tanulmány, amely szerint elsőként sikerült szélesebb populáció adatait figyelembe véve bizonyítékot nyújtani a halakban található omega-3 zsírsavak lehetséges jótékony hatásairól a béldaganatos megbetegedések esetében.

Erre is jó még az omega-3 zsírsav

Ugyanakkor felhívják a figyelmet a további vizsgálatokra szükségességére is annak kizárásához, hogy nem véletlen egybeesés vezetett az eredményekhez, és az omega-3 valóban hozzájárult a túlélési esélyek növekedéséhez. Az omega-3 zsírsav fontos szerepet játszik a növekedésben és az agyi funkciók egészséges működésében, de termelésére az emberi test nem képes. Bevitele zsíros halak és más tengeri élőlények, valamint bizonyos növények és növényi olajok fogyasztásával lehetséges- írta az MTI.

Meddig tartható a növekvő halfogyasztás?

Meddig tartható a növekvő halfogyasztás?

Történelmi fordulat: 20 kilogramm fölött az egy főre jutó éves globális halfogyasztás, ami köszönhető a halgazdálkodás (akvakultúra) terjedésének, egyes népszerű fajták bőséges elérhetőségének és az alacsonyabb veszteségnek, olvasható az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új kiadványában.

A Földközi-tenger és a Fekete-tenger helyzete rossz: a halállomány 59 %-a biológiailag nem fenntartható módon kerül kihalászásra. Különösen veszélyeztetettek a nagy halak, mint a szürke tőkehal, vörösmárna, nyelvhal és a tengeri durbincs.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás