A rovat kizárólagos támogatója

A Fővárosi Állat- és Növénykert (röviden: FÁNK; továbbiakban: Budapest Zoo) egyre nagyobb port kavaró és átláthatatlan költségvetésű, új bemutató komplexuma a Pannon Park, ill. azon belül a biodóm. Soha meg nem térülő presztízsberuházás, melyre mindannyian ráfizetünk: az adófizetők és az állatok is. Kinek a biznisze, és egyáltalán minek befejezni?

A beruházást a kormány 2019-ben tartott Gulyás-Karácsony sajtótájékoztatójáig a Liget Budapest Projekt kereteként kezelte, majd egyszerűen kihátrálva abból közölte, hogy ez „a FÁNK saját beruházása”. A projekt tervezését a Mérték Építészeti Stúdió Kft. végezte. A fejlesztés kivitelezését a kormányközeli, Garancsi István tulajdonában lévő Market Építő Zrt. végzi, a projektmenedzsment, műszaki ellenőrzési és -lebonyolítási feladatokat pedig a Tomlin Kft., a Főber Zrt. és az Óbuda-Újlak Zrt. konzorciuma végzi.

A Budapest Zoo eredeti területe 11 hektár nagyságú, mely kb. 6 hektárral bővült, amikor a Zoo megkapta a hajdani vidámpark területét. Ezzel a mérete 17 hektárossá vált (ekkora méretű a Bécsben üzemelő Tiergarten Schönbrunn, mely több látogatói szavazás alkalmával lett a világ legjobb állatkertje. Ezt a címet a Budapest Zoo sohasem nyerte el, de még a közelében sem járt.)

Az 5 hektáros Pannon Park (mely a Kárpát-medence egykori élővilágát lenne hivatott megidézni; a földtörténeti közelmúltból, a miocén korból, mely kb. 25 millió évvel ezelőtt kezdődött és 5 millió évvel ezelőtt ért véget. Jóllehet, az akkoriban itt élt ősi fajok napjainkban már nem élnek, mai rokonaik, leszármazóik (mint egyébként szinte „bárhol” a világban) együttes bemutatása segíthet felidézni, milyen lehetett anno a Kárpát-medence.) és az 1,7 hektáros Biodóm kialakítása 2017 augusztusának végén kezdődött meg. A négy kupolából álló acélszerkezetű tető 1.505 tartószerkezeti acélrúdból és 539 szerkezeti csomópontból áll, amelyek 964 háromszögletű mezőt alkotnak. Ma már (2019. december vége) a fényáteresztő fóliamembrán is rajta van a tartószerkezen és részben kialakítottak (szerkezetkészek) az épület belső terében az állattartó terek, köztük az édesvízi- és tengeri akváriumi medencék, ill. a környező szabadtéri kifutók. A különböző pontokon eltérő belmagasságú csarnok átlagos magassága 17 méter, a legmagasabb pontja 36 méter (az állatkerti Nagyszikla, ahol a páviánok kifutója is helyet kap, 34 méter magas). A 2,5 millió literesre tervezett tengervizes medence Közép-Európa legnagyobbja lesz.

A változtatások nyomán (állattartásból fakadó tervezett műszaki tartalom, ill. a dolgozói szociális blokkok) az építéskivitelezés tartalékkerettel számított költségei 2,63%-kal, 33,03 milliárdról 33,89 milliárd forintra nőttek. Az építéskivitelezést követően a dekorálás, az oktató- és tájékoztató eszközök, a termőtalaj beállítása, a növények- és az állatok betelepítése következik, így a komplexumot várhatóan 2021-ben adják át.

A biodóm elvben sokféle állat bemutatására alkalmas (itt kapnának helyet pl. az elefántok és a bonobók is), nagyobb egységekké összeszervezhető tér lesz, ahol a körbefutó ösvényeken sétálva, a kanyargó folyócskán pedig csónakázva is fel lehet fedezni a biodóm élővilágát, az említett tengeri akváriumon túl.

A Pannon Park (benne és továbbiakban biodóm) projektet eredetileg 15,7 milliárd forint végösszegűre tervezték, mely Persányi Miklós, Budapest Zoo főigazgató szerint – 2019. decemberében, nagy nehezen adott interjújában (mely a sajtó terepbejárásával egybekötött volt) – jelen állapotában 28 milliárd forintnál tart (ld. ATV-, RTL klub híradók). Elmondása alapján a kormány által biztosított 43,75 milliárd forint (2017-ben született kormányhatározat alapján ezen összeget a Budapest Zoo 2018-2020 között, 3 évre elosztva kapja meg) elegendő lesz a beruházás szerkezetkész állapotba hozásához, s eme 43 milliárd forinthoz kellene további 20 milliárd forint az épületgépészeti kivitelezéshez, a kifutók berendezéseihez, a tereprendezéshez (és akkor az állatok (át)szállításáról, ill. a Zoo eredeti területén maradt kifutók átalakításáról még nem is beszéltünk). A főigazgató által felvázolt verzióban kb. 63 milliárd (pontosan: 62,8) forint a biodóm beruházás végösszege, míg ez az Index és a Klub Rádió cikkei alapján jelenleg tart ennyinél és ehhez hiányzik az említett 20 milliárd forint. Fürjes Balázs kiemelt beruházásokért felelős államtitkár a Magyar Nemzetnek 2019. októberében adott interjújában arról beszélt, hogy a biodóm költségszámlálója (októberben!) 62,8 milliárd forintnál tart, amit az államtitkár szerint a Budapest Zoo az „utolsó fillérig meg is kapott”.

Miután a Karácsony Gergely vezette Fővárosi Önkormányzat sem látja át, hogy mi is a valós pénzügyi helyzet a beruházás körül, a Budapest Zoo-ban „váratlanul megüresedett” gazdasági vezetői posztot elvben (vélhetően a Közlönyben) december 3-án, online viszont csak december 14-én hirdették meg, hogy az „új” szakember átvilágítsa a valós helyzetet. Nem kis mértékben arcpirító, hogy a Fővárosi Önkormányzat nem lát bele a Budapest Zoo valós pénzügyi helyzetébe és a valóban zavaros és „mismásolós” biodom bekerülési- és üzemköltségeibe, de a leendő gazdasági vezetőnek megadja a Budapest Zoo elérhetőségét, hogy az tájékozódjon/informálódjon az Állatkertről.

Aki követi a közigállás ajánlatait, láthatta, hogy a Budapest Zoo alacsonyabb pénzügyi pozícióiban (asszisztens, munkatárs) az elmúlt években évi 3-4 alkalommal is fluktuáció volt a munkavállalók között (mely fluktuáció egyébiránt az állatgondozók körében is meglehetősen magas az alacsony bérezés, a munkaterhek optimalizálatlansága, valamint a karrierépítés hiánya miatt).  A Fővárosi Önkormányzat azt is kijelentette, hogy semmiképp sem fogja finanszírozni és állni a biodóm befejezéséhez szükséges 20 milliárd forintot, egyrészt elvi kérdésből, másrészt, mert nincs rá anyagi fedezet.

A biodom projekt fő felelőse a hajdani SZDSZ-es ex-környezetvédelmi miniszter, jelenlegi – Fidesz-barát – Liget-kormánybiztos Persányi Miklós, mint a Budapest Zoo főigazgatója, valamint a korábbi operatív vezető, Kozó László (vezetői juttatásaikat a felelősség vállalása okán kapják – elvben – ezen személyek). Utóbbit nemrég Szabó Róbert váltotta az operatív vezetői poszton (mely meghirdetésre is került a közigálláson). Bár, közszféráról beszélünk, nem volt nyilvános pályáztatás a lecserélődő gazdasági vezető posztjára (Karai Klárát Sándorfalvi Éva váltotta), ahogy a marketing- és kommunikációs vezető pozícióban sem, ahol – egy markom körökben ismeretlen fiatalembert – egy  Rácz Gabi nevezetű hölgy váltott. Viszonylag újonnan létrehozott pozíciójában Oláh Tünde a kiemelt fejlesztésekért felelős igazgatóként működik. (A névsor nyilvános, mely a Budapest Zoo honlapján megtekinthető.) Mindez azt sejteti, hogy a Budapest Zoo – gazdasági –  felsővezetése felkészült az önkormányzati választások eredményeire, s idejében (?) eltávolította azon személyeket, akik esetlegesen hűtlen kezeléssel (hisz közpénzről van szó) összefüggésbe hozhatók a biodóm projekttel. (A versenyszférában 10%-os biztonsági tartalékkal és hibahatárral számolunk lényegében mindennemű tervezés során. Amennyiben ettől lényegesen eltérünk, úgy joggal érhet bennünket azon vád és kritika, mely szerint szakmaiatlanok, kóklerek, felelőtlenek, ill. szimplán hülyék vagyunk, nem tudunk se tervezni, se számolni és ezért felelősséggel tartozunk, melynek része az is, hogy többet nem szívesen dolgoznak velünk együtt.)

Felhívnám a figyelmet arra is, hogy a Pécs Zoo (bár, csak 3,5 ha alapterületű) teljes felújítása – igaz, nincs biodóm, de az utolsó szöget is kicserélték az egész kertben, valamint a belvárosból átköltöztették az Akvárium és Terráriumot – 1,8 milliárd Ft-ba került.

A Biodóm projekt egy – eredetileg 11 hektáros, a vidámparkkal megnövelve – 17 hektár alapterületű kertben eleve elvetélt gondolat. A Budapest Zoo nagy elődökre – pl. Xantus, Anghi Csaba – épülő koncepciója, mely szerint minél több fajt kíván bemutatni, egy területhez viszonyítottan túlméretezett faj- és egyedlistát eredményez, melyből közben olyan alapfajok nem kapnak helyet, mint pl. a gepárd, a hópárduc vagy a csimpánz, ami miatt az emberek döntő többsége állatkertbe jár. (A Budapest Zoo gazdag rovartenyészete alig-alig lehet érdekes néhány kutató számára.) Egy kb. 17 hektáros kert optimális fajlétszám 150-250 között mozgó, egyedlétszáma pedig 1.500-2.500 fő közötti. Ez attól függően lehet magasabb, hogy mekkora hely- és tartási igényű állatokról (fajokról) van szó, de egész biztosan nem haladhatja meg az 500 faj 5.000 egyedét. (Példaként: a Schönbrunn Zoo: 480 faj 4.600 egyedét mutatja be 17 hektáron; Riga Zoo hasonló méretű területén: 486 faj 3.270 egyedét mutatja be; a Berlin Zoo: 160 hektáron 790 faj 9.018 egyedét mutatja be; a Hellabrunn München Zoo: 40 hektáron 767 faj 18.943 egyedét mutatja be; a Barcelona Zoo: 13 hektáron 200 faj 7.500 egyedét mutatja be; a világ – szerintem – legjobb állatkertje, a San Diego Zoo: 40 hektáron 650 faj 3.700 egyedét mutatja be.)

A Budapest Zoo 11 hektáros területén kb. 850 állatfaj 9.000 egyedének ad(ott) otthont (ez évről évre faj- és egyedszám tekintetében némiképp változik, volt 10%-kal több és kevesebb is az elmúlt években), mely a Holnemvolt Várral megnövelt területen is kb. ugyanennyi, a Pannon Parkkal növelt területen pedig magasabb lesz az új fajok és egyedek betelepítése miatt. Takarmányozásuk 274,4 millió forintba került 2018-ban.

Kép: magyarepitok.hu

A Fővárosi Önkormányzat szerint a biodóm üzemelési költsége havonta 1 milliárd forintba kerülne. Nagy kérdés azonban, hogy ebben a számításban mi szerepel és mi nem (pusztán a villamos energia és gáz költségeit tartalmazza-e, vagy az amortizáció, takarítási- és humánerőforrás költségeit is)? A Széchenyi Fürdő termálhőjének feleslege az eredeti zoo állatházainak fűtésére sem elegendő a hidegebb téli napokon, hanem arra rá kell segíteni gázfűtéssel (erről Hanga Zoltán szóvivő több alkalommal is beszélt a televíziók kamerái előtt, ahogy a már nem létező Lánchíd Rádióban is.) Az bizonyos, ha az alapterületet és a légköbmétert vesszük alapul és összehasonlítjuk egy kis, pl. 50 m2-es, átlagos szigetelésű, 3 méter belmagasságú lakás fűtésével, melyet napközben 22, éjjel 20 Celsius fokosra fűtünk fel, a rezsicsökkentés után is kb. 28.000 forintos gázszámlát kapunk egy átlagos (nem túl hideg és nem is enyhe) januári hónapban, s ekkor a villanyáramról még nem is beszéltünk.

Persányi üzleti tervezése kimerül abban a biodóm megtérülése tekintetében, hogy az olyan kerteket, melyben van ilyen attrakció is, nagyon szeretik külföldön, így biztos sok lenne a látogató. (Igény sok mindenre lenne, ez azonban nem lemodellezése a bekerülési költségeknek, az üzemelési- és fenntartási költségnek, ill. a megtérülésnek.) Az egyértelműen kijelenthető, hogy a biodóm beruházás soha nem fog megtérülni, s tekintettel arra, hogy az éves 3 milliárd forint költségvetésű, fővárosi fenntartású intézmény (Budapest Zoo) saját létfenntartását sem képes előteremteni a belépőjegyek árából, a helyszínek kiadásával (konferenciák, Zenés Állatkerti Esték), valamint az Állatkerti Alapítvány (1%-os felajánlás, céges- és magánszemélyek örökbefogadásai) tevékenységével, a biodóm csak vinni fog a cash-flowban, hozni nem.

A Budapest Zoo jelenlegi felnőtt jegyára 3.300 Ft, s a világon egyedülálló – és arcátlan – módon 200 Ft-ért babajegyet is felszámolnak. A diák- és szenior jegy 2.500 Ft, az éves felnőtt bérlet ára pedig 25.000 Ft. Ezen árak nemzetközi viszonylatban középárfekvésűnek mondhatók, a magyar jövedelmi viszonyokhoz képest viszont magasak. A biodóm megnyitása maga után fogja vonni a jegyárak drasztikus emelkedését, melyet a hazai célközönség már egyáltalán nem fog tudni megfizetni, mely már középtávon bevételkiesést fog eredményezni. (Rövidtávon azért nem, mert egyszer mindenkit el fog hajtani a kíváncsiság, hogy megnézze a biodómot, még magas belépőjegyárak mellett is. A második, harmadik látogatás azonban el fog maradni.)

Biodóm építésébe egy olyan gazdag város sem vágott bele, mint a szomszédos osztrák főváros, Bécs. A Schönbrunn-i Állatkert mellett külön működik a Tenger Háza, ahol a tenger élővilágán túl a Dél-Amerikában őshonos karmosmajmokkal (tamarinok) és más újvilági majmokkal is találkozhatunk. A Budapest Zoo-ban újabb, ráadásul ilyen gigantikus akváriumot létrehozni teljességgel felesleges, hisz meglehetősen átgondolatlanul a Budapest Zoo Pálmaháza alatt már üzemel egy Akvárium, a kevéssé kedvelt és látogatott Varázshegyben van rájasimogató és a Holnemvolt Várban üzemel a Cápasuli nevű építmény is, a biodómba tervezett attrakció a negyedik lesz, ráadásul a Camponában már hosszú évek óta működik a Tropicarium.

New York City szintén gazdag város, ám sem a rendelkezésre álló hely, sem a metropolisz mérete nem engedte meg, hogy egyetlen nagy zoo üzemeljen a városban. 3 zoo alkot egy komplexumot/csoportot: a Bronx, a Prospect Park, valamint a Queens Zoo, ezen felül pedig létezik a Central Park Zoo is. (Értelemszerűen, ezek fajlistái összehangoltak.)

A Budapest Zooban a biodóm temperálása egészen biztosan nem fog tudni megfelelően megvalósulni. A Pálmaházban lévő Dél-amerikai Esőerdő növényvilágát sem képes a Zoo rendben- és életben tartani, ahogy a szabadteres Sziklakert magyarországi gyomnövényeit sem, pedig ezek gondozása távolról sem kíván akkor pénzügyi- és humánerőforrást, mint a biodóm növényvilágának karbantartása. A biodóm speciális kupolájának tisztítása is kizárólag alpintechnikával valósulhat meg, mely egy szimpla takarítástól jóval költségesebb és szakembert igénylő feladat (melyet a Zoo egyébiránt a jóval alacsonyabb belmagasságú Madagaszkár-házban sem képes kivitelezni.)

Persányi „álmainak” megvalósítása helyett jóval bölcsebb és az állatok érdekeit szem előtt tartó gondolat lett volna olyan külső- és belső kifutókat építeni az ajándékba kapott 6 hektárra, ami a meglévő állatállomány életminőségét javítja, s csupán néhány újabb fajt emel be a kert kínálatába – hiánypótlás céljából. Ilyenek lehettek volna ex-laboratóriumi csimpánzok, melyek ellátási protokollja szinte egyezik az egészséges csimpánzokéval, de az amerikai kutatóintézetek jelentős (min. 1 millió USD) támogatást biztosítanak egy állatkertnek, ha az kész fogadni ezen egyedeket (ld. Kent).

Az üzemköltség drasztikus csökkentését a biodóm kupolájának elbontása jelentené, mely ugyanakkor – vélhetően – olyan tetemes költséggel járna, hogy érdemesebb érintetlenül hagyni. (Sok év alatt eme elbontás ugyanakkor megtérülne, míg az üzemköltség soha nem fog, ezért nem elvetendő alternatíva.)

Átszabható, de legalább is újra gombolandó azonban a kabát annak kérdésében, hogy kell-e a biodómba Közép-Európa legnagyobb tengervizes medencéje vagy sem, a betelepítendő fajokkal egyetemben (meglátásom szerint nem kell), ill. a magyar törvényi szabványok (85/2015. (XII. 17.) FM rendelet a veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályairól) és az EAZA tagság miatt az EAZA standardok betartásával mely kifutók építhetők meg a lehető legköltséghatékonyabban a jelenlegi torzóból. Jómagam – szakmai szempontból – támogatom a matriarchális családtípusban élő főemlős bonobók fogadását, bár a fogságban való viselkedésük nem megfelelő kezelése okán (ld. Wuppertal Zoo) jobban örültem volna patriarchális társadalmi felépítésű csimpánzcsapat érkezésének. Nem elhallgatható ugyanakkor, hogy a Budapest Zoo-ban – bár, a törvényi és EAZA standardok legminimálisabb feltételeit elérik – a rinocéroszok, az elefántok vagy a vízilovak tartási körülményei kimerítik – más országokban, pl. az Egyesült Államokban – az állatkínzás kategóriáját. Ezen fajok kifutóinak bekerülési költsége jóval alacsonyabb, mint amit az emberszabásúak külső-belső kifutói megkövetelnek.

Az egész Holnemvolt Vár (és látogatottsága) szégyenletesnek minősíthető.
A Ho-ho-ho horgász, Frakk, Süsü vagy Vuk az én generációm gyerekmeséi voltak, miközben az interaktív kiállítás nem nekem, hanem a mai gyerekeknek szólna, akiknek fogalmuk sincs róla, ezek a mesefigurák valójában kik is? A külföldi látogatóknak szintén nem mondanak semmit. Miközben az Állatkert és a Holnemvolt Park területén több játszótér is a gyerekek rendelkezésére áll (a vursli elemeken túl), a tevék és alpakák zsebkendőnyi területen kényszerülnek élni, utóbbiak kifutójába ráadásul még látogatókat is beengednek állatot simogatni. A hucul (ló) kifutóban (karám) sorban állnak a fák, ahol a lovak szlalomozhatnának, ha ez lenne a természetes viselkedésük, így azonban csak veszélyforrás rájuk nézve, ha netán két egyed összeugrana. Természetes, hogy az ősfákat ne vágjuk ki – egyszerűen akkor másutt kell kialakítani a karámot, amiben nincs fa, csak a karámon kívül, árnyélokás okán. A 100 kg-os betonvályú itató aljára évek óta nem képes a Zoo egy leeresztő lyukat fúrni, hogy azt a női állatgondozóknak ne kelljen rendszeresen megemelni. Áthidaló megoldásképp – legalábbis télen – műanyag ládában kapnak vizet a lovak, míg nyáron a mocskos vizet kényszerülnek inni, mely víz – ha egyáltalán van – sokszor nem különb a barnamedvénél, a keáknál, a tigriseknél vagy a páviánoknál sem. Ezek hátterében rendszerint két dolog áll: olyan konstrukciójú az itató, hogy nem megoldható a napi tisztítása, ill. az állatgondozók munkaterhe és logisztikája olyan rossz, hogy nem marad idő az itató mindennapos tisztítására és feltöltésére. Az emberszabású házban évek óta nem készül el egy falra szerelhető puzzle feeder és a gorillák kifutójának jobb traktusában egyáltalán nincs itató.

A Budapest Zoo rendkívül hosszan határos a Nyugati pályaudvarral és elosztójával, ami nagyon hangossá teszi az Állatkertet – a teljesség igénye nélkül – a nagymacskák, a muflonok, a jávai langurok, rengeteg madárfaj számára, ahol a hangszigetelés csak hellyel-közzel és hiányosan megoldott (ami talán fontosabb lett volna, mint a biodóm).

Miután a kert – értelemszerűen – állatokkal és takarmánnyal dolgozik, magas a rágcsálók (patkányok és egerek), valamint a rovarok (poloskák, csótányok) száma, gyakori a rókák bejárása (melyek a tőkésréce állományt tizedelik), s ezek esetenként a takarmányok megfertőzéséhez és állatok közvetlen vagy közvetett halálához, betegségeihez járulnak hozzá. Ezek felszámolása, ill. a problémák leszorítása jóval fontosabb lenne a biodóm kérdésétől, ahogy a munkavállalók munkakörülményeinek jobbítása is.

A biodóm épületén kívül a Pannon Parkban több kiszolgálóhely és – bizonyos készültséggel bíró, rendszerint csupán szerkezetkész – felépítmény is található. Ezek szükségességét érdemes átgondolni és jelen állapotában költséghatékonyabb lehet elbontani, füvesíteni és fásítani, mint az épületgépészeti beruházásokat megkezdeni benne.

A projekt elhibázottságáért, melynek része az elszállt költségvetésen túl az is, hogy a beruházásban nincs benne a megtérülési potenciál, sőt, újabb veszteségeket fog generálni a Főváros számára, egy felelős, önmagát európainak tartó fenntartónak azonnali hatállyal lenne kötelessége megválni a helyzetet okozó gazdasági felsővezetés és döntéshozás összes tagjától, és stratégiai tervezés mentén tételesen végig menni azon, miképp valósítható meg a projekt, hogy az a legkevésbé „fájjon” a fővárosnak, az adófizetőknek, a látogatóknak, a zoos munkavállalóknak, s végül, de elsősorban (!) az állatoknak.

Frank Csilla írása: babybaboons.webnode.hu

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek