Aki böngészi a Káli-medence térképeit, úti leírásokat, tudja, van valahol egy ŐS BÜKK Balatonhenye határában. Messze a falutól, északra Kapolcs felé, a mezők közepén áll egy hatalmas, impozáns, őserőt sugárzó Fa.
Az erdőből szántót „rabló” / művelhető területet az erdőből a kín keserves munkával kiszakító – ugye milyen ellentétes fogalmak, pedig ugyanazt jelölik – gazdák egy méretes példányt meghagytak a kiterjedt erdőirtás/szántóföld közepén. A mellette levő tábla szerint a Halász család kímélte meg a kivágástól ezt a Fát. A leírások szerint 350-400 éves volt, mellmagassági tőátmérője 140 cm.
Hatalmas, gyönyörű Fa volt, uralkodott a körülötte levő mezőkön, messze körülötte nem volt konkurencia, nosztalgiázhatott. A körülötte levő nagy kiterjedésű szántók a legjobb minőségűek voltak a Káli medencében, s a szántókból kimagasodva ez a Fa maga volt a király. Az utóbbi időkben a szántókat felhagyták, évek óta nem művelik, az egész környék a pusztulás képét mutatja.
A Fa 2008 július 18-án kigyulladt, vastag töve izzott, ép csak a kéreg tartotta össze, a tűzoltók eloltották a tüzet, a Fa fonnyadt, de még zöld volt. A tűz okát nem tudjuk biztosan. Felelőtlen tűzrakás: a helyszín ismeretében kizárva. Villámcsapás: lehetséges, de nem volt rá utaló nyom
Öngyulladás: ez a legvalószínűbb. Materiálisan gondolkodva az odvas kéregben összegyűlt pudvás anyag a megfelelő párás hőség hatására beizzott.
A Fa még egyszer kihajtott. Körülnézett: a mező kopár. „Hát ezért tűnt el az erdő-családom mellőlem?” Az összes levele leszáradt. Most csupasz, levél nélküli matuzsálem. Fadoktorok mennek hozzá megmenteni. Komoly! De ezeken az időskori s lelki bajokon aligha tudnak segíteni.
Sajnálom.
