Sokan emlékezhetnek még a fővárosi jelentőségű Szilas-tó Természetvédelmi Területet ért élőhely pusztításra, mely egy nagy kiterjedésű magántulajdonú erdő jogszerűnek mondott tarvágásával kezdődött, majd a fővárosi illetékes hatóságok előírására fittyet hányó természetkárosításban csúcsosodott ki. Most újabb súlyos természetkárosítás történt Rákospalotán!
A jelentős médiaérdeklődés mellett bonyolódó Szilas-tó ügy komoly tiltakozást váltott ki a helyi lakosság körében, mivel a régió egyetlen jelentős természeti értékét és rekreációs központját érte támadás. Részletek >>>
Sajnos az azóta eltelt időben sem fordultak jó irányba a dolgok. A Szilas-patak mellett található teljesen felújított Liva vízimalmot, mely a 100 éve még virágzó ökogazdaság kulcseleme volt, a Rákospalotai Önkormányzat utasítására elzárták a látogatók elől. Ily módon a kevesebb mint egy éve még népszerű környezeti nevelési helyszín mára tiltott területté vált az itt élő emberek számára.
A természetpusztítást bemutató videó:
A fent említett visszás ügyet azonban sikerült újra felülmúlni egy nagy kiterjedésű vizes élőhely felszámolásával Rákospalota északi határában, a Mogyoródi-patak mentén.
Ahhoz, hogy világosan lássuk mi is történt pontosan nem nélkülözhetünk egy kis regionális történeti visszatekintést.
Korábban a Gödöllői-dombság peremvidékétől egészen a Duna vonaláig húzódott az a buckákkal tarkított összefüggő homokvidék, amelyet mocsaras, lápos területek, üde rétek, lassú folyású síkvidéki patakok és az ezeket övező galériaerdők színesítettek. A „Rákosok” néven ismert vidék eredeti természetes életközösségeit a buckákon homoki gyepek, míg a buckaközi vizes mélyedésekben buja növényzetű mocsarak és lápok adták. Természetvédelmi szempontból a területet a 90-es évek elején fedezték fel a botanikusok és ekkor még megvolt a lehetősége annak, hogy a Káposztásmegyerhez tartozó lápvilág, a vízmű környéki homokbuckák, a dunakeszi Székes-dűlő környéki lápfoltok, a Mogyoródi-patakot kísérő galériaerdők és lápok egységes természetvédelmi területet alkossanak.
1998 első félévében az M0-ás út építése miatt a táj jelentős részén a gyepeket és lápréteket beszántották, a bokorfüzeseket, fűz- nyárligeteket kivágták, a növényzetet az itt élő állatokkal együtt felégették. A vizes élőhelyek közül a gigantikus természetrombolás elől csupán a dunakeszi láp menekült meg, amelytől néhány méternyire megálltak a buldózerek.
A legsúlyosabb, archív videó felvételekkel dokumentált, élőhelypusztítás éppen azon a területen, a Mogyoródi-patak mentén történt, ahol most egy spontán láprevitalizáció eredményeként létrejövő vizes élőhelyet csapoltak le.
Az M0-ás út építéséhez kapcsolódó élőhelypusztítás felvétele 1998-ból:
De térjünk vissza a jelenbe. A hódok magyarországi elterjedése nyomán az ökoszisztéma mérnökökként is ismert rágcsálók szorgalmas munkája eredményeként számos helyen természetes vizes élőhely revitalizáció valósult meg. Ennek egyik legszebb iskolapéldája volt megfigyelhető a Duna felé haladó Mogyoródi-patak utolsó természetes medrű szakaszán. Itt, közvetlenül az M0-ás felüljáró árnyékában vertek tanyát a védett hódok (az egyedek természetvédelmi értéke: 50 ezer Ft) és építették meg várukat, miközben a patakon érkező víz egy részét az M0-ás út építése során lecsapolt mintegy négy hektárnyi egykori lápterületre vezették.
A víz többi része tovább haladt a Duna felé, úgy, mint korábban. A folyamatos vízutánpótlásnak köszönhetően négyhektáros területen indult meg az egykori vizes élőhely természetes revitalizációja. Madárdaltól és békakuruttyolástól volt hangos a vidék, mely nagy kócsagok és szürke gémek kedvelt tanyájává vált.
A természeti csoda azonban nem lehetett hosszú életű az emberi barbárság miatt, mely egyszer már tönkre tette a lápvidéket. Ismeretlen elkövetők kotrógéppel megsemmisítették a Mogyoródi-patak hódvárát és lecsapoló csatornát nyitottak az éppen regenerálódó vizes élőhely felé, mely levezette onnan a vizet a patakba. Ily módon a rövid kegyelmi időszak elmúltával újra halálra ítélték ezt a földi paradicsomot.
Nem tudjuk pontosan, hogy kik voltak az elkövetők, akik markológéppel pusztítottak el egy természetes patakszakaszon megjelenő hódvárat és lecsapoltak egy értékes vizes élőhelyet. Csak sejtéseink lehetnek. Ezért a cikk adta lehetőséggel élve szólítjuk fel az érintetteket, hogy adjanak ésszerű magyarázatot tettükre. Annyit viszont kérnénk, hogy ha van bátorságuk a nyilvánosság elé állni, akkor ne hangoztassanak olyan szakmailag teljesen megalapozatlan véleményt, miszerint a lakosság árvízvédelme miatt volt szükség a védett hódok építményének megsemmisítésére és egy jelentős kiterjedésű vizes élőhely elpusztítására.
Ma már egy általános iskolás is pontosan tudja, hogy a víz nem veszélyforrás, hanem olyan nemzeti kincs, amitől nem megszabadulni kell, hanem fel kell használnunk az élhetőbb emberi környezet kialakítására, a klímaváltozásból eredő gyilkos hatások mérséklésére.
Aki nem hiszi járjon utána a példamutató hazai gyakorlatoknak itt >>>
Ma már azt is tudjuk, hogy milyen kártékony volt az az emberi tevékenység, amely a Dunába torkolló patakokat (Szilas-patak, Csömöri-patak, Mogyoródi-patak) a teljes újpesti területen mélyített medrű kibetonozott csatornákká változtatta. Egyértelműen megállapítható, hogy ez a fenntartható megoldásokat kizáró beavatkozás a patakokkal érkező természetes vízkincs elherdálása mellett a talajvíz eltékozlásának, a fásszárú társulások degradálódásának is legfőbb okozója.
Őszintén örülnénk annak, ha a Rákospalotai Önkormányzat illetékesei is kifejtenék álláspontjukat az üggyel kapcsolatban és megtisztelő lenne számunkra, ha válaszolnának a következő kérdésekre:
Tudtak Önök a cikkben bemutatott rákospalotai természetkárosításról?
Ha tudtak róla, akkor miért nem tettek ellene semmit?
Ha viszont nem volt tudomásuk az esetről, akkor az új információk birtokában mit kívánnak tenni a természetkárosítás megszüntetése és az eredeti állapot visszaállítása érdekében?
Bízunk abban, hogy egy négyhektáros, fővárosi vizes élőhely elpusztítása már eléri Budapest „zöldügyi” illetékeseinek ingerküszöbét is, ezért tőlük is a fenti kérdésekre szeretnénk választ kapni.
Végezetül a kedves olvasókhoz szeretnénk szólni.
Jöjjenek el és nézzék meg ezt a kegyetlen pusztítást a helyszínen. Valószínűleg olyat fognak látni, mint amit korábban még nem. A terület a 30-as és a 122-es busz káposztásmegyeri végállomásától kétperces sétával megközelíthető. Persze azt sem hallgathatjuk el Önök elől, hogy a jobb sorsra érdemes élőhely éppen a rákospalotai türelmi zóna határán található. Igen jól olvasták nem környezeti nevelési centrum, hanem prostituáltak gyülekezőhelye található itt, az értékes életközösségek szomszédságában. Emiatt viszont mindenki készüljön fel arra, hogy a tetthely megközelítésekor át kell gázolnia egy olyan útszakaszon, melyet nemi váladékokkal beszennyezett tisztálkodó kendők lepnek el. Igen, sajnos ilyen világban élünk, tegyünk érte, hogy ne így legyen!
Kriska György és Merk Péter
