Manapság a fővárosiak már-már mindennapos vendégként üdvözölhetik a kukáknál surranó, csatornarendszerből előmerészkedő rágcsálókat, ám alig egy évtizede még keresve is alig lehetett találni patkányt. Nem városi legenda, hanem valóság: Budapest 1972 és 2012 között, 4 évtizeden át tartotta a „világ egyetlen patkánymentes fővárosa” címet. Hogyan sikerült ez a bravúr, és miért lett vége a patkánymentes kornak?
A patkánymentes Budapestet egy világszinten egyedülálló technológia és a határozott központi intézkedés hozta létre 1971 áprilisa és 1972 decembere között. A sikeres művelet során a főváros valamennyi épületét, gyárát, közintézményét és a teljes csatornarendszert kezelésbe vették, nem hagyva menedéket az 1970-ben 2 milliósra becsült patkánypopulációnak.
Német csali, világraszóló siker
A rendszer erős központi akarattal rendelkezett. Ha valaki nem egyezett bele a patkányirtószer kihelyezésébe, a közegészségügyi-járványügyi szervezet, amit annak idején Köjálnak hívtak, megbüntette. Ez a határozott fellépés ma már valószínűleg bürokratikus ellenállásba ütközne. Az akkoriban forradalminak számító véralvadásgátló irtószer nyugat-európai fejlesztés volt, amihez német segítséggel jutott hozzá Magyarország. Ebből olyan csalétket kevertek, hogy a patkányok a megszokott táplálékuk helyett is azt választották.
A magyar szakemberek a főváros teljes területét feltérképezték stratégiai szempontból. Azonosították a behatolási kapukat – a pályaudvarokat, vágóhidakat például –, ahol a patkányok gyakrabban fordultak elő. Kezelték a folyó- és patakpartokat, különös figyelmet fordítva a Duna-menti területekre. A szennyvízcsatornákba, ahol a patkányok legszívesebben közlekednek, speciális etetőládákat helyeztek ki.
A stratégia részeként Budapest közigazgatási határánál védőgyűrűrendszert alakítottak ki – patkányok ellen való védelmi vonalat, ami megakadályozta a vidéki rágcsálók, a vándorpatkányok migrációját a fővárosba. Az eredmény nem maradt elismerés nélkül. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) is megállapította, hogy a világ legsikeresebb nagy területű patkánymentesítő akciója Budapesten történt, és 40 éven át a fővárosban nem is volt patkányprobléma.
Hanyagság, spórolás, evolúció
A sikernek 2012 októberében vége szakadt. Szervezési problémák miatt – és mert valószínűleg spórolni is akartak –, a korábbi technológiát időszakosan felfüggesztették. A csökkentett szolgáltatással sem a védőzónákban, sem a csatornarendszerben nem folytatták már a patkányok elleni védekezést.
Ez a szakmai hanyagság egybeesett a rágcsálók természetes evolúciójával: megjelent a genetikai rezisztencia. Egyes patkányegyedekre már egyszerűen nem hatott a 40 éven át használt véralvadásgátló szer. Ez nem budapesti specialitás, hasonló történt Angliában és Dániában is. A csökkentett védekezés és a rezisztens egyedek kombinációja felgyorsította a patkányok visszatérését. Elég volt másfél év, és a négy évtizedes büszkeségünk szertefoszlott.
Visszavehetnénk a fővárost
A patkányok szokástisztelő állatok, általában ugyanazon az útvonalon közlekednek. Intelligenciájukra jellemző, hogy ha társuk mérgezett ételtől pusztul el, a többiek elkerülik azt a táplálékot. Ezért használtak a budapesti irtásnál késleltetett hatású szereket. A patkányok szaporaságát jól mutatja, hogy egy jó kondícióban lévő nőstény évente akár 6-8 alkalommal is ellhet, alkalmanként 7-11 utóddal. Bár az újszülött patkányok fele nem éri meg az ivarérett kort, a fennmaradók 3 hónapos korukra már szaporodóképesek lesznek. Nem csoda, hogy gyorsan elárasztották a fővárost, amint csökkent ellenük a védekezés.
Bár a patkányok immár rezisztensek egyes véralvadásgátlókkal szemben, még vannak hatásos irtószerek. A szakértők szerint hozzáértéssel, akarattal és pénzzel
Budapest ismét patkánymentes lehetne – írta Pálinkás János a Józsefváros Újságban.
Kapcsolódó anyagok:
