A rovat kizárólagos támogatója

Aki vásárolni megy, észre sem veszi, hogy például egy nagyáruházban vagy egy diszkontlánc üzletében miféle ármanipulációknak is van kitéve. Szó sincs arról, hogy becsapnának bennünket, vásárlókat, legalábbis nem a téma fogyasztóvédelmi megközelítése van most terítéken. A becsapás az érzékeinknek szól.

Hogy miként, hol és hogyan vannak kiírva az egyes termékek árai, azzal már a reklámpszichológia is foglalkozik. Egy német egyetemi tanár, a marketinget oktató Herman Dieler néhány éve könyvében össze is gyűjtötte azokat a trükköket, amelyekkel a kereskedők az érzékeinket egyszerűen meg tudják téveszteni. Ezeket a reklámpszichológiai trükköket a magyar üzletekben is széles körben alkalmazzák.

Itt van mindjárt a kilencesek esete. Ugye hányszor látjuk azt, hogy egy termék ára kilencesre végződik, például 399 forint és nem 400. Ez utóbbi ugyanis a tudatunk számára sokkal többnek tűnik, holott valójában egyetlen forint a különbség. Apróság, de beválik. Aztán a számokkal játszani is lehet. Például, ha azonos jegyekből áll. 555 forint sokkal vonzóbban hat a vevőre, mintha azt írják ki, hogy 560 az ára. A színek megint csak jó hatással vannak a kereskedők bevételeire. A nagy piros vagy sárga számjegyek feltűnőbben, mint a többi termék fekete számjegyei, ismét egyenértékűnek számítanak a vásárlásra való felszólítással. Hát ha még ott áll mellette az a kifejezés is, hogy álomár, netán slágerár, merthogy a szimpla akció felirattal ma már a vevőket nem mindig lehet elcsábítani.

Azzal egyelőre ritkábban élnek a hazai kereskedelmi láncok, hogy másokkal is közvetlenül összehasonlítsák áraikat. Ezt tőlünk nyugatabbra elterjedtebb gyakorlat, ilyenkor feltüntetik a konkurencia árait, vagy a termék eredetileg a gyártó által ajánlott fogyasztói árát. Ennél pedig természetesen csakis olcsóbbat szabad ajánlani.

Az áruk elhelyezésével arra is rá lehet venni a tisztelt vásárlót, hogy a drágább terméket vigye magával. Ha a saját márkás nagyáruházi terméket kell éppen eladni, mellétesznek egy már ismertebb márkájú árut, ami nagy valószínűséggel, ráadásul teljesen megegyezik a másikkal, csak díszesebb a csomagolása, és mivel az drágább, persze, hogy a szerényebb kivitelű fogy majd jobban. Abban az esetben viszont, ha ezt a magasabb árú terméket szeretné jobban eladni a kereskedő, melléteszi a polcra harmadikként a lehető legdrágább árut. Így minden oka megvan a vevőnek azt hinni, hogy a középső, vagyis éppen eladni szándékozott termék megvásárlásával járt a legjobban.

Annak is megvan a maga érzékszervi trükkje, hogy miként lehet az egész áruházról egy-két áru alapján azt a benyomást kelteni, hogy itt bizony nagyon kedvezőek az árak. Az alaptermékek, mint a kenyér, a péksütemény, a tej vagy éppen a sör ára, ha kellően alacsony, mert hogy ezek napi cikknek számítanak, úgy gondolhatjuk, hogy az üzlet összes termékét ilyen jó kondíciókkal árusítják. Pedig az alapcikkek olcsóságát éppen abból tudják kigazdálkodni a multik, hogy más árunak magasabb az ára. És ez csak néhány trükk azok közül, amelyekkel már itthon is találkozhatunk, bár valószínűleg van még jó néhány, amely egyelőre nem gyűrűzött be hozzánk…

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás