Honnan lesz áramunk, és mivel fogunk fűteni tíz év múlva? Hogyan tartozhatnánk a jövő klímasemleges gazdasági rendjének győztesei közé? Van-e reális esélyünk az orosz energiafüggés lazítására? Hogy állunk a megújuló energiaforrásokkal, és mit gondolunk az atomenergia jövőjéről? Ezekre és számos más kérdésre kínál válaszokat Magyarország független szakpolitikai agytrösztjének új javaslatcsomagja.
Megjelent az Egyensúly Intézet legújabb szakpolitikai javaslatcsomagja Magyarország új, 2030-as energiarendszeréről.
Az Egyensúly Intézet szerint a 21. század egyik legfontosabb versenyképességi és biztonságpolitikai kihívása a hétköznapi életünkhöz nélkülözhetetlen energia kiszámítható és fenntartható biztosítása. Az orosz agresszió és az azzal összefüggő jelenlegi energiaválság is megmutatta, hogy az energiaátállás egyúttal húsbavágó szuverenitási kérdés is. Magyarországnak az agytröszt szerint olyan energiarendszerre van szüksége, amely egyszerre szolgálja az ellátásbiztonságot, a klímavédelmet és a gazdasági versenyképességet.
A magyar energiafüggőség mértéke ma összességében 80 százalék feletti – ez pedig jórészt orosz irányú kitettséget jelent, különösen a földgáz és a nukleáris fűtőanyagok tekintetében. Eközben jelentős Magyarország lemaradása a megújulók terjedésében: a hazai energiatermelésen belül a megújulók aránya kevesebb mint 14 százalék, szemben a 38 százalékos EU-átlaggal. Vagyis hátrányból indulunk, de még nem vagyunk elkésve.
Az Egyensúly Intézet szerint a megújulók arányának növelése és a szén teljes kivezetése mellett a következő évtizedben radikálisan csökkenteni kell a földgázhasználatot. Emellett nagyobb arányban kell támaszkodni a nyugati irányú energiaimportra is, hiszen nem ugyanazt jelenti Magyarország szövetségeseitől való függés, mint az orosz irányú kitettség.
Legalább ennyire fontos az energiaigény mérséklése: az intézet javaslata szerint 2010-hez képest 2030-ra 25 százalékkal kell csökkentenünk primer energiafelhasználásunkat. Ennek érdekében évente legalább 100 ezer lakóingatlanon kellene mélyfelújítást elvégezni.
Az Egyensúly Intézet javaslata szerint a 2030-ra várhatóan 57 839 GWh-nyi villamosenergia-szükségletünket legfeljebb 30 százalékos import mellett 36 százalékban megújulókból, 28 százalékban nukleáris energiából, 5 százalékban földgázból, 1 százalékban pedig egyéb forrásból kellene kielégíteni! Ennek érdekében intenzívebben kell támogatni a megújulók, mindenekelőtt a nap- és szélenergia terjedését. Napenergia-kapacitásainkat 2030-ra 6500-ról 9000 MW-ra kellene növelni, és ennek érdekében támogatni kell a lakóépületekre (tetőkre, erkélyekre) való telepítést, és támogatni kell az energiaközösségek létrehozását! Amint lehet, újra lehetővé kell tenni a napelemes rendszerek hálózatra történő visszatáplálását.
Az Egyensúly Intézet szerint, ha eltörlik a szélenergia terjedését akadályozó felesleges korlátozásokat, akkor a jelenlegi 330-ról 2030-ra 4000 MW-ra emelhető a szélerőmű-kapacitás Magyarországon. Annak érdekében, hogy a nap- és szélenergia egymást kiegészítő adottságait egyszerre használhassuk ki, támogatni kellene a szélerőművek és a naperőművek azonos alállomásra való csatlakozását! Ugyancsak intenzívebben kellene hasznosítanunk a geotermikus energiát, méghozzá az áramtermelés helyett a fűtési-hűtési szektorban! Emellett el kell törölni a 2030-ra tervezett, a villamos energiára vonatkozó 20 százalékos importplafont.
2030-ban a már működő paksi atomerőműblokkok még biztosan a rendszerben lesznek – az atomenergiával kapcsolatos dilemmáink a 2030-as évek közepét követő időszakra vonatkoznak. Ha műszakilag és atombiztonsági szempontból lehetséges, hosszabbítsuk meg a már működő blokkok üzemidejét. Emellett is szükség lesz azonban a kapacitásbővítésre. A Paks II-beruházásról szinte biztosan tudjuk, hogy nem fog megtérülni, sőt vissza fog taszítani bennünket az energiaforradalom útján, azonban az ellátásbiztonságunk és klímacéljaink szempontjából a projekt leállítása túl kockázatos lenne. Egy különösen kedvezőtlen forgatókönyv teljesülése esetén ugyanis Paks II nélkül a 2030-as évek végére kezelhetetlen energiaválságban találhatnánk magunkat. Bár ez nem a legvalószínűbb forgatókönyv, nem zárható ki száz százalékig, a tét pedig túl nagy – ezért a Paks II beruházást folytatni kell. Ugyanakkor radikálisan csökkentenünk kell az orosz irányú atomfüggőséget – ma már nyugatról is be lehet szerezni a Paks működtetéséhez szükséges fűtőanyagot.
A megújulók megfelelő ütemű terjedése érdekében kiemelt stratégiai céllá kell emelni a hálózati kapacitások felmérését, illetve ahol szükséges, fejlesztését. Az Egyensúly Intézet javasolja, hogy a MAVIR félévente nyilvános jelentésben vegye számba, hogy mekkora kapacitást képes még befogadni a hálózat, illetve hogy hol és milyen további fejlesztéseket tervez! A szükséges beruházások megtérülése érdekében minden új megújulóenergia-alapú erőmű kapjon 10 évnyi mentességet a Robin Hood-adó megfizetése alól! Az agytröszt szorgalmazza, hogy a hosszú távon kiszámítható jogszabályi környezet érdekében 2024-re alkossuk meg a magyar megújulóenergia-törvényt.
Az Egyensúly Intézet szakpolitikai javaslatcsomagja itt, a részletes háttértanulmány pedig itt olvasható.
