Egy bányászati rekultiváció sikerességét legjobban a létrejött növényzet és a kialakult tájkép alapján értékelhetjük. Kutatásunk során a Komló melletti, közel tíz éve rekultivált meddőhányót vizsgáltuk.
Hazánkban is egyre nagyobb szerepet kap a felhagyott ipari területek rekultivációja, az eredeti tájkép helyreállítása. A meddőhányók a mélyműveléses bányászat környezetromboló hatásának legfőbb jelei a felszínen. Felépítésükben és tulajdonságaikban különbözhetnek egymástól, ezért mindegyik helyreállítása külön figyelmet érdemel. A tudományos kutatások során szerzett ismeretek nemcsak a bányászati meddőhányók rekultivációjánál, hanem az egyéb ipari tevékenységek és haváriák által okozott természeti károk elhárításának területén is eredményesen felhasználhatók.
Az ilyen területek esetében több környezeti veszélyforrással kell számolni. Legjelentősebb veszélyek az erózió, a defláció (azaz a szélnek a föld felszínét alakító, letaroló munkája), a felszíni és talajvizek elszennyeződése. Az erózió és a defláció hatására a meddőt alkotó szennyező anyagok nagy területen szóródhatnak szét. Ezáltal veszélyeztethetik az élővilágot és végső soron az embert is. A mélyműveléses bányászat során, a felszínen létrehozott meddőhányók, a táj képét is jelentősen átalakítják, egyfajta tájsebet hoznak létre. Ezt a tájesztétikai szempontból oda nem illő látványt is meg kell szüntetni a rekultiváció során.
Kutatásainkat Baranya megyében, Komló település mellett található Zobák-aknai meddőhányón végeztük. A komlói bányatérségben egykoron négy meddőhányó volt található, melyek közül a Zobáki mind méretében (9 ha), mind a lerakott meddő mennyiségében (2 millió m3) a legnagyobb. A termelés a 2000-es évek elején végleg megszűnt, ezután kerülhetett sor a terület rendbetételére. A rekultiváció során első lépésben tereprendezést végeztek, melynek során a környező dombok morfológiai viszonyaihoz jól alkalmazkodó, a környező tájba illeszkedő, a növényesítést lehetővé tevő terepviszonyokat alakítottak ki. Elsimították a meddő egyenetlenségeit, a domboldalakon teraszokat és vízelvezető árkokat hoztak létre. A következő lépésben végezték el a növényesítést. A biológiai rekultiváció célja a terület eróziótól való megvédése, a megfelelő termőtalaj kialakulásának elősegítése és ezáltal a növényzet tartós megtelepedésének biztosítása, a terület tájba illesztése és új életterek kialakítása. Ennek során fűmagkeverék vetésével megakadályozták az eróziót és a deflációt. Az ezt követő évben pedig elvégezték a fásítást. Ehhez a környező természetközeli erdőkre jellemző, az azokban előforduló fa és cserje fajokat ültettek a területre. Ezek a következők voltak: csertölgy, közönséges gyertyán, ezüst hárs, mezei juhar, virágos kőris, húsos som, kökény, galagonya.
Az általunk vizsgált terület állapotának jellemzéséhez a gyepszint felmérését végeztük el. Ennek során a területen kvadrátokban mértük fel a növényzetet. A kapott adatokból növényzeti térképet készítettünk, és elemzéseket végeztünk a növényzet jellemzőinek vizsgálatához.
Elmondható, hogy az általunk vizsgált területen változatos növényzet jött létre, amely viszonylag fajgazdag (101 faj), de fajkészlete a zavart és leromlott állapotú területekre jellemző növényekből tevődik össze. Ez is jól mutatja, hogy a meddőhányó jelenleg a szukcesszió kezdeti stádiumában van. Azok a helyek, ahol a pázsitfűfélék és a pillangósok dominálnak, sokkal természetesebbek. A fiatal akácosok, a vad által megbolygatott területrészek természetessége alacsony, jobban hasonlítanak a degradált élőhelyekhez. Pillangósvirágú növényeket a területre vetett fűmagkeverék nem tartalmazott, ennek ellenére ezek a növények nagy fajszámban és borításban jelentek meg a területen. Jelenlétükkel a talaj tápanyag tartalmát növelik, ezáltal elősegítik a megfelelő talaj kialakulását. A területen több invazív faj is megjelent (japánkeserűfű, siskanádtippan, parlagfű, aranyvessző). Ezek fajok jelenleg nem tömegesek, a borításuk nem haladja meg a 20 %-ot. A későbbiekben viszont feltételezhetően számolni kell az agresszív fajok terjedésével, esetlegesen új invazív fajok megjelenésével. Ez jelentősen ronthatja a rekultiváció sikerességének megítélést, a célállapotként kitűzött gyertyános-tölgyes erdő fejlődését. A területen megjelent a szeder, melynek hatása kettős. Egyrészt elnyomja a fejlődő növényzetet, másrészt megóvja a fiatal fákat a területen nagy létszámban jelen levő vadállomány pusztításától.
A cönológiai csoportok vizsgálata során azt szerettük volna megtudni, hogy milyen mértékben jelennek meg a vizsgált területen az erdei és erdőközeli növényközösségeket alkotó fajok. A feltételezést arra alapoztuk, hogy területet gyertyános-tölgyesek és bükkösök veszik körül ezáltal magbankként szolgálhatnak a meddőhányó számára. Eredmények alapján elmondható, hogy a fajok nagy többsége társulásközömbös. Találtunk 24 olyan fajt (össz fajkészlet 24 %-a), amely az erdei társulásokra jellemző. Ennek oka feltételezhetőleg az, hogy a meddőhányó területét az erdő felől sűrű akácos sáv veszi körül, ami meggátolja az erdei fajok megtelepedését.
Összességében megállapítható, hogy a rekultiváció törvényben előírt céljai teljesültek. A tájseb begyógyult, a környező tájba látképileg jól illeszkedő növényzet alakult ki, mely környezetvédelmi szempontból (vízszennyezés, erózió és defláció megakadályozása) betölti célját. További ökoszisztéma-szolgáltatások is létrejöttek, pl. széndioxid-megkötés, rekreációs terület. A terület kiváló vadélőhely, a változatos szerkezetű növényzet feltehetően sok más állatcsoport (madarak, rovarok) számára is megfelelő, akár zöldfolyosó-szerepe is lehet. Botanikai-természetvédelmi szempontból azonban a rehabilitáció még messze van bármiféle természetes társulástól: a (zavart) gyepi fajok aránya 30%, a végső célállapotnak tekinthető erdő fajainak aránya csak 25% körüli, szemben a társulásközömbös fajok közel 40% feletti értékével. Tanulmányunk felhívja a figyelmet arra, hogy egy rekultiváció sikerének megítélése különböző szakmák szempontrendszerei szerint akár szélsőségesen eltérő is lehet.
A cikk a 2011. november eleji VII. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencián bemutatott anyag alapján készült.
