Újra és újra szembesülünk a kérdéssel, amikor valami ügy kapcsán a problémás ügy felelőse lakossági, civil ellenvéleménnyel találkozik: „Hol voltak akkor a zöldek, hol voltak a civilek ekkor, meg akkor, amikor ez és ez történt?” Nyíregyházi fakivágás mint állatorvosi ló.
Hát na, ez a helyzet hazánkban már jó ideje: amikor valaki meglepve tapasztalja, hogy emberek, csak úgy, a lakosságból ellenvéleményt nyilvánítanak (mondjuk „zöld” megközelítésből), azt hiszi valaki direkt kipécézte őt, valami ellenérdekelt oldal, vagy mit finomkodjuk, hisz nyilvánvaló: a „politikai ellenfél”.
Magyarországon néhány évtizede ez sajnos egy általános reflex. Nem is foglalkoznánk vele, ha ez a jelenség nem nőtt volna olyan mértékűvé, hogy szinte megfojt minden ésszerű, értékalapú, közérdekű megszólalást.
Tehát íme: néhány eset az ezredforduló utánról, amikor a „zöldek”, a „civilek” – pontosabban: a felelős polgári akarat – megnyilvánult Nyíregyháza és környéke néhány kényes és csúnya ügye kapcsán. Előtte azonban még pár gondolat: a zöld civilek sokkal jobban szeretnek együttműködni, tárgyalni, érvelni, építeni és előremozdítani, mint tiltakozni, demonstrálni. Százszor hatékonyabb az érdekelt felekkel összefogni, az ügyekbe már időben bevonódva, elkerülve a durva konfliktusokat, értelmes vitákban jó irányba terelni a változásokat, mint harcolni, küszködni, jogi vitákban paragrafusok között elveszni, utolsó szalmaszálakat keresni. Sajnos az utóbbiakkal könnyebb bekerülni a médiába. Ezért hát – bár szívesebben mesélnénk arról, hogyan segítettek a civilek beindítani városunkban a veszélyes hulladékgyűjtést, megrendezni a legelső autómentes napokat, védett területeket létrehozni, megalapítani a hulladék-kommandót – most a nagy nyilvánosságot kapott ”botrányos” harcokból mutatunk egy kis szubjektív összefoglalót.
2006-2007: Így veszett el városunk legkiválóbb nyárfája
Nyíregyháza egyik zöld területére, a volt SZÉSE-pályára nagyáruházakat álmodtak meg a felelős vezetők, nagy parkolókkal. A bökkenő elsősorban az volt, hogy a tervezett OBI barkácsáruház tervezett parkolója helyén állt egy hatalmas fehér nyárfa, amely ráadásul mint egyedileg (az önkormányzat által védetté nyilvánított) védett fa, természetvédelmi oltalmat évezett. Mi a kézenfekvő megoldás: a város kezdeményezte a fa védettségének megszüntetését, magas korából adódó balesetveszélyes állapotára hivatkozva. 2006 tavaszán, a Városüzemeltetési Bizottság ülésén született volna meg az előterjesztés, de a bizottság külső – civil – tagjának határozott fellépésére a döntést elhalasztva sor került a fa egészségi állapotának szakszerű felmérésére. A Nyugat-Magyarországi Egyetem szakértője által készített felmérés során nem csak az derült ki, hogy a fa egészséges, statikailag stabil, hanem az is, hogy ő hazánk 22-ik legnagyobb méretű nyárfája, és várostörténeti emlék is: utolsó megmaradt tagja az egykori bajnokcsapat emlékére ültetett 11 tagú facsoportnak. A nyíregyházi civilek ezzel párhuzamosan széles körű kampányba kezdtek a fa megmaradásáért. Jóhiszemű naivitással kezdeményezték a tervezett épületek és parkoló áttervezését, írtak az OBI hazai és németországi vezetőségének, jogi eljárást helyeztek kilátásba a fa védettségének feloldása estén. A beruházó mindeközben több száz facsemete telepítését és közpark kialakítását helyezte kilátásba kompenzáció gyanánt. A Kelet-Magyarország megyei napilap (híven közszolgálati hivatásához) is megszavaztatta olvasóit, akiknek 95,2 %-a a fa megmentése mellett foglalt állást). A szakértői vélemény, a jogszabályok, és a civil kampány eredményeként 2006 közepére látszólag a józan „zöld” ész nyert: A Kelet-Magyarország 2006. június 10-i számában idézte a polgármester, Csabai Lászlóné levelét, melyben többek között ezeket a mondatokat írta: „ […] a Városüzemeltetési Bizottság és a főkertész nem adott hozzájárulást a védettség feloldásához. […] Giba Tamás alpolgármester már nyilatkozott arról, hogy az épületet a beruházó áttervezteti”.
Ezeknek a híreknek a hallatán mindannyian nyugodtan hátradőltünk. Végre egy olyan vita, amelyben civilizált jogi eszközökkel, a közvélemény figyelembe vételével elfogadható megoldás született. Sajnos tévedtünk. 2007. február 5-én a Közterület Felügyelet járőrei két személyt értek tetten, amint láncfűrésszel megpróbálták kivágni a nyárfát. A tettesek sajnos olyan komoly sebeket ejtettek a fán, hogy kivágását (és a védettség feloldását) pár napon belül elrendelték. A kivágás – figyelembe véve a fa súlyosan sérült állapotát – ekkor már szakmailag megalapozott volt.
Az E-misszió Egyesület 2007. február 6-án rendőrségi feljelentést tett a fa megrongálásával kapcsolatban és 21-én levelet intéztünk az OBI áruházlánc magyarországi és központi (németországi) vezetőségéhez. Ebben a civilek arra kérték őket, hogy ítéljék el a bűncselekményt, határolódjanak el tőle, és jóhiszeműségük bizonyítására a védett fa helyén alakítsanak ki emlékhelyet, ültessenek el egy azonos fajú csemetét. Választ egyedül a magyarországi vezetés adott, de érdemben nem reagált a felvetésekre. A civilek ekkor még komolyan azt gondolták, hogy egy olyan vállalat, amely kommunikációjában környezettudatosnak, természetvédőnek hirdeti magát, hajlandó saját érdekében is megtenni egy ilyen gesztust. A mozgolódás a beruházók figyelmét is felkelthette, mert március elején megbeszélést kezdeményezett a terület tulajdonosa, az építtető GALBOR Ingatlanforgalmazó Kft az E-misszió Egyesülettel. Látványos terveket ismertettek (hány fa, micsoda sportpálya és park lesz kialakítva a környéken) – amiből később SEMMI nem valósult meg. Érdekes módon ők közölték, hogy a sajtóban megjelent nyilatkozatok ellenére semmiféle lépés nem történt az épületek áttervezésére. A civilek ragaszkodtak ahhoz, hogy a fa helyén emlékhelyet alakítsanak ki, egy ugyanazon fajú fa elültetésével, és a felelősségvállalást elismerő felirat elhelyezésével: „Az áruház helyén, nem messze ettől a ponttól egy hozzávetőleg 80 éves, helyi védettséget élvező fehérnyár állt. A fát a beruházás elindulása előtt tettesek megcsonkították, életképtelenné tették. Az OBI vezetősége sajnálatát fejezi ki a barbár természetkárosítás miatt, és mint a beruházás tulajdonképpeni megbízója, elismeri felelősségét, ugyanis mulasztásával hozzájárult, hogy ezt a természeti értéket nem sikerült megőrizni.” Ez, mint tudjuk, nem történt meg.
A rendőrségi eljárást aztán 2007. május 29-én bűncselekmény hiányában megszüntették, s áttették az ügyet az illetékes szabálysértési hatósághoz (ez az önkormányzati jegyző). A nyomozás során egyébként az elkövető megnevezett egy felbujtót – egy, a beruházásban érdekelt építési vállalkozót -, aki azért bízta meg a fa kivágásával, mert amiatt nem tud a területen építkezni. A szembesítés aztán eredménytelen lett, így nem derült ki, meddig vezetnek a szálak. Hogy miként zárult a szabálysértési eljárás? A hatósági iroda ügyintézője csak annyit árult el, hogy a nyárfa „megrongálása” kapcsán egy személyre szabtak ki pénzbírságot, melynek összege minimálisan 2000, maximálisan 30.000 forint.
Az áruház 2007. december 6-án megnyílt. A helyi civilek rövid demonstrációval tiltakoztak. Az áruház azóta működik.
Tanulság: Civil oldalról ez az ügy rendkívül aláásta a politikai vezetők és a „multik” iránti bizalmat. A rengeteg beleölt munka és energia, a kompromisszumos megoldás illúzióját követő keserves kiábrándulás, és az, hogy a felelősök megúszták egyrészt nagyon frusztráló volt a zöldek számára – másrészt viszont a tényszerű sajtónyilvánosság révén a lakosság is pontosan átélte és látta, hogy kinek az oldalán van az igazság.
Az E-misszió Egyesület korabeli beszámolóját megtalálja a linken:
