Sok mindent kell átgondolnunk, átértékelnünk, új tapasztalatokat kell szereznünk, a már több mint egy hónapja tartó önkéntes bezártságom idején én is ezt teszem. Mangel Gyöngyi gondolatait a járványról, a környezetünkről, a bezártság elviseléséről, az otthoni praktikákról a Greenfo olvasóival is fogja megosztani.
Napjaink legsúlyosabb gondja a globális járvánnyá vált COVID-19 koronavírus okozta betegségek és halálozások világszerte növekvő száma. A Kínából indult járvány ma már a világ szinte minden országában megjelent, számos áldozatot követelt, néhány országban tragikus egészségügyi állapotot eredményezett, az emberek védelmét szolgáló korlátozó intézkedések miatt a gazdaság egyes ágazatai leálltak, vagy csökkentették a működésüket, termelésüket. Az utóbbinak nemcsak kára, hanem haszna is lehet, erről később, a folyamatok ismeretében érdemes lesz beszélni. Talán az utolsó figyelmeztetés ez a járvány a profithajszolásba, önzésbe, természetpusztításba, környezetszennyezésbe merült emberiség számára.
Mivel eddigi ismereteink szerint a koronavírus emberről emberre, a levegőben terjed és gyógyszer még nincs ellene, a védekezés egyik lehetséges módja az emberek egymás közötti érintkezésének radikális csökkentése. Ahol megjelent, vagy várható volt a koronavírus felbukkanása, ott először a tömegrendezvényeket tiltották be, bezárták a mozikat, színházakat, az éttermeket. Az oktatási intézmények távoktatásra átálltak át, számos üzletet bezártak, és akit lehetett, otthoni munkavégzésre állítottak át, sok országban kijárási korlátozásokat vezettek be, ez Magyarországon is így történt. Persze az ország nem állt le teljesen, a szükséges szolgáltatásokat, a lakosság ellátását, illetve a járvány elleni védekezést biztosító emberek teljes készültségben dolgoznak, egyes ágazatok, intézmények csökkentett működéssel, termeléssel reagáltak a helyzetre.
A családok, a gyerekek és az idősek védelmét szolgálja az a kérés is, hogy, aki teheti, maradjon otthon. Ez bizony megpróbáltatás a legtöbb embernek, különösen azoknak, akik szeretnek társaságba, színházba, uszodába vagy más rendezvényekre járni. Akik most sokat vannak otthon, törhetik a fejüket, hogyan rendezzék el a megváltozott életüket. Hol, mikor és hogyan szerezzék be családjuknak a szükséges élelmiszereket, mit főzzenek? Mivel tudják pótolni a hiányzó közösségi és kulturális programokat, a sportolási lehetőségeket? Hogyan viseljék el a várhatóan hetekig, hónapokig tartó bezártságot, mivel töltsék el hasznosan a felszabaduló időt? Hogyan lehet elviselni az egyedüllétet, a családtól való távolságot? Mit kezdjünk a hírközlő szervektől, a tévékből, a rádiókból, az internetről felénk áradó információáradattal, mi az igazi és mi az álhír, a hírek, adatok, elemzések alapján mitől kell félnünk, miben reménykedhetünk? Vajon lesznek-e a jövőben újabb pusztító járványok? És mikor fogunk érdemben foglalkozni a legalább ilyen súlyos globális klímaválsággal, a fenntarthatósággal?
Megpróbáltam végiggondolni, hogy mi foglalkoztatja az embereket az önkéntes bezártság idején? Leggyakrabban valószínűleg az egészségügy, vagyis a járványról, a fertőzés elkerüléséről, a tünetekről szóló információk feldolgozása, valamint a nagy kérdés, hogy mi magunk és a rokonaink elkerülhetjük-e a bajt, és vajon meddig tart a járvány.
Szinte nincs, aki ne hallotta volna a home-office, az otthoni munkavégzés kifejezést. Ez a második nagy témakör, hogy mit és hogyan csináljunk otthon, mi maradhat meg a korábbi szokásainkból, mit kell másként végeznünk a kényszerű otthonlét alatt, milyen váratlan helyzettel kell szembe néznünk, hogyan változnak a korábbi meg akár a korábbi mindennapos tevékenységeink. A home-office példájára alkottam is néhány kifejezést: home-cooking, vagyis főzés és élelmiszergazdálkodás a karantén alatt, home-cleaning, ezek a takarítási gondok, home-learning, vagyis otthoni tanulás, home-hair-cutting, az otthoni hajvágás, home-gardening, pedig az otthoni kertészkedés.
A harmadik, amin bizonyára már most sokan gondolkoznak, hogy mi vár ránk a vakcina, vagy más gyógyszer kidolgozása után, a járvány elmúltával. Vannak, akik szerint semmi sem fog változni, újból felpörög a termelés, megint népszerűek lesznek a drága, távoli luxusutazások, folytatódik az önzés, miközben tovább nő a társadalmi egyenlőtlenség a Föld különböző országaiban. Mások nem így vélik, sok minden fog változni, sok mindenen kell változtatnunk, a globális világgazdaság jelenlegi formája nem fenntartható. A változások nemcsak a jövőben sem elkerülhető járványok miatt szükségesek, hanem a gyorsuló éghajlatváltozás számtalan következményének csökkentése miatt is. Pazarló életmódunk, a Föld rohamosan növekvő népessége, és a fogyatkozó természet miatt mindenképpen változtatnunk kell a szokásainkon. Ismétlem ez a világjárvány talán az utolsó figyelmeztetés.
Sok mindent kell átgondolnunk, átértékelnünk, új tapasztalatokat kell szereznünk, a már több mint egy hónapja tartó önkéntes bezártságom idején én is ezt teszem. Gondolataimat a járványról, a környezetünkről, a bezártság elviseléséről, az otthoni praktikákról a Greenfo olvasóival is szeretném megosztani, és a nem Michelin csillagos receptjeimmel is találkozni fognak.
Mangel Gyöngyi
