A vadászati világkiállítás a Kádár-rendszer nagy eseményét idézte meg, és joggal: a vadászat akkor, és most is jórészt a politikusok privilégiuma. Vadászatai alapján felrajzolható az elit térképe és kapcsolatrendszere, és ha az űzött vadak felől nézzük, úgy tűnik, a politikai fordulatok ellenére a történelmünk a lényeget tekintve ugyanarról szól. A vadászat zárt, úri sport, amit mindig az aktuális elit sajátít ki magának.
Őseink 99,9 százaléka vadászott, a vadászattal szembeni ellenszenv tehát őseink megtagadása – ezt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől lehet tudni. Az október 14-én zárult vadászati világkiállításnak a hivatalos tájékoztatás szerint több mint 1,3 millió látogatója volt (ebbe persze a kísérő rendezvényeket is beszámítják), miközben a minisztériumi adatok szerint Magyarországon évente csak 85 ezren vadásznak, a harmada azoknak is külföldi. Vagyis a jelzett elsöprő érdeklődés éles ellentétben van a vadászat zárt, úri sport jellegével, amit most ugyanúgy az aktuális elit sajátít ki magának, mint a korábbi korszakokban.
Sok valódi vadásznak csípi a szemét, hogy a politikusok mennyire leuralták a terepet. Semjén Zsolt, Magyarország nem hivatalos fővadásza a kormányzati tisztsége mellett az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke is. Ő írta át a vadászati törvényt, rajzoltatta át a vadásztársaságok határait, és az ő személyes elköteleződése nélkül valószínűleg nem rendezték volna meg 17 milliárd forintból a vadászati kiállítást sem. A kiállítás kormánybiztosa Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki szintén szenvedélyes vadász hírében áll, ő a főszerkesztője a Nimród vadászújságnak is. A kiállítás magyar pavilonját L. Simon László fideszes kultúrpolitikus, a Nemzeti Múzeum főigazgatója rendezte be. Ő ugyanúgy családi alapon került közel már fiatalon a vadászathoz, mint Semjén, akinek az apja a hetvenes évektől együtt vadászott a gánti Vértes Vadásztársaságban Biszku Bélával, és az MSZMP más vezetőivel. Ugyanennek a vadásztársaságnak ma Semjén az elnöke. Ezzel a gánti vadásztársaságnak páratlan módon már négy miniszterelnök-helyettes volt a tagja – a rendszerváltás ebben semmiféle változást nem hozott.
A vadászati világkiállítás végére megjelent egy könyv, szerzője Majtényi György történész, a címe pedig Egyetértés vadásztársaság – Horthy, Rákosi, Kádár és napjaink vadászai. Egyetértés vadásztársaság valamikor valóban létezett, a Kádár-rendszer vezető politikusainak vadásztársasága működött ezen a néven, de a cím természetesen áthallásos: a könyv azt mutatja be, hogy a vadászat korszakokon és ideológiai táborokon átívelve kapcsolja össze a mindenkori politikai eliteket. A rendszerek között a vadászatokat nézve sokkal több a folytonosság, mint a különbség.
TaxiNERmia, “Tömjén Zsolt” álszent zöldítése és ökoterroristák elleni szónoklata
Mikszáth a NER-ben, Mészáros a lőállásban
A vadászat a mindenkori magyar elit közös hagyománya, a vadászat a magyar elitek életében erősebb kötelék, mint bármilyen ideológia – ezt az alaptételt tölti meg tartalommal, mélységgel és anekdotákkal Majtényi könyve a szenvedélyesen cserkelő Horthytól a vadászat közben is életveszélyes, minden mozgóra ész nélkül lövő Rákosin át a Kádár-kori elitig és tovább.
„A vadászat ma is a politika nyers esszenciája” – állítja, és a legalább annyira a nagyközönségnek, mint a szakmának szóló műben nem spórol az erős kifejezésekkel. „Mintha a magyar irodalom Mikszáth Kálmán-i alakjai elevenedtek volna meg a magyar politika valóságában”, írja arról, hogy az állam több tízmilliárd forintot költött a világkiállításként promotált (hivatalosan nem az, mert elmulasztották időben beadni az ehhez szükséges kérelmet) eseményre a világjárvány közepén.
Folytatás/részletek a TELEXEN >>>
Nyitókép: vadászati kiállítás balra Semjén Zsolt fotó: Botár Gergely / MTI