A rovat kizárólagos támogatója

Az utóbbi 40 évben hatodával, kb. 600 millióval esett vissza a házi verebek száma világszerte. Európában 247 millióval van kevesebb, mint 1980-ban. Egy friss kutatás szerint a csökkenő populációjú madarak között van mások mellett a sárga billegető, amelyből 97, a seregély, amelyből 75 és a pacsirta, amelyből 68 millió példánnyal lett kevesebb a kontinensen.

A Royal Society for the Protection of Birds, a BirdLife International és a Cseh Ornitológus Társaság által készített elemzés során az Európában őshonos 455 madárfaj populációját vizsgálták, és az adatok elemzéséből úgy tűnik, hogy 378 fajból ma már kevesebb egyed él velünk, mint 1980-ban. Összesen 17-19 százalék közötti lehet a visszaesés, de a populációk zsugorodása különösen érinti azokat a fajokat, melyek mezőgazdasági területek mellett, rétek közelében élnek.

A változások különösen érzékenyen érintették a házi verebeket: e madárfaj populációja a felére zsugorodott össze, míg a mezei verébből 30 millióval lett kevesebb. Az elemzés szerint mindkét faj elsősorban a megváltozott mezőgazdasági gyakorlatok miatt szenvedett veszteségeket, de a házi verebekből a városokban is kevesebb van. Hogy miért, az egyelőre még kérdéses, lehetséges magyarázatként az élelemhiány, különféle járványok, illetve a légszennyezés merült fel.

sárga billegető kép: Andy Hay RSPB/PA

Becslések szerint az Európában költő madarak mintegy hatodával, 600 millió madárral lehet most kevesebb, mint 1980-ban. Sárga billegetőből 97 millióval, seregélyből 75 millióval, mezei pacsirtából pedig 68 millió példánnyal lehet kevesebb. Az elemzés szerint a mezőgazdaság nagyiparivá válása alapvetően szorította vissza a madarak természetes élőhelyeit, a különféle gyomirtók és egyéb „növényvédő” szerek használata pedig jelentős pusztítást végzett a rovarok között, emiatt sok madár maradt elégséges táplálék nélkül.

A tanulmány egyik vezető kutatója, Fiona Burns szerint a biológiai sokszínűségről szóló jövő évi ENSZ-csúcson muszáj lesz kezdeni valamit a helyzettel, hiszen a klíma- és a természeti válság közös kezelésére van szükség. Ehhez többek között növelni kell a környezetbarát mezőgazdasági területek arányát, erősíteni kell a fajok védelmét szolgáló intézkedéseket, fenntartható erdő- és halgazdálkodásra van szükség, és meredeken növelni kell a védett területek méretét mindenhol.

Vannak ugyanakkor madárfajok, melyek populációja növekedni tudott: 203 faj egyedeiből 340 millióval lett több negyven év alatt, de a növekedés kétharmadát nyolc faj, a barátposzáta, a csilpcsalpfüzike, a fekete rigó, az ökörszem, a tengelic, a vörösbegy, az örvös galamb és a kék cinege hozta össze.

11 ragadozómadár is meg tudta duplázni a populációját 1980 óta, köztük a vándorsólyom, a rétihéja, az egerészölyv, a rétisas és a szirti sas. Ugyanakkor e fajok továbbra is ritkának számítanak, azaz a populációjuk e növekedés ellenére is kicsinek mondható.

Szakértők szerint a ragadozók a hatékonyabb természetvédelmi törekvéseknek, illetve a különféle mérgező mezőgazdasági anyagok visszaszorításának köszönhetik, hogy nőhetett a populációjuk. Az EU Madárdirektívája már jogi védelmet is biztosít egyes fajok élőhelyei számára, ez is kedvezhetett a madaraknak.

A BirdLife Europe vezetője, Anna Staneva szerint a most megjelent jelentés egy egyértelmű figyelmeztetés a természet részéről: bár egyes veszélyeztetett vagy ritka fajok esetében sikerült elérni eredményeket a meghozott intézkedéseknek köszönhetően, azok a fajok, melyekből korábban sok egyed élt velünk, továbbra is veszítenek populációikból.

tojó házi veréb kép: Wikipedia

Paraziták, urbanizáció, szúnyogirtás, szmog a lehetséges okok között

Pár lehetséges választ azonban sejtenek: Angliában egy parazitára is gyanakodnak, de az biztos, hogy az ókortól az emberekkel élő verebeknek betett a modern és steril világ. Az első csapást az autók elterjedése jelenthette a 20. század elején, mert a lótartás visszaszorult, a verebek pedig már nem tudtak a takarmányból lopkodni, de aztán jött a nagyüzemi mezőgazdaság, majd a felgyorsult urbanizáció is.

Alena Klvanova, a PECBMS projektmenedzsere és a Cseh Madártani Egyesület Monitoring és Kutatási Osztályának vezetője rámutatott: „Ez a tanulmány rávilágít a hosszú távú, önkéntesek bevonására épülő programok fontosságára, amelyeket évtizedek óta folytatnak az egész kontinensen. Egy ekkora, felbecsülhetetlen értékű adatbázis csak a nemzeti monitoringrendszerek koordinátorainak és több ezer önkéntes felmérő töretlen erőfeszítéseinek köszönhető, akik csaknem harminc európai országban egységes módon számolják meg a madarakat minden költési időszakban. Az eredmények segíthetik a közvéleményt és a felelős politikusokat annak felismerésében, hogy a gyakori madarak nem biztos, hogy örökké gyakoriak maradnak, ha nem teszünk természetvédelmi intézkedéseket”

Az Unióban a Madárvédelmi Irányelv és az Élőhelyvédelmi Irányelv nyújt jogi oltalmat a kiemelt fontosságú fajok és élőhelyek számára, amely a madarak számára is előnyökkel jár. Példaként említhető, hogy hét ragadozómadár-faj állománya gyarapodott az elmúlt időszakban, a fokozott védelem, a peszticidek használatának és az üldözés csökkenésének, valamint a célzott védelmi intézkedéseknek köszönhetően. Az irányelvek bevezetése nélkül e fajok helyzete valószínűleg sokkal rosszabb lenne.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) adatai alapján a 211 hazánkban rendszeresen fészkelő madárfaj közül 72 esetében nem állapítható meg az állomány változásának trendje (például annak ritkasága vagy rejtett életmódja miatt), 40 faj állománya stabil vagy ingadozó, 59 fajé növekvő, 40 fajé csökkenő.

A kedvezőnek tűnő helyzet mögött azonban hazánkban is kedvezőtlen folyamatok húzódnak meg. A növekvő állományú fajok egy része (például a túzok, rétisas) korábban erősen megritkult és bár a védelmi intézkedéseknek köszönhetően állományuk jelenleg növekvőben van, még mindig elmarad a néhány évtizeddel ezelőtti nagyságtól. Bizonyos fajok az emberi településekre beköltözve lesznek gyakoribbak (fekete rigó, örvös galamb). A csökkenés szinte valamennyi mezőgazdasági környezetben élő madarat érinti (fogoly, fürj, mezei pacsirta, sárga billegető stb.), de a legtöbb vizes élőhelyeket (például bíbic, piroslábú cankó) és nádasokat (bölömbika, nádirigó, foltos nádiposzáta) kedvelő madárfaj helyzete sem kedvező. Az egyes madárfajok helyzetéről további információk a közelmúltban megjelent Magyarország madáratlasza című könyv honlapján – madaratlasz.mme.hu – is olvashatók.

Az MME állásfoglalása alapján Magyarországon is további erőfeszítéseket kell tenni különleges természeti környezetünk megőrzése érdekében, többek közt a már megkezdett természetvédelmi programok folytatásával, az élőhely-vesztéssel járó káros folyamatok megállításával, visszafordításával.

Nyitókép: Házi veréb kép: JrPol Wikipédia

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek