A rovat kizárólagos támogatója

Megelőzés és szelektív gyűjtés helyett hulladékégetőket telepítenének

A kormány a most felújított rákospalotai mellett további nyolc kommunális hulladékégetőmű építését tervezi. A regionális égetők tervezése és engedélyezése során még nem került sor a társadalmi egyeztetésre, ám előre sejteni lehet, nem csak a környezetvédő szervezetek emelik majd fel hangukat az újabb veszélyes szennyezőforrás ellen. A Hulladék Munkaszövetség szerint nem szabad engedni, hogy az újrahasznosítás helyett az emberi egészségre és a környezetre veszélyes költséges beruházások létesüljenek.

Várhatóan a környező lakosság élénk tiltakozását fogja kiváltani, ha tudomást szereznek a tervezett szemétégetők helyszínéről. Az ugyanis nem vitás, hogy számos rákkeltő, a légkörben nehezen lebomló halogénezett szénhidrogén kerül majd a levegőbe. Az uniós követelményeknek megfelelés ugyan a környezetvédelem által előírt szennyező anyag határértékek betartására kényszeríti az üzemeltetőt, a véletlenszerű havária, vagy a szándékosan rosszul vezetett mérési jegyzőkönyvek és elengedett szennyezések komoly krízist okozhatnak – mutatott rá Balogh Emese, a Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) alelnöke. Az ezidáig egyetlen lakossági eredetű, vegyes összetételű szemét égetésére szolgáló létesítmény tizenkilenc milliárdos renoválása és füstgázmosóval, illetve dioxinszűrővel való felszerelése csak látszólag oldja meg a problémát, ugyanis az eddig légneműként jelenlévő szennyezőanyagok most oldatba mennek át, amivel veszélyes anyagokkal teli szennyvíz, illetve a szűrőbetétekben felhalmozódott még mindig ártalmatlanítást igénylő hulladék keletkezik. Amit veszélyes hulladékként kezelni kell, akárcsak a visszamaradt salakot és pernyét, ami mintegy ötöde a kazánba adagolt égetnivaló mennyiségének, azaz bőven van maradék. További problémát jelent ugyanakkor, hogy a kommunális hulladék összetétele rendkívül vegyes és évszaktól függően is változó, az akkumulátortól kezdve számtalan egészségre káros veszélyes hulladék és szabálytalanul a háztartási kukába kidobott holmi kerül így a tűz martalékává, a keletkezett gázok a magaslégköri ózonréteg vékonyodásáért, a talajközeli, rákkeltő ózon felszaporodásáért, a talajsavanyodásért és a globális felmelegedésért tehető felelőssé – magyarázta az alelnök. Rámutatott egy francia kísérlet sokatmondó eredményére. 2002-ben megfigyelték, hogy a Melun település hulladékégetője környékén élők között szokatlanul magas arányban diagnosztizáltak Non-Holding-kór nevezetű ritka rákfajtát az orvosok. A szakértő hozzátette, az a tény pedig, hogy szintén egy francia létesítmény melletti településen a polgármester betiltotta a tojások, saláták és tökfélék fogyasztását, mivel azok dioxintartalma huszonötszörös volt az egészségügyileg megengedett határértékhez képest, nyilvánosan elismeri, a tevékenység rendkívül káros az egészségre. A polgármester vérében pedig a maximálisan megengedett érték háromszorosát találták – fűzte hozzá.
Tömöri Balázs, a szövetség programvezetője és a nemzetközi GAIA (Hulladékégetés Alternatíváit Támogató Globális Szövetség) szervezet hazai koordinátora elmondta, az emberi szervezetre gyakorolt káros hatás csak egy, a közvetlenül érzékelhető hatások közül. Azonban az, hogy drága égetőket építünk, közúton, azaz légszennyező módon még szállítjuk is a szemetet több tíz kilométeren át, ráadásul a lakosokat és a feldolgozó háttéripart nem tesszük érdekelté a szelektív gyűjtésben. Hozzátette: a feldolgozók, forgalmazók korlátlanul termelhetik a hulladékká váló csomagolást, ami után bár termékdíjat fizetnek, visszavételi, újrahasznosításbeli kötelezettségük nincsen. A hatályos kormányrendelet csak a minimálisan visszagyűjtendő csomagolóanyag mennyiségét írja elő, amit licencdíj fejében az Öko-Pannon Kht. el is végez, de továbbiakban nem érdekeltek abban, hogy a reklámcélból, a fogyasztók figyelemfelkeltésére és az áru piacossá tételére kevesebb hulladékot termeljenek. Merthogy olyannyira gyerekcipőben jár a különgyűjtés és újrahasznosítás Magyarországon, hogy elmondhatjuk, szinte mind a kukában végzi – magyarázta Tömöri Balázs. Elmondta, azért tiltakoznak az égetés terjedése ellen, mert az nem hogy segítené a hulladékok másodnyersanyagként való felhasználását, de sorvasztja a meglévő kezdeményezések erejét. Ha ugyanis el lehet égetni, minek építsék ki a szelektív rendszert – érvelt a szakértő. Az Unió környezetpolitikája elsőként említ az alapelvek prioritása között a szemét keletkezésének megelőzését és az újrahasználatot, újrahasznosítást, és csak végső, nagyon indokolt esetben a termikus hasznosítást és a lerakást. Az égetőpártiak ugyan érvelhetnek azzal, hogy hasznosítható hő keletkezik, ám a háztartási szemét fűtőértéke nevetségesen kicsi, főleg nyáron, amikor tele van dinnyehéjjal. Ha például az USA az összes kommunális hulladékát elégetné, akkor is kevesebb mint egy százalékkal járulna hozzá az ország energiatermeléséhez. Nem beszélve az előbb említett káros gázok hatásairól – tette hozzá.
Rátz Judit, a szervezet munkatársa elmondta: sajnos hazánkban magas a lerakóra hordott lom aránya, az újrahasznosítás pedig még gyerekcipőben jár. A helyzetet csak azzal ronthatjuk, ha ezen felül még az égetést preferáljuk. Bár vannak olyan uniós államok, ahol rendkívül magas az említett kezelés aránya, akár a nyolcvanhat százalékot is elérheti, ám nekünk nem kellene ezt a példát követnünk – tette hozzá. Franciaország, Dánia és Németország már valószínűleg tanult az esetből. Talán nem véletlen, hogy a bajorok szükségét érezték a helyzet másításának és kifejlesztették az azóta is egyedülálló és működőképes Grüner Punkt rendszert. Szerinte a lakosság tudatformálása, a házi komposztálás és a hulladékgyűjtő szigetek látogatására ösztönzés mellett fontos tudatni az emberekkel, miféle veszélyt jelenthetnek az új beruházások.
Privigyei Csaba környezeti tanácsadó szerint ráadásul ezek az ISPA uniós támogatási alapból történő invesztálások nem a környezetvédelem érdekeit szolgálják. Elmondta, még a nem éppen zöld stratégiájáról híres Világbank is elismerte, több mint kétszer drágább egy égető építése, mint egy lerakóé. Ráadásul egy válogatott gyűjtési rendszer és válogatóüzemek, feldolgozó háttéripar lényegesen több embernek adhat munkát. Hozzátette: ha valóban spórolni szeretnénk és a környezetünkre figyelni, akkor nem engednénk a hulladékok exportját más égetőkbe, vagy valóban létrehoznánk a reciklálást segítő új technológiák és feldolgozó üzemek létrehozását. Így azonban Kínának adjuk el a műanyag PET palackokat.

Tömöri Balázs elmondta, a HUMUSZ által kidolgozott stratégia szerint az jelentené a megoldást, ha drágává tennék az ártalmatlanítást és megfelelő hitelkonstrukciókkal vagy támogatásokkal lehetővé tennék az újrahasználati rendszer és technológia terjedését. Dániában például az ártalmatlanítandó hulladék mennyisége után adót vetettek ki, különösen az építési törmelékre, így ösztönzik a visszaforgatást. Angliában hulladékégetési adót szednek, mit a közszolgáltató a városlakóktól szed be. Németországban pedig korábban olyannyira kiépült az égetők rendszere, hogy most a kapacitás lekötése érdekében, hogy ne legyen veszteséges a vállalkozás, szemetet importál – fűzte hozzá a programvezető.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás