2020-ban augusztus 22-re esik a Túlfogyasztás Világnapja, vagyis az az időpont, amikor az emberiség feléli a Föld egy év alatt megújuló tartalékait. Bár 2019-hez képest több mint három héttel későbbre került ez az idő, nagyon komoly erőfeszítésekre lenne szükség az ökológiai egyensúly és az emberek jólétének tartós biztosításához.
Minden évben a Környezetvédelmi Világnap kapcsán szokta nyilvánosságra hozni a „Global Footprint Network” szakértő szervezet, hogy számításaik szerint az év melyik napján fogja túllépni az emberiség megújuló természeti erőforrás-fogyasztása a föld természeti tőkéjének azévi kamatát. Ezt a túllépést hívják „overshoot”-nak, túllövésnek. (Magyarul is létezik ez a rosszalló kifejezés, hogy valaki túllő a célon.)
Míg tavaly már július 29-re elhasználtuk a Föld egy év alatt megújuló erőforrásait, idén ez a helyzet csak augusztus 22-re áll elő a Global Footprint Network számításai szerint. A pozitív irányú változás szoros összefüggésben van a Covid19-járvánnyal, ami miatt nem csak az emberiség károsanyag-kibocsátása csökkent, de például lassabb ütemben vágtuk ki az erdőket és szennyeztük a tengereket.
A Global Footprint Network elemzése szerint az emberiség ökológiai lábnyoma idén január 1. és augusztus 22. között 9,3 százalékkal lesz kisebb, mint tavaly volt ugyanebben az időszakban. A helyzet azonban még így is aggasztó, hiszen jelenleg 1,6 Földre lenne szükség, hogy kiszolgálják az igényeinket az egy év alatt megújuló erőforrások. Éppen ezért határozott és gyors cselekvésre van szükség, hogy hosszabb távon is fenntarthassuk bolygónk ökológiai egyensúlyát és biztosítani tudjuk saját magunk számára a megfelelő életkörülményeket.
A mostani járványhelyzetnek ugyanakkor van néhány olyan tapasztalata, amire érdemes építeni. Egyrészt bebizonyosodott, hogy a kormányok, ha emberéletek forognak veszélyben, tudnak nagyon gyorsan és határozottan cselekedni, legyen szó akár szabályozási, akár költségvetési kérdésekről. Másrészt kiderült az is, hogy a vállalatok és az egyes magánszemélyek is milyen hatékonyan tudnak együtt dolgozni, összefogni, ha a saját vagy szeretteik életét veszélyeztetve érzik.
„A feladat óriási, azonban a jó hír, hogy rendelkezésre áll számos eszköz és megoldás, amelyekkel számottevő mértékben csökkenthetjük a környezetterhelést. Keveset beszélünk róla, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy az épületek létrehozása és fenntartása felelős a globális energiafogyasztás és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 30 százalékáért, ugyanakkor az épületekben rejlő energiahatékonysági potenciál jelenleg 82 százalékban kihasználatlan. Ezen a helyzeten változtathatunk olyan digitális megoldásokkal is, melyekkel az üzemeltetés, működés során keletkező elképesztő mennyiségű adatot hasznosítani lehet a fenntarthatóbb, költséghatékonyabb, sőt, komfortosabb működés érdekében.
Az alábbi jegyzet egy Mathis Wackernageltől kapott levél alapján készült a Naphimnusz egyesület és a T72 teremtésvédelmi csoport számára:
Mi ebben a jó hír?
A Global Footprint Network idén is megjelölte a túllövés napját: várhatón augusztus 22-re fog esni – és ez szenzációnak számít! Miért? Nos, az elmúlt évtizedekben ez a nap, sajnos, évről évre, és gyorsuló ütemben kúszott visszafelé a naptárban, télből az őszbe, őszből a nyárba. Amióta az emberiség igénybevétele túllépte a természeti tőke kamatait (a források termelését, és a nyelők kapacitását) valamikor a ’80-as években, még sohasem fordult elő, hogy az adott évben a helyzet ne lett volna rosszabb, mint az előzőben. 2020-ban azonban a túllövés napja több mint három héttel később lesz, mint tavaly, 2019-ben volt!
Hogy történhetett ez? Hiszen – valljuk be! – annyit érzünk, hogy nem a mi áldozatos életmódváltásunk, reálgazdaságunk tudatos átépítése áll a háttérben, sajnos. Igen, jól sejtjük: megintcsak hívatlan „kerékkötőnk”, a COVID19 járvány lassított annyit az egyébként korántsem környezetbarát világgazdaságon, hogy az már valamelyest (keveset!) enyhít a túlhasználat, azaz a természeti tőke pusztításának mértékén. Egy kis lépés a jó irányba, ha nem is önként tettük…
Milyen jó lenne, ha a túlhasználat továbbra is folyamatosan csökkenne, az egyensúly helyreállna, a természeti rendszerek meggyógyulnának és megerősödnének! És még jobb lenne, ha ez nem további magunk-okozta természeti csapások véletlenszerű eredménye lenne, hanem terveink, elhatározásaink és szerződéseink végrehajtása hozná meg! Mert egyáltalán nem szükségszerű, hogy szenvedés és nélkülözés kísérje gazdaságunk és társadalmunk átépítését. Ezt a rendszerváltoztatást tervezetten és szervezetten, okosan és együttműködve, innovatív és szolidáris módon is végre tudjuk hajtani. Ha akarjuk.
Határozzuk el, hogy augusztus 22-ig sokat fogunk komolyan beszélgetni arról, hogy hogyan látunk neki: személyesen, közösségben, országos léptékben!
És ha „puskázni” szeretnénk, vegyük elő nyugodtan az „Áldott légy!” enciklikát…
