A kezdeményezési készség nem csak Magyarországon, hanem az Európai Unióban is meglehetősen visszafogott, ami megnyilvánul az innovációs tevékenység elégtelenségében, a lassú döntéshozatalban, és a burjánzó bürokráciában. Ezért az Unió nem versenyképes, gazdasági partnereivel szemben folyamatosan pozíciókat veszít, összességében, egyre kevésbé működik hatékonyan. Nagyjából így foglalható össze „Az Európai Unió szerepe a fenntartható fejlődés területén” címmel megtartott vitafórum lényegi mondanivalója, melynek során a kívánatos és a jelenleg uralkodó gazdasági trendeket, valamint a területi egyenlőtlenségek okait kívánták feltárni.
A bevezetőben említett gondolatokat előadásában Csath Magdolna, a Szent István Egyetem emeritus professzora részletezte az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és a Magyar Természetvédők Szövetsége által szervezett műhelybeszélgetés-sorozat, gazdasági igazságosság témájában szervezett fórumán. A periféria-országok gazdasági megerősítésének egyik legfontosabb akadálya, hogy az adminisztrációra sokat, míg humántőkére és a versenyképesség fejlesztésére relatíve keveset költ az EU. A pályázatokat jellemzően tőkeerős külföldi cégek nyerik el, így a fejlesztési pénzek háromnegyede visszaáramlik Nyugat-Európába. A professzor asszony statisztikai adatokkal alátámasztott ábrák segítségével mutatta be azt a négy magyar régiót ahol az egy főre jutó GDP az EU-s átlaghoz viszonyítva 50 százalék alatt van. Ezen fejlettségi mutató Pest-megyében sem éri el a hatvan százalékot. Ennek okait pontosan azért sem lehet megmondani, mert a brüsszeli elemzések, amelyek a fejlesztési pénzek felhasználásának hatékonyságát vizsgálják és célokat fogalmaznak meg a jövőre nézve rendkívül ellentmondásosak. Így pl. javasolják az úthálózat fejlesztést, hogy az emberek a kistelepülésekről a városokba járhassanak dolgozni, ugyanakkor az elemző részben problémaként jelölik meg az elvándorlást, mivel értelemszerűen mindenki szeretne lehetőleg a lakhelyén munkát találni, – a kényszerű ingázást senki nem preferálja.
Csath Magdolna összegzésül kiemelte a magyar versenyképességet leginkább a mikrocégek támogatásával lehetne növelni, mivel ezek a vállalkozások a leginnovatívabbak, ami pedig a brüsszeli elképzeléseket illeti, hasznos lenne ha a fejlettebb országok partnerként és nem erőforrásként tekintenének a később csatlakozott tagországokra. Nem ártana, ha olyan társadalmi mutatókat is figyelembe vennének a költségvetések tervezésekor és a fejlesztési pénzek elosztásánál, mint amilyen az egyes régiók lakosságának egészségügyi állapota. Az egyik legutolsó jelentés szerint ugyanis a krónikus megbetegedések tekintetében Észak-Magyaroszág vezeti az uniós listát, ami pedig a rákos megbetegedéseket illeti hazánk mind a hét régiója benne van az EU-lista első tíz helyezettje között, – értelemszerűen ami a halálozási statisztikát illeti
A költségvetés tervezésekor a legtöbb EU-tagállamban az adócsökkentésre helyezik a hangsúlyt, pedig valóban jobb lenne előbb azt megnézni mire lenne szükség – emelte ki Pogátsa Zoltán a Soproni Egyetem docense, az EU adózás és adósságkezelési stratégiáiról szólva. Politikusok sokszor úgy gondolkodnak, hogy legyen minél kisebb a bevételi oldal tehát az újraelosztási ráta, aztán meglátjuk mit tudunk ebből finanszírozni a kiadási oldalon.
A szakértő szerint az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, a jó költségvetés kiadásvezérelt, tehát meg kell nézni milyen a magyar társadalom egészségi, humántőke és infrastruktúra állapota, ehhez kell megtalálni a forrásokat. Az állam saját magára elköltött pénzeinek lefaragásával, így pl. a presztízsberuházások megszüntetésével, vagy a roppant drága önkormányzati rendszer hatékonyabbá tételével lehetne tőkéhez jutni, amelyet szociálpolitikára, innovációra és tudástranszferre kellene költeni
Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke azokról a globális problémákról beszélt amelyek a fejlődő országoknak nyújtott gazdasági segítségnyújtás kapcsán merülnek fel. Jelenleg a fejlődő – jellemzően afrikai – országokban csak az egészségügyi-oktatási szektorban 2400 milliárd dollár fejlesztési beruházásra lenne szükség, amely az államoknak nem, csak a magánszektornak áll rendelkezésére. Logikus, hogy magántőkét kell bevonni a munka elvégzésére, azonban a cégek többnyire nem veszik figyelembe a fenntarthatósági, egészség- és emberijog-védelmi szempontokat, hiszen legfőképpen olcsó munkaerőt és szabályozatlan munkajogi környezetet szeretnének. Sok esetben elavult, gyakran fosszilis energiahordozókon alapuló technológiával képzelik el a segítségnyújtást, és nem feltétlenül veszik figyelembe a helyi sajátosságokat, igényeket valamint az éghajlati és természetföldrajzi lehetőségeket. Nagy probléma, hogy az EU ugyan szorgalmazza a magántőke bevonását de etikai kódexet nem rendel a támogatások mellé. Nincs olyan szabályozás amely számon kérné a cégek fejlődő országokban történő tevékenységét, bár efféle elképzelések, mint pl. a Fenntartható befektetések program, vagy a Felelős vállalati magatartás tervezet ott hevernek az előkészítő bizottságok asztalán, de a tapasztalatok szerint mire elfogadásra kerülnek egyrészt jelentős környezeti károk keletkeznek, másrészt a megvalósuló keretrendszerek sem lesznek olyan szigorúak mint amire a valóságban szükség lenne.
Éppen ezért kezdte mondandóját Fidrich Róbert a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője az ENSZ május elején kiadott IPBES ( Biodiverzitás és Ökoszisztéma Szolgáltatás Kormányközi Testület)- jelentésével mely szerint a földi környezet olyan kétségbeejtő állapotba került az elmúlt évek során, hogy a problémák részmegoldásai már nem vezetnek eredményre, azokra az összefüggéseket is figyelembe véve, rendszer-szintű megoldást kell találni. Mivel a klímaváltozás, és a fajkihalás az emberiség létét veszélyezteti sürgősen globális pénzügyi-gazdasági és társadalmi szerkezetváltásra van szükség. A túlfogyasztás, a túlhalászat, az orvvadászat, az ültetvényes gazdálkodás és az iparszerű mezőgazdaság egyéb formái, a bányászat, és a légszennyezés csak kiragadott példák. Olyan gazdasági tevékenységek amelyek a környezetpusztítás mellett növelik a szegénységet és a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Fidrich Róbert rámutatott, az hogy az EU és az USA között új tárgyalások kezdődnek valamiféle újabb szabadkereskedelmi egyezményről szemmel láthatóan nem az ENSZ-jelentés által megfogalmazott célok megvalósítását szolgálja. Mivel az európai autóipari cégek hosszú távon csak akkor kerülhetik el a tavaly bevezetett amerikai büntetővámokat, ha a feltételeket az Atlanti-óceán túlsó partjáról diktálják, az európai tagállamok nem helyezték tiltás alá a tárgyalásokon az olyan élelmiszerbiztonsági kérdéseket, mint a génmódosított élelmiszerek, vagy az adalékanyagokkal és vegyszerekkel kezelt húsáruk témakörét. A tárgyalások csak most kezdődnek, kérdés hogy a választások után milyen erőviszonyok körvonalazódnak, és hogyan alakul át a különféle gazdasági érdekszövetségek rendszere.
A Magyar Természetvédők Szövetsége korábban az energiahatékonyság tárgyában szervezett tanácskozást melynek összefoglalója honlapjukon olvasható. Ennek javaslatait és a gazdasági egyenlőtlenségek megoldásával kapcsolatban megfogalmazott gondolatokat is elküldték a magyar Európai Parlamenti képviselőjelöltek számára.
Az érdeklődők hasonló beszélgetésen vehetnek részt a Karátson Gábor Kör és a TáTK humánökológia mesterszak szervezésében, legközelebb június 7-én “Van-e világnézete a technológiának?” kérdést járják körbe Kovács Gábor és Ropolyi László filozófusok gondolatébresztő előadásai és az azt követő beszélgetés.