Mára már elkerülhetetlen, hogy műanyag kerüljön a szervezetünkbe, de a bevitt mennyiségre még hatással lehetünk. A kulcs az ételek tárolásában és a tudatos vásárlásban rejlik. A HVG ajánlásai.
A mikroműanyagok rendkívül súlyos szennyezést jelentenek a környezet számára, hiszen jelen vannak a talajban, az esővízben, ijesztően sok van belőle a Tiszában is, illetve a növényekben és az állatokban. Ráadásul az embert sem kímélik: az agyban, a májban és a vesében is képes felhalmozódni, de ott van a hímivarsejtekben és a méhlepényben is. Nullára csökkenteni nem lehet a szervezetbe kerülő mennyiséget, de a Washington Post összegyűjtött néhány módszert, amivel mérsékelhető a mikroműanyagnak való kitettségünk.
Csapvíz a palackozott helyett
A palackozott víz ivása több ezer mikroszkopikus műanyagdarabot juttathat a szervezetünkbe. Kutatók kimutatták, hogy egy átlagos liter palackozott víz körülbelül 240 ezer műanyag részecskét tartalmaz, amelyek többsége nanoműanyag, vagyis a mérete töredéke az emberi hajszál szélességének. A szennyeződést még az is növelheti, hogy hányszor nyitjuk ki az palackot – minél többször, annál jobban sérülhet a kupak, így egyre több részecske kerül az italba.
A fentiek miatt érdemes lehet a palackozott víz helyett szűrt csapvizet inni. Bár a csapvíz is tartalmazhat mikroműanyagokat, de lényegesen kevesebbet. A Washington Post arról ír, hogy a víz felforralása és szűrése akár 90 százalékkal is csökkentheti az ivóvízben található műanyag részecskéket, ugyanakkor fokozhatja a mérgező vegyi anyagok kioldódását. A Semmelweis Egyetem tanulmánya pedig egyenesen arra jutott, hogy nem feltétlenül éri meg beruházni egy víztisztító berendezésbe.
Ne használjunk műanyag ételtárolókat
Sokan műanyag dobozba csomagolják az ebédjüket, ami kifejezetten praktikus megoldásnak tűnik: ha jól zár, nem folyik szét a pörkölt vagy a leves a táskában, kevésbé törékeny, illetve olcsóbb is, mint egy üvegtároló. Mégis kerülendő az ilyen dobozok használata, ha csökkenteni szeretnénk az étellel bevitt mikroműanyag mennyiségét. A szakértők arra buzdítanak, hogy a boltban kapható műanyag csomagolású élelmiszerek helyett is próbáljunk más alternatívát választani. Például, ha tehetjük, akkor a lekvárokat, mogyoróvajat, befőtteket és savanyúságokat is inkább üvegedénybe vegyük meg, hiszen minden, ami műanyag csomagolásban van, mikroműanyagokat bocsáthat ki.
Elsőre talán nem is gondolnánk, de a konzervek és a kartondobozos italok is a műanyagszennyezés forrásai lehetnek, hiszen a konzervdobozok bevonata gyakran műanyag, amelyből ugyancsak mikroműanyagok válhatnak le és káros vegyi anyagok oldódhatnak ki belőlük.
Fontos figyelni arra, hogy a mikrózáskor mindenképpen üvegedényeket használjunk. Egy tanulmány kimutatta, hogy ha műanyag edényekben és újrafelhasználható tasakokban melegítjük az ebédünket, akkor négyzetcentiméterenként több mint 4 millió mikroműanyag és 2 milliárd nanoműanyag részecske szabadulhat fel csupán három perc alatt.
A hő hatására a mikroműanyagok könnyebben kioldódnak, ezért érdemes kerülni, hogy a forró ételeket műanyagba csomagoljuk. Ha mégis ilyenben tároljuk az ennivalónkat, akkor figyelni kell, hogy ne legyen kitéve közvetlen napfénynek vagy más hőforrásnak. A magasabb hőmérsékleten túl a savas termékek, mint a narancslé is fokozhatja a műanyag kioldódását, csakúgy, mint a zsíros ételek.
Együk úgy, ahogy a természet adja
Az ultrafeldolgozott élelmiszerek jelentősen több mikroműanyagot tartalmaznak, mint a minimálisan feldolgozott ételek, így azokat is érdemes kerülni. Egy 2024-es kutatás során minden egyes vizsgált fehérjetermékben találtak mikroműanyagot, a legmagasabb koncentrációban a panírozott garnélarákban. De a jelentősen feldolgozott csirkefalatok is harmincszor annyi mikroműanyagot tartalmaztak grammonként, mint a sima csirkemell.
A műanyag részecskék még a fűszerekben is megbújhatnak. 2023-ban készítettek egy tanulmányt a sóról, amiben arra jutottak, hogy még ebben a mindennapos élelmiszerben is nagy mennyiségű műanyag van. A vizsgálat hét különböző sótípust elemzett, köztük asztali sót, tengeri sót és himalájai rózsaszín sót. Mindegyik tartalmazott mérhető mennyiségű mikroműanyagot, de a durva himalájai rózsaszín és fekete sóban mutatták ki a legmagasabb koncentrációt. A legkevesebb műanyag részecskét a jódozott só tartalmazta.
Szintén érdemes figyelni arra is, hogy milyen teát fogyasztunk, ugyanis a tasakok forró vízbe merítésekor elképesztő mennyiségű nanorészecske szabadul fel, ami aztán a fogyasztó szervezetébe kerül.
Elindult a támadás a szabad sajtó ellen. Segítsd munkánkat!
Ha Halász János „A közélet átláthatóságáról” címet viselő törvényjavaslatát elfogadja az Országgyűlés, akkor Magyarország a független nyilvánosság és közélet korlátozásában a putyini Oroszország szintjére lép. A háborús agresszor Oroszország szintjére. Vagy egy kicsit azon túlra. Ha fontosnak tartod a munkánkat, kérjük támogasd munkánkat amíg büntetlenül lehet.
Kapcsolódó anyagok:
70 éve nyelik a halak a mikroműanyagot
70.000 mikroműanyagot fogyasztunk évente
A Duna mellékfolyóiban is találtak mikroműanyagot
A bélrendszerünknek is árt a megevett mikroműanyag
10 aggasztó statisztika a bolygógyilkos Fast Fashionról
20 év alatt megháromszorozódhat az óceánokba kerülő műanyag
A Fidesz műanyagos hátraarca – közel negyedmillió embert hagytak cserben
A Greenpeace hatalmas bálnákkal figyelmeztet a pusztító műanyagszennyezésre a Parlament előtt
A bennünk lévő műanyag csak növekszik
A csapvíz gyakorlatilag biztonságosabb, mint a palackozott víz?
A láthatatlan veszély, mely mindenütt jelen van
A Tiszában és mellékfolyóiban is Jelentős a mikroműanyag szennyezettség
A légköri mikroműanyag szennyezők toplistája
