A Környezetvédelmi Minisztérium megbízásából felmérték a hazai dögkutak állapotát. Ennek alapján készül a rendkívül szigorú új szabályozás.
Már rég nincsenek dögkutak, dögterek az EU tagországaiban, nálunk viszont még meglévő szennyezőforrások. Kevés kivételtől eltekintve alig gondozzák őket, csak úgy “vannak.
BUDAPESTTŐL 30 kilométerre, a Galgamácsa és Iklad közötti akácos kiserdőben szúrós csalán és szamárkóró nőtte körbe az agyagtalajba fúrt, téglabéléses dögkutat. Oldalába rókák és kóbor kutyák vájtak lyukakat. Teteje, kerítése nincs. A kút (valójában egy négyszögletes gödör) peremén napszítta csonthalom, a nyílás körül legyek döngenek. A kút alján” tömött nejlonzsákok, bennük mik is, talán disznótetemek…? Az ember elszédül a látványtól, aztán friss levegőt szippant, hogy feltehesse a kérdést Madarász István polgármesternek: örül-e annak, hogy Ikladnak van saját dögkútja, amit a többi, környező község nem mondhat el magáról.
A polgármester nem örül. Azt mondja, 1945 óta ez a második kútja a falunak, mert az elsőt a galgamenti regionális vízművek tartályának közelsége miatt bezárták. A mostanit még a tanácsi rendszerben, 1985-86-ban Dohonya, Aszód és Iklad mint közös tanácsú községek építtették. Sokáig nem is volt vele semmi gond. Azóta viszont az egész környék rájár”. Új évezred ide vagy oda, úgy látszik, a dögkútra most is szükség van.
Az ikladi dögkútnak az a legnagyobb problémája, hogy – bár helyi használattal még száz év múlva sem telne be – különös módon mindig csurig lesz. A polgármester nem tud arról, hogy a dögkút takarítása tilos. Azt mondja, két éve az ÁNTSZ engedélyével végezte ezt el egy igen rendes, csatorna-, szennyvíz-, dögkúttisztításra és -építésre pecsétes engedéllyel rendelkező fiatalember. Igaz, csak félig takarította ki a tizenegy méter mély és 150 köbméteres kutat, akkor csak ennyire futotta a pénzből, a díját, a 690 ezer forintot így is csak két részletben tudták kifizetni.
– Gyalázatos munka, ehhez gyomor kell – mondja Madarász István. – De hogy egy ilyen kútba más emberek is lemerészkednek és kirabolják, fel nem foghatom’. Valakitől azt hallottam, ha háromszor-négyszer zubogó vízben kifőzik a dögöt, és a fövőlevet mindig leöntik róla, nem árt meg… Kizárt dolog!
Az illegális lerakás miatt az elmúlt tíz évben kétszer kellett kitakaríttatniuk a kutat, mert nyaranta néha olyan szagot árasztott, hogy már a Galgamácsára vonattal utazók is fintorogtak. A galgamácsai ember persze könnyen fintorog, mondja Madarász István. Ott ugyanis kulcsos dögkút” van. Lezárták, bekerítették, és kiírták: kulcs a polgármesteri hivatalban. Ha valaki kéri a kulcsot, fizetnie kell érte.
– Amikor felszólított minket a gödöllői ÁNTSZ, mi is bekerítettük, lefedtük, de hiába – mérgelődik Madarász István. – Úgy higgye el, kerítést, oszlopot, lemeztetőt, mindent elloptak pár nap alatt! Most fafedőben gondolkodunk, azt meg ugye feltüzelhetik…
FELDOLGOZNI VAGY ELFÖLDELNI?
Ha ma egy gazdának elhullik a mázsán felüli disznója, három dolgot tehet. Az állatorvosi vizsgálat után (ami kötelező) vagy beballag az önkormányzathoz, és a hivatal közköltségen elszállíttatja a tetemet a legközelebbi fehérjefeldolgozóba, vagy ha a környéken nincs ilyen (és nem fertőző lépfene végzett az állattal), darabokra szabdalva kifurikázza a falu dögkútjához. Feltéve, hogy van a falunak dögkútja, és nem a hetedik határban lévőhöz kell éjszaka kicsempésznie. És feltéve, hogy van a falunak érvényes szerződése az ATEV (Állati Takarmány-előállító Vállalat) Rt. területileg illetékes feldolgozóüzemével, melynek költségeit az önkormányzat vállalja. Ellenkező esetben a gazdának tetemes’ számlát kellene kifizetnie, a dögkút viszont ingyenes. A harmadik megoldás, az elföldelés az állat-egészségügyi szabályzat szerint 50 kilón felül tilos.
A dögkút, amit a népnyelv betonábécének is hív (pedig a legtöbbjét ki sem betonozták), Magyarországon még ma is létező, bár lassacskán csak megtűrt, kényszeres megoldása a veszélyes hulladéknak minősülő állati tetemek ártalmatlanításának”. Uniós csatlakozásunk küszöbén olyannyira szalonképtelen” téma ez, hogy a dögkutak fenntartói, az önkormányzatok (vagy az állattartó vállalkozók) nem szívesen nyilatkoznak a meglétükről. Ám előfordulhat olyan globális esemény’, ami miatt nem térhetnek ki ez elől, és akkor bizony belekerülnek a számítógép adatbázisába a falvak poros dűlőútjain gazzal körbenőtt dögkutak is. Történetesen ilyen esemény volt a BSE-kór, majd a száj- és körömfájásjárvány, melynek riadalma után az uniós országokban eldöntetett, hogy 2003-as hatállyal módosítani fogják az állati eredetű melléktermékek kezelésének egészségügyi szabályait”. És ilyen esemény volt az is, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára, dr. Kemény Attila idén januárban levélben kérte a magyarországi környezetvédelmi felügyelőségektől, hogy április végéig végezzenek helyzetértékelést, állapotfelmérést” a területükön található dögkutakról. A felmérés adatainak értékelése a minisztériumban most folyik.
ÖRÖKSÉG A MONARCHIÁBÓL
A tizenkét hazai környezetvédelmi felügyelőség becslése szerint jelenleg több mint 750 dögkút, dögtér, dögtemető található az országban. Van közöttük húsz-harminc éves ásott kút, de zömmel szigeteletlenek, még a Monarchia idejéből származnak, kapacitásuk kicsi, két-három köbmétertől a pár százig terjed, telítettségükről nincs adat, műszaki állapotuk általában nem kielégítő (kivéve a pár éve kialakítottakat). Újak létesítésére viszont már csak elvétve adnak ki engedélyt. Vagyis az üzemelő települési dögkutak kevés kivételtől eltekintve már nem felelnek meg a korszerű követelményeknek, a veszélyes hulladékokra vonatkozó előírásoknak, szemben az ATEV telepein végzett állati eredetű hulladékfeldolgozással.” Ezért a szakemberek a szigeteletlen dögkutak mielőbbi felszámolását és a jövőben kizárólag az EU-ban alkalmazott korszerű ártalmatlanító technológiák telepítését javasolják.
Csakhogy mivel az ATEV Fehérjefeldolgozó Rt. korszerű fehérjefeldolgozási árai az elmúlt időszakban a többszörösére növekedtek, a települések a régi, műszaki védelem és engedély nélküli dögkutak használatára szorulnak, és mind több település tesz Lépéseket újabb dögkutak létesítésére.
Az országban évente mintegy 300 ezer tonna állati eredetű hulladék keletkezik, aminek körülbelül a kétharmadát az ATEV gyárai dolgozzák fel, a fennmaradó részét pedig dögkutakba szórják vagy illegálisan elássák. A felügyelőségek véleménye abban megegyezik, hogy a nem ipari módon feldolgozott állati hulladék jelenlegi kezelése tarthatatlan, mivel a dögkutak általános állapota kritikán aluli, és mint környezetszennyező megoldás, egyébként sem perspektivikus. Úgy gondolják, készüljön a hulladék ártalmatlanítására az EU-ban elfogadott normák alapján országosan összehangolt terv. Ehhez központi támogatásra lenne szükség, és az új szabályozásnak megfelelő helyi rendeletekre, amelyek alapján például kistérségi gyűjtőtelepek, tárolók és feldolgozók létesülnének. Ezek költségeit az állattartó vállalkozók és az önkormányzatok közösen viselnék.
DÖGKÚT HELYÉN NEM NŐHET BÚZA
– Mint a dögkutak szakhatósági felügyeletének, az a véleményem, hogy ez a probléma túllép az állategészségügy hatáskörén – mondja dr. Zentai János, a Pest Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgatóhelyettese, megyei főállatorvos. – Önkormányzati, talaj- és vízgazdálkodási, környezetvédelmi kérdés is. Az állati tetem ugyanis potenciális veszélyhordozó. Nem megoldás, hogy az elhullott állatot egy gödörbe dobom. Azzal együtt sem, hogy az állategészségügyi jogszabályok pontosan előírják, milyen feladatokkal jár egy dögkút tétesítése, felügyelete és megszüntetése. Ha egy dögkútra mi kimondjuk, hogy megtelt, nincs mérlegelés, azonnal be kell zárni! Be kelt keríteni, lefertőtleníteni, a tetejét befedni és kitenni a fertőzött terület” táblát. Huszonöt év a művelési tilalom. Dögkút helyén nem lehet búzatábla vagy legelő, mert ha annak idején netán egy lépfenés állat is odakeveredett, járványt okozhat. A jogszabály azt is előírja, hogy a folyamatosan őrzött dögkútba csak állatorvas által boncolóhelyiségben megvizsgált tetem kerülhet. Az állat-egészségügyi .szabályzat szerint magánszemély a saját ingatlanán évente 50 kilogrammnyi állati tetemet áshat el. Efölött az elhullott állat ártalmatlanításáről az állattartó köteles gondoskodni. Csakhogy a disznók vagy a lovak súlya ennek többszöröse. Bele se férnek a dögkutakba, legfeljebb szétdarabolva. Önkormányzata válogatja, megengedi-e ezt, vagy inkább megtéríti az ATEV ártalmatlanítási költségeit. Tapasztalatom szerint nem az a jellemző, hogy a Józsi bácsinak az elhullott lova miatt keletkezett 80 ezer forintos számláját rezzenéstelen arccal kifizetik. A törvény 1995-től kötelező feladatként szabja meg az önkormányzatnak, hogy gondoskodjon az állati tetemek ártalmatlanításáról. De amíg léteznek alternatív megoldások, az önkormányzatok többnyire az olcsóbbikat választják.
KOLBÁSZ A MÉLYBŐL
– A dögkút tisztítása – magyarázza az igazgatóhelyettes – mindenféle módon, akár kitermeléssel jár, akár kiégetéssel, tilos. Az a szomorú, hogy ma Magyarországon sok olyan, a Kereskedelmi és Iparkamara által engedélyezett vállalkozás működik, amely dögkutak tisztítására szakosodott. Ha valakit tetten érünk, szigorúan megbüntetjük! Az állati tetem kitermelése ugyanis szóba sem jöhet, a nem emésztődő csontot is csak égetőben lehet ártalmatlanítani, a fertőtlenített betontörmelék elhelyezéséhez pedig befogadónyilatkozat szükséges valamelyik szeméttelepről. Nem véletlenül kötelező félévente a hatósági szemle, amelynek az eredménye néhol lesújtó. Előfordul, hogy se kerítés, se jól záró fedél, csak egy tátongó nyílás, amit körbedongnak a legyek.
Ennél is rosszabb, amikor bizonyos elemek” a dögkút tartalmát kitermelik”, feldolgozzák és mondjuk kolbászként értékesítik. Erről például a budaörsi rendőrkapitányságon tudnának beszélni, ahol 1998ban egy 26 fős kolbászgyártó bandát csíptek fülön, akik a Csongrád és Békés megyei dögkutakat fosztogatták, és a zsákmányt” illegálisan forgalomba hozták. Jogosan várják el a hatóságok, hogy az őrzés hiánya miatt kezelhetetlen dögkutakat, mint potenciális veszélyforrásokat, mihamarabb fölszámolják.
Pest megyében ma 81 működő dögkút van, de nemrég még száz fölött volt a számuk. A csökkenés, a folyamatos bezárások minden megyére jellemzőek, mert újak létesítését már nagyon szigorú szabályokhoz kötik. Pest megyében utoljára 1995-ben, Százhalombattán építettek dögkutat. Hazai mércével a legmodernebbet az országban, zárt technológiával, szellőzőberendezéssel, vízzáró talajréteggel.
HYPÓ HELYETT – SZABÁLYOZÁS
A százhalombattai dögkútnak hullaemésztő verem” a hivatalos elnevezése, a táblán még a kezelő neve, címe, telefonszáma is szerepel. Sűrű drótkerítés veszi körbe a betonépítményt, a kapun Lakat, a tetején vasajtó, azon újabb lakat lóg. A szomszédságban lévő városi szeméttelep gondnoki épületében éjjel-nappali kapuügyelet működik.
– Mégis megpróbálnak bejönni! – legyint Würths Sándor, a dögkút kezelője, aki hypós kannát emel ki a kocsijából, és a lakatok megpattintása után, mint rendesen, hetente kétszer, belocsolja a nyílásba a folyadékot.
– Előírás a hypó alkalmazása – magyarázza a hetvenen felüli férfi. – Szerintem sokkal jobban bevált, mint a korábban használt klórmész. A mi kutunk 25 méteres. Kutya, macska kerül bele általában, amit az utcán elütöttek. Hoztak egyszer egy lovat is, de négyfelé vágták! Jönnek ide mindenfelől. Engem még éjszaka is felzörgetnek – a címem, telefonom ugye kint van a táblán -, hogy lerakhatnák-e az udvaromon a szállítmányt. Már hogy a fenébe rakhatnák az udvaromra! Még ide se! Ez a százbalombattaiaké! Akinek annyira kell, építsen magának!
A minisztérium hulladékgazdálkodási és környezettechnológiai főosztályának mérnöke, Zentai Eszter szerint az Európai Unióban még a műszaki védelemmel ellátott, különböző ártalmatlanítással kezelt hulladékok lerakóiban is csökkenteni akarják a szerves anyagok arányát.
– Azért készült a hazai felmérés – mondja Zentai Eszter -, mert az új hazai szabályozás előtt pontosan ismernünk kellett a hazai dögkutak állapotát, hogy minél gyorsabban alkalmazkodni tudjunk az európai uniós normarendszerhez. A távlati cél az, hogy a dögkutakat, dögtereket fokozatosan kivonják a forgalomból. Helyettük szorgalmazzák a begyűjtés, égetés, komposztálás, biogáz-hasznosítás módozatait, illetve a fehérjefeldolgozók hőkezelésen alapuló eljárásainak elterjesztését. De ehhez türelmi idő kell. Az önkormányzatok egy része még az ATEV-szolgáltatást sem tudja megfizetni; tehát az új technológiák használatában elengedhetetlen tesz az állami szerepvállalás.
FELDOLGOZÁS – ELÉRHETETLEN ÁRON?
– Legutóbbi, 1997-es felmérésünk szerint a megyében 83 önkormányzati dögkút volt, amiből 31 már nem üzemel – mondja dr. Hajtós István, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgatóhelyettese, megyei főállatorvos. – Ebben a megyében a szikszói fehérjefeldolgozóval (SZATEV Rt.) a legtöbb önkormányzatnak szerződése van, pedig nem bővelkednek a pénzben. Én úgy gondolom, amíg nem építenek Magyarországon egy állatitetem-égető művet, addig a fehérjefeldolgozók mellett a dögkutak is megmaradnak mint szükséges rosszak.
– A fehérjefeldolgozó veszélyes hulladékból újrahasznosítható készterméket állít elő, ami visszakerül a körforgásba – magyarázza dr. Bartha Ferenc, az ország egyetlen magántulajdonban tévő fehérjefeldolgozó cégének, a szikszói SZATEV Rt.-nek a vezérigazgatója. – Sajnos ezt a valamennyi hazai feldolgozó által alkalmazott körforgást a BSE-botrány felborítani látszik. Az FVM állat-egészségügyifőosztályának április elején kelt utasítása szerint tilos a begyűjtött hulladékot azon a hagyományos húsliszt-technológián feldolgozni, amelyen eddig takarmányt gyártottunk. Elkülönítést és speciális eljárást igényelnek bizonyos, különösen veszélyesnek minősülő részek. Gyakorlatilag át kell alakítanunk a BSE miatt eddigi hulladékkezelési rendszerünket. Persze nemcsak nekünk, az ATEV összes gyáregységének az országban. A külön kezelés-feldolgozás az egyik, az értékesíthetetlen, rajtunk tornyosuló húsliszt a másik oka annak, hogy május 1-jétől a korábbi, kilogrammonkénti 12 forintról 50 forintra emeltük az árainkat. Ehhez jön még a szállítási költség.
– Megítélésem szerint egy állami alapot kellene létrehozni az állati tetemek, illetve hulladék ártalmatlanítására – mondja Bartha Ferenc. – Ausztriában például az adóhatóság bizonyos mennyiségű összeget visszajuttat a beszedett adóból a fehérjefeldolgozóknak, amiért ők kötelező feladatként végzik az ártalmatlanítást-feldolgozást. Nagyon nagy szükség van a Környezetvédelmi Minisztérium által ígért új állatifehérje-megsemmisítési szabályozásra, mert ugyan a fehérjefeldolgozókat keményen kényszerítik a szabályok betartására, de az önkormányzatok még szigorúbb felelősségre vonása késik. A magyar ember ugyanúgy kútba dobhatja a megnyúzott, felnégyelt lovat, mint száz évvel ezelőtt.
