Nemcsak őshonos növény- és állatfajokat szorítanak ki az invazív fajok, hanem nagyon jelentős környezeti és gazdasági kárt is okozhatnak. Kutatók szedték össze, mely fajok okozzák a legnagyobb gondot Európában, illetve melyekre kell nagyon odafigyelni a jövőben.
Vannak olyan invazív fajok, amelyek már most óriási kárt okoznak és olyanok is, amelyek még nem jelentek meg Európában, de fel kell készülni rájuk – figyelmeztet az a kutatás, amelyet a Newcastle-i, a Cordóbai egyetem és belga természet- és erdővédelmi hatóság tudósai jegyeznek és amit egy európai kutatócsoport készített.
„Nyilván az lenne az ideális, ha kiirthatnánk minden invazív fajt, de a lehetőségeink anyagilag és munkaerő szempontjából is nagyon korlátozottak, különösen most, amikor annyi más dolgon van a fókusz” – mondta Pablo González Moreno, a kutatás egyik résztvevője.
Ezek a legveszélyesebb fajok a kutatás szerint:
— óriás almacsiga NYITÓKÉPÜNKÖN (a Spanyolországban található Ebro folyó vízgyűjtő területének mezőgazdaságában komoly gondot okoz),
— közönséges vízijácint, (ami pusztítja a szintén spanyol Guadiana folyó természetes ökoszisztémáját),
— pásztormejnó (agresszív és kiszorítja az őshnonos madárfajokat, ahol felbukkan),
— berbervarangy (túlságosan elszaporodtak és nagyon könnyen alkalmazkodnak a változó időjáráshoz),
— ormányos medve (ennek a fajnak az egyedei is elszaporodtak),
— kormos vagy kafferbülbül (az agresszív madárfajok eredetileg Dél- és Délkelet-Ázsiából terjedtek el nagyon Európában, más madárfajokat de a termést is – megtámadják).
És ezek azok a fajok, amelyek még nem érkeztek meg Európába, de fokozottan figyelni kell a jelentésükre:
— Faxonius rusticus (ez egy édesvízi rákfaj, ami komoly gondot okoz Kanadában és az USA északi részén),
— kígyófejű hal (őshonos halfajok esnek ennek áldozatul, ahol elterjed),
— Cryptostegia grandiflora (ez egy Madagaszkáron honos szőlőfajta, ami mérgező és tönkreteszi, kiszorítja az őshonos növényzetet ott, ahol elterjed).
