A rovat kizárólagos támogatója

2006. november 25-én hosszantartó súlyos betegségben elhunyt Breuer László, akit a zöldmozgalomban Sumi becenéven ismert mindenki. A gyilkos kórt türelemmel viselve, szinte az utolsó pillanatig dolgozott zöld álmai megvalósításán. Sumi temetése dec. 15-én, pénteken, 14.30 órakor a Budafoki temetőben lesz.

 

Breuer László Sumi temetése december 15-én pénteken 14:30-kor lesz a Budafoki Temetőben. (Budapest 1222 Temető u. 12.) Hamvait ketté veszik. Az egyik urna kerül most örök helyére, a másik számára Pénzesgyőrben emlékhelyet fogunk kialakítani, ahol a hamvakat visszadjuk az örök körforgásnak. Az emlékhely kialakításáig a másik urnát a Göncöl Ház Sumi által kialakított "köves termében" helyezzük el.

 

 

 

Béke Veled:

Breuer család
Pangea Egyesület
Pénzesgyőr Önkormányzata
Pénzesgyőrért Kiemelten Közhasznú Polgári Egyesület
Süni táboros kicsik és nagyok
Süni és a Vadon magazin szerkesztősége
Göncöl Alapítvány és a Szövetség
Tanítványok, Barátok, Munkatársak

Arra szeretnénk kérni mindenkit, hogy mivel urnás temetés lesz, kevés hely fog rendelkezésre állni a virágok, koszorúk elhelyezésére. Ezért lehetőleg 1-1 szál virágnál, kicsi koszorúnál senki ne hozzon többet. Azt az összeget, pedig, amit erre a célra szánt juttassák el a Pangea Egyesülethez.
Az összegyűlt összegből alakítjuk ki Sumi emlékhelyét Pénzesgyőrben és emléktáblát helyezünk el az oktatóközpont falánál.

Az elérhetőségek, ahová a felajánlott összegeket várjuk:
postán: Pangea Egyesület, 2600 Vác, Ilona u. 3.
bankon keresztül: OTP 11742094-20120588


Volt egyszer a 80-as évek múltba vesző homályában egy amatőr csillagász társaság, a Göncöl Társaság, amely megvett egy házat a Bakonyban, egy Pénzesgyőr nevű falu szélén. A Göncöl lassan szövetséggé nőtte ki magát váci központtal, ezért a belőlük kinőtt Pangea Egyesület lett a telek gazdája. Az egyesület motorja Breuer László, Sumi, akit rengetegen ismernek a zöld mozgalomban. 1986-tól egy TTK-s egyetemista baráti társaság itt, Pénzesgyőrben kezdte el a Süni táborok immár 20 éves sorozatát.

A Süni táborokban 6-20 éves gyerekek nomád sátortáborban ismerkednek csillagokkal, növényekkel, őslényekkel, állatokkal, ásványokkal, a szép új világ fonákságaival, erdőkkel, mezőkkel, régi mesterségekkel, és mindezeken keresztül egy másfajta, a környezetet értékként kezelő életmóddal, értékrenddel. Időközben a Göncöl, a Pangea és a Süni tábor fiatalemberei építettek egy kis házat, az összedőlőben lévő mellé, amit kulcsosházként működtet a Pangea. Néhány év múltán kiderült, hogy kicsi ez a ház, mert nagyobb csoportok fogadására lenne igény. Ezért az összedőlt öreg ház helyére 4 év alatt felépített a Pangea egy gyönyörű tornácos házat, melyben oroszlánrésze volt Suminak.

A ház befejezéséhez pályázati pénzeket nyert el a Pangea, amelyeket azonban az elmúlt évek megszorításai miatt nem kaptak meg. A házat viszont nem lehetett félbehagyni, kölcsönökből elkészült, nagyon szép lett, és környezetvédelmi oktatóközpontként működik. A bankoktól és ismerősöktől kölcsönkért pénz visszafizetése érdekében téglajegyet bocsátott ki a Pangea. (Mindeközben sajnos a ház körüli feszültségekre ráment a fő szervező és kivitelező, Sumi egészsége.)  

Az egyesület létrehozott egy 1,5 hektáros, 180 fából, régi tájfajtákból is álló bio-gyümölcsöst és fenntart egy, az oktatóközpont igényeit kielégítő biokertet. A hulladék-keletkezés megelőzésére helyezik a hangsúlyt tevékenységünk során, az ennek ellenére keletkező hulladék kezelését szelektív gyűjtéssel (papír, alumínium, elem, műanyag hulladék, maradék-hulladék) és a komposztálható szervesanyag komposzttelepen való hasznosításával segítik. A szennyvíz mennyiségének csökkentését szolgálják a komposztáló toalettek. A biokert és biogyümölcsös öntözését szolgálja a kiépített esővízgyűjtő rendszer. A környezetkímélő energiaforrások bemutatását fogja szolgálni a faelgázosító kazán és a napkollektor. A megújított épületet 2005 május végén adták át.
Többször volt szerencsém rádiósként Pénzesgyőrben is találkozni Sumival. Mindig szívesen fogadott, és mesélt az addigi eredményeiről és kiapadhatatlan ötleteiről. Nem volt könnyű vele riportot készíteni, mert szinte percenként jöttek a gyerekek, munkatársak kérdéseikkel. Sumi türelmesen útbaigazította őket, aztán elmesélte bosszúságait is pl. a pályázati bürokráciával kapcsolatban. Viszont mindig bizakodó volt. Még akkor is, amikor kiderült betegsége. Emberfeletti energiával küzdött a rák ellen, és igyekezett minél több tervét megvalósítani – egészen tegnapig. 


 In memoriam Breuer László (Sumi)

Elment egy nagy ember. November 25-én, a súlyos betegséggel folytatott hosszú küzdelem után elhunyt Breuer László, vagy ahogy barátai, tanítványai és az egész magyar környezetvédelmi, „zöld” mozgalom ismerte: Sumi.

Valaki azt mondta egyszer: az élet elég hosszú, csak nem elég széles. Pedig az életünk hosszát nem magunk határozzuk meg, a szélességébe viszont van beleszólásunk. Breuer László, a váci székhelyű Göncöl Szövetség és a Pangea Egyesület elnöke, Pro Natura díjjal és a Magyar Köztársaság Aranykeresztjével kitüntetett természetvédő és környezeti nevelő életének négy évtizede példa erre. A szó fizikai és szellemi értelmében egyaránt Nagy Ember, az alkotó ember, aki pehelyként kapta széles vállára a kőzetmintákkal megrakott hátizsákot, aki fáradhatatlan munkabírással dolgozott, és velünk együtt valósította meg közös álmainkat az ember és a természet megromlott viszonyának helyreállításáért, élete delén távozott közülünk. Itthagyta a hegyeket, a sziklákat, a patakokat, amelyeket annyira szeretett, és itt hagyta nekünk ércnél maradandóbb örökségét: a váci Göncöl Ház ásványkiállítását, a Pangea Egyesület pénzesgyőri oktatóközpontját, a Váci Ártéri-erdő és a Csárdahegyi-őskarszt tanösvényét, a nomád Süni-táborok szellemét. Teljes Földben gondolkodott (ezt jelenti a Pangea Egyesület nevét adó egykori őskontinens elnevezése is), és derékba törve is teljes életművet hagyott maga után. A maga építette kemencében saját kezűleg sütött kenyér, az elültetett gyümölcsfák, a saját kis bio-gazdaságban megtermelt zöldség és a tábortűz mellett énekelt népdalok éppen olyan fontosak voltak az életében, mint eredeti szakterülete és „nagy szerelme”, a kövek, kristályok, ásványok világa. Roppant bakancsa nem csupán keskeny ösvényt, de széles országutat taposott ki tanítványi számára, akik vele együtt álmodtak egy jobb, élhetőbb világról – ő maga pedig, feladatát itt a Földön bevégezvén, már az örökkévalóság felé utazik odafenn, a Göncöl szekerén…

Breuer Lászlót a Göncöl és a Pangea saját halottjának tekinti.
A temetésről a családdal közösen intézkedünk és arról tájékoztatást adunk.

Kiszel Vilmos


Megrendülten értesültem Breuer László Sumi haláláról. Egy Kukabúvár egyesületi Pénzesgyőri hétvégén ismerkedtem meg vele. Kenyeret sütött nekünk, és lelkesen mesélt az oktatóközpontról, környezetvédelemről. Később a Magosfa egyesület szervezésében volt szerencsém egy egész hétvégét vele tölteni, és hallgatni az előadását geológiáról. Már első találkozásunkkor megfogott a lelkesedése. Irigylésre méltónak találtam azt, hogy szereti amit csinál, és minden energiáját beleadja a környezeti nevelésbe, a környezet-és természetvédelembe. A Pénzesgyőri házba is embertelen sok munkát fektetett bele, de megérte. Én háromszor voltam ott, és mindig remekül éreztem magam, mintha otthon lettem volna. Legutóbb már hiányzott a jelenléte mert már nagyon beteg volt. Ő volt ott mindennek a szervezője. Ki fog tudni helyébe lépni?

Amikor geológiáról mesélt tényleg el tudott varázsolni a füstölgő vulkánokkal, a Föld mélyéből feltörő lávafolyásokkal, és sok millió évvel korábbra képzeltem magamat. Reméltem, hogy majd ha idősebbek lesznek a gyermekeim akkor talán egy Süni táborban mesél majd nekik a Föld "almáról". Nem így lett. Mintha gyerek lettem volna, kedvet kaptam a kövek kalapálására, és azóta ha kirándulok, mindig megpróbálom kitalálni, hogy milyen kőzetet látok, ami bizony nem egyszerű.
Elment egy ember a szó szoros értelmében ember, és nagyon nagy űrt hagyott maga után.

Harka László   


Beoltva természetszeretettel…
Mirtse Zsuzsa beszélgetése Breuer Lászlóval, a Pangea Egyesület és a Göncöl Szövetség elnökével

"Az erdő tündére és az egyfejű sárkány össze akartak házasodni. A sárkánynak igen sok értékeskedvező, kellemes tulajdonsága volt. Elment a városba jegygyűrűért – és a városi élet megváltoztatta őt. Pár napig kereste csak a gyűrűt, de a keresés közben elvesztette értékes tulajdonságait, s a gyerekeknek kellett segíteni a visszaszerzésében." – az egyik alkalommal ezt a mesét játszhatták végig azok a gyerekek, akik részt vehettek a Breuer László (Sumi) által vezetett, országszerte híres, természetismereti Süni-táborban.

– Táborozni sokféleképpen lehet. Azok a gyerekek, akik megélték, kipróbálták ezeket a mesebeli hangulatú, természetközpontú táborokat, aligha fognak mást választani.

– Ebben bízunk mi is. Itt akkora dózist kapnak a természetszeretetből, hogy a "védettségük" kitart a következő nyárig – év közben már csak "emlékeztető oltásokat" kell adni a szakköri foglalkozások alatt. Szeretek gyerekekkel táborozni. Egy teleírt táblát letörölni és újraírni nehezebb, mint egy itt-ott összefirkáltra ráírni valamit. Ezt a tábori mesét különösen kedveltem. A végén volt rendes lagzi is: egy gyimesi lakodalmat játszottunk végig.

– A klasszikus meseelemeken túl ezek szerint a népi gyökerek is erősek nálatok?

– Nem is illene más az ilyen természetismereti táborozáshoz. Népdalokat éneklünk, mert énekelni kell. Esténként, tűz mellett, meg ha vidámak vagyunk – szomorkodni ilyenkor nem nagyon lehet. Volt, hogy egész héten esett, de alkalmazkodtunk az időhöz; nem vártuk, hogy a természet alkalmazkodjon hozzánk. Nem mi voltunk a középpontban – és ez nagyon fontos.

– A Környezetvédelmi Minisztérium Pro Natura-díjat adományozott neked a természetvédelemben betöltött kiemelkedő tevékenységed miatt.

– Ezt a díjat a természetvédelemben tevékenykedő civil embereknek, társadalmi szervezeteknek szokták adni. Minden évben április 22-én, a Föld Napján osztják ki – én az idén éppen külföldön tartózkodtam e napon, ezért csak később tudom átvenni a díjat. Nagy öröm, hogy személyesen elismerik a munkámat, ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a szervezet, amelyben tevékenykedem – ez esetben a Pangea Egyesület – mégsem nyeri el a folyamatos támogatásukat. Évről évre bizonygatnunk kell, hogy a táborok, amelyeket hosszú évek óta nagy sikerrel csinálunk, jók, környezeti nevelésben betöltött szerepük kiemelkedő. Kár, hogy a jobb célokra is fordítható energiánkat minden évben újra és újra bizonyításra kell pazarolni. Folyamatosságot, tartósságot így nem lehet biztosítani egy működő rendszernél. A konkrét terepi beavatkozások, a kárelhárítás, kárfelmérés rövid távon persze nyilván mérhetőbb eredményeket ígér. A táborozás, a szemléletformálás, a környezeti nevelés hosszú távon térül meg – erre, úgy tűnik, kevesebbet gondolnak, amikor a "nagy bugyorból" a pénzt osztják.

– Hogyan lehet az illetékes szerveket meggyőzni arról, hogy a hosszútávú változtatások támogatásával talán meg lehet előzni és ki lehet iktatni a rövid távú, "tüneti kezelésként" alkalmazott környezetvédelmi beavatkozásokat? Nehezíti a döntést, hogy a környezeti nevelési feladatok hasznosságának mérhetősége (hány gyereket "mentettünk meg" évente?) nem végezhető el a hagyományos módszerek szerint…

– Ha egy-két fiatal életutat végigkísérünk, nyilván kimutatható, hogy hol érték jelentős hatások. De nem az a cél, hogy a jövő természetvédelmi szakembereit neveljük – ez csak kellemes mellékhatás. Ha az élmény a későbbi döntéseikben jó irányban befolyásolja őket, akkor célt ért a tábor. Egyszer néhány barátunkkal és táboros gyerekekkel elhatároztuk, hogy megtisztítjuk a váci Gombás-patakot. Munka közben láttuk meg a patak egyéb problémáit. Ebből a közös munkából elindult egy szakmai tanácsadói, egymást segítő hálózat, a HÉ (Hálózat az Élővizekért). Szerencsés volt, hogy olyan munkába vágtunk bele, aminek látni lehetett a végét, emberi méretű volt, ezt a környezeti problémát egy kisebb csoport kézben tudta tartani.

– Milyen a jó tábor? Hogyan célszerű tábort szervezni?

– Inkább fogalmazzunk úgy: mi így csináljuk. Az ettől eltérő tábor még természetesen nem rossz, csak más. Olyan jófajta tábort szerettünk volna csinálni, amelyben gyerekként mi is szívesen részt vettünk volna. A forgószínpad-rendszert már akkor is használtuk: különféle szakmai napok váltották egymást. A tábor csak tárgyi megjelenése a szellemiségnek, a természeti nevelésnek. Kell körbe egy jókora erdő, meg egy hangulatos rét kevéssé forgalmas helyen, és szerencsés, ha van forrás és patak is. Évről évre más helyen szeretünk letáborozni, és úgy gondolom, a megfelelő elvarázsoláshoz mindenképpen természeti értékekben bővelkedő környezet kell. Mert először el kell varázsolni a gyerekeket. Azután később a helyi, csendesebb, kevésbé látványos értékeket is csodálattal veszik majd észre. Ezért a pesti gyerekeket nem Budapest határába visszük táborozni, hanem kap egy tömény adag Bakonyt vagy Mátrát, és utána keresi fogja az ilyen típusú helyeket, hiszen ott jól érezte magát. Nem azt szeretnénk elérni, hogy rosszul érezzék magukat a világban a jelenlegi életmódjukban, hanem hogy keressék meg a megfelelő módot a saját életminőségük javítására. Ez nem azonos az életszínvonallal, inkább a lélek belső rendjével van kapcsolatban. Másfajta igényeket próbálunk gerjeszteni, hiszen van világ azon kívül is, amit a tömegkultúra elénk tálal.

– Mennyire tekinthető ez életre nevelésnek? A táborban fellazulnak a birtokviszonyok: az "enyém-tiéd" fogalmait felváltja a "közös". Amikor a gyerek visszazuhan a hétköznapi életébe, nem fog feszültséget okozni ez neki? Ebben a teljesítményorientált világban a magántulajdon-gyűjtögetés vált kedvelt elfoglaltsággá, s ellentétben áll ezzel a "burokállapottal".

– Egyetlen tábor alatt ezt a "tudathasadást" szerencsére nem is lehet elérni. Már az is nagyszerű dolog, ha a természet iránti érzelmei megváltoznak: jól érzi magát a természetben, többé nem ellenséges ismeretlen területnek fogja képzelni, ahol csúnya, mérges bogarak serege várja, hogy végezzen a gyanútlan betévedő gyerekkel. Tíz nap alatt a folyamatokat lehet beindítani, és ez további évközi kapcsolódási lehetőségeket nyújt a gyerekek számára. Azt mondhatnám, ezek a gyerekek élesztőként szerepelnek a későbbiekben: amikor visszakerülnek a közösségbe, viszik magukkal a beléjük oltott szemléletet, ott ez a gondolat elszaporodik, mint élesztő a kenyértésztában.

– A mesebeliségen túl milyen ékességei vannak még ezeknek a táboroknak?

– A gyerekek megtanulják, hogyan lehet növényt határozni – az régebbi gyakorlattal szemben mi kivisszük a rétre a határozót; nem leszedjük és bevisszük a virágot, hanem otthagyjuk, megcsodáljuk és köréfekszünk. Más a rálátás így. Házi használatra nevet adunk a virágoknak, hiszen az fontos, hogy valamilyen néven szólíthassák őket – ez kapaszkodó a gyerekeknek. Először összegyűlik bennük a látottak alapján egy csomó kérdőjel, és hiányérzet támad bennük, rendet akarnak rakni magukban. Télen, ősszel, amikor a szakkörnek van nagyobb súlya, már csak emészteni kell a látottakat. Az, hogy a keretmesében fűben-fában tündérek, manók, koboldok laknak, azt próbálja sugallni, hogy nem mi vagyunk a középpontban, hanem a természet egyéb elemei is rendelkezhetnek valamiféle identitással: nem csinálhatunk bármit a természetben. Az olyan típusú vallások például, amelyek szerint sokan figyelik cselekedeteinket, jobban kímélik a környezetet, mint a ráció emberei, akik azt hirdetik: ez az egész miattunk van.

– Melyik a kedvenc keretmeséd?

– Több is van; ezek egy gondolatkörre épülnek, csak formailag más a megoldásuk. Az egyik, közösen kitalált kedves kerettörténetemnek A hétfejű tündér c. Lázár Ervin-mese volt az alapja, amit összegyúrtunk az égigérő fa mítoszával. A tisztás szélén uralkodó, impozáns tölgyfába költöztettük be a hétfejű tündért, akinek már hat fejét levágták, csak a hetedik maradt meg neki. A fejek mindegyike valamilyen természeti vagy emberi értéket testesített meg. A tábor arról szólt, hogy ezeket a fejeket próbáltuk visszaszerezni a tündérnek, akivel közvetlen kapcsolatunk nem volt. Volt egy tündérhírnök, aki fenn lakott a fán, és ő hozta-vitte a híreket, a tábor napi életét is ő befolyásolta.

– Hasonló gondolatkörből merítkeznek a történetek, az üzenet is nyilván jól körülírható.

– Azt próbáljuk elkapni, hogy mi az, amit rosszul csináltunk, amitől felbomlott a harmónia. Megesett, hogy a törzsnek volt egy totemfája, és a törzs különböző típusú tudását egy-egy dolog jelképezte: ezek a tudások elvesztek, az elveszett tudás visszaszerzése volt a tét. Egy külső kihívás kovácsolta egybe őket. Ez a külső kihívás az egyik táborunkban az volt, hogy megjelent a brókerek népe, akik mindenáron fejleszteni akarták a völgyet. Napról napra mindenféle "érdekes", a napi életből vett fejlesztési tervvel léptek elő. Autópályát akartak építeni, megjelentek a megvesztegetések is: a mézesmadzag, az üveggyöngy-osztogatás. Itt csakugyan a mézbe mártott madzag jelent meg és a szó szoros értelmében üveggyöngyöt kaptak a törzsek – több volt, mint képletes beszéd, ahogy vállalkozók aprópénzért elhintették a kedvező döntés alapköveit, alappénzérméit. A gyerekek először ellenségként tekintettek a brókerek népére, aztán eljutottak odáig, hogy nem ellenségek, csak rossz a gondolkodásuk. Velünk élnek, együtt kell megoldást találni a problémáinkra.

– A Pangea Egyesület elnökeként hogyan tudod megvalósítani a fent említett elveket a gyakorlatban?

– A Pangea Egyesület nevében a teljes Földet jelenti, hiszen a természetbe nemcsak az állatok és a növények tartoznak, hanem a többi természeti tényező is, ami alattunk van: pl. a kő, az ásványok. A névválasztással azt sugalljuk, hogy a földtan a maga ismereteivel és a jövőre nézve fontos tanulságaival jelentősebb szerepet is fel tud vállalni a környezetünk megismeréséből és védelméből. Az egyesület oktatóközpontot működtet Pénzesgyőrben, sőt, a váci ártéri tanösvény mellett már Pénzesgyőrben is van tanösvényünk, melynek a környezeti nevelésben betöltött szerepe nyilvánvaló – tehát tevékenységünk meglehetősen szerteágazó.

– A nevedhez fűződik egy igazi, mesebeli ásványkiállítás rendezése Vácott, a Göncöl-házban.

– Igen, büszke is vagyok rá. Sok önkéntes munkával, támogatásokból és egyéni adományokból hoztuk létre. A címe: Földanya ékességei. Állandó kiállítás, érdemes megnéznie annak, aki Vácott jár – és nagy sikere van az iskolás csoportok körében is. Célunk bemutatni a Földünk felszín alatt rejtőzködő anyagának káprázatos változatosságát, ráirányítani a látogatók figyelmét arra, hogy a természet élettelen "ékszerei", az ásványok, ősmaradványok és más földtani képződményei is sérülékenyek és védelemre szorulnak.

– A közelmúltban egy hónapot töltöttél Amerikában tanulmányúton. Mivel foglalkoztál ott?

– Az új típusú szervezetépítési módszerek tanulmányozásával. A tagság szerepe, a helyi adománygyűjtés módja egyaránt fontos állomásai voltak az ott töltött heteknek. Most itthon akarom kamatoztatni, amit megtanultam. Bár kevés időm marad szervezésre, hiszen a napjaim nagy részét – szerencsére – terepen töltöm. És ott bármi történjék is, csak nagyon jó lehet.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás