A rovat kizárólagos támogatója

“Nem a Föld sérülékeny, hanem mi magunk. A Természet az általunk előidézetteknél sokkal nagyobb katasztrófákat is átvészelt már. A tevékenységünkkel nem pusztíthatjuk el a természetet, de magunkat annál inkább.”
James Lovelock

A kezdetek?
A Föld, kialakulása óta katasztrófák egész sorát élte át. A legrégebbinek tartott kőzetek is tartalmaznak szerves eredetű szenet, vagyis az Élet a Föld történetének legkorábbi szakaszában is jelen volt. Talán az első nagy környezeti katasztrófa lehetett az oxigén megjelenése a légkörben. Ez azt eredményezte, hogy az addig legelterjedtebb élőlények (növények? állatok?) kipusztultak, vagy visszaszorultak egy-egy szűk élettérbe, pl. a vulkánok területére. A legérdekesebb azonban, hogy valószínűleg ezen élőlények élettevékenysége, úgy is mondhatnánk, “hulladéktermelése” vezetett oda, hogy a légkör összetétele megváltozott. A Föld kőzeteit megvizsgálva, azt is lehet biztosan állítani, hogy a széndioxid mennyisége a légkörben korábban nagyobb volt, mint manapság. Ezt tanúsítják a mészkőhegységek, de a kőszéntelepek is, mivel a buja növényzet (amiből a kőszén keletkezett) a széndioxid nagyobb koncentrációját feltételezi.
Másik, szélesebb körben ismeretes katasztrófa volt a dinoszauruszok kipusztulását eredményező aszteroida (kisbolygó) ütközése a Földdel. Mostanában azt is mondják, ilyen ütközés korábban is, később is lehetett, ami egy-egy nagyobb környezeti katasztrófát idézett elő. Az viszont biztos, hogy a Természet túlélte ezeket, amit az ősmaradványok (fossziliák) és a jenleg is élő bolygó tanúsít.
Környezeti katasztrófák tehát az Ember megjelenése előtt is voltak, sőt, azt mondhatnánk, maga az Ember megjelenése egy ilyen katasztrófa következtében vált lehetővé……?

Az Ember minden tevékenysége a környezete erőforrásainak használatával és hulladékok termelésével jár. Érthetően: az ember a környezetében talált anyagok felhasználásával saját életét tartja fenn, de ennek során hulladékot is termel. Az archeológusok (régészek) számára egy-egy ilyen “szemétdomb” valóságos aranybánya.
Az ember és környezete?
Hogyan befolyásolta az Ember a környezetét? A kőkori ember “harmóniában?” élt a természettel. A kérdőjelet azért teszem ki, mert már ez sem teljesen igaz. Európa keleti részén, a sztyeppéken élő neandervölgyi ember nagymértékben felelős a mammutok kipusztulásáért, de pl. a mai ember, a Homo Sapiens a neandervölgyi ember kipusztulásáért. Nem is változott olyan sokat a helyzet, igaz? Amerikában vagy Afrikában, Ausztráliában mi is kipusztítottunk néhány Embert (indiánokat, afrikai törzseket, maorikat, ausztrál őslakókat), még környezeti karasztrófa sem kellett hozzá.
A legnagyobb környezetszennyezés ólommmal Skandináviában, a történelem előtti korban történt, a mai napig kimutatható. De a görög szigetek kopársága vagy a Dolomitok sivársága a mai Horvátországban sem a természet kegyetlensége, mert az Ember pusztította le a növényzetet és tette élhetetlenné a saját környezetét. Ne is említsük Csernobilt Ukrajnában, vagy az Aral tó esetét Oroszországban, a préri helyzetét Amerikában, a Szahara növekedését Afrikában, Budapest és a többi nagyváros problémáit.
És mégis: van Élet a Földön…
A népesség növekedésével azonban egyre szűkebb (élet)hely marad az egyes ember számára. Ha nem vigyázunk, olyanok leszünk, mint a disznóólban élő állatok: koszban, piszokban, saját ürülékünkben leszünk kénytelenek élni (amire van példa már ma is, sajnos).
Életünk fenntartásához használnunk kell a környezet elemeit: vizet, levegőt, földet (terményeinek közreműködésével), és hulladékot termelünk. Ha a környezet elemei közül valamelyiknek a minősége nem felel meg a használatra, baj van: vagy átalakulunk, (evolúció…) vagy olyan állapotba kell hoznunk, hogy használni tudjuk. Mindkét módszer létezik: egy észak-amerikai átlagember számára az ázsiai víz halálos méreg, az ázsiai könyezet “élhetetlen” = az ázsiai ember átalakult. Ha az amerikai átlagember használni akarja az ázsiai vizet, meg kell tisztítania, fertőtleníteni, stb. = átalakítja olyanná, hogy használhassa. De ugyanezt az átalakulást jelzik a fejlett országokban terjedő allergiás betegségek is?
Napjainkban?
A hulladékok termelése a fejlett országokban soha nem látott mértékben növekedett, pl. a csomagolóanyagok kiterjedt használata miatt. De ettől eltekintve is sok hulladék képződik. Egy egyszerű példa: tekintsük át egy ebéd egyik fogásának elkészítését, és nézzük meg, az összes bevitt anyagból mennyi “hasznosul”, mennyi válik hulladékká, mivel szennyezzük a környezetet.

Példa:
Rántott pulyka, sül krumplival.
Nem mirelitet használunk, magunk pucoljuk a kruplit, panírozzuk a húst, olajat használunk a sütéshez.
Hozzávalók: 6 szelet hús
tojás, 3 db, liszt, só, zsemlemorzsa
kb 4 dl olaj,1 kg krumpli
Termék: 6 szelet rántott hús,
kb. 0,6 kg sült krumpli
Hulladékok: krumplihéj 0,3 kg, tojáshéj
legalább 5 liter mosogatóvíz
kb. 4 g olajpára a falakon és a levegőben, illetve a használt olaj olajszagú levegő (némi kozmás légnemű olajtermék), 4 m3

A vizet és a levegőt például nem is “tettük” bele a termékbe…..

Ahhoz, hogy “élhető” maradjon a környezetünk, a termelt hulladékokat kezelnünk kell. Az embernek nincs hova mennie, érintetlen területre, amit megint tönkretehet, ott kell maradnia, ahol él. Csak azt teheti, hogy tisztán tartja a környezetét, ha nem akarja önmagát kizárni az Életből.
Ebből világosan adódik a feladat:
Hulladékkezelés
Szennyvízkezelés
Talaj termőképesség megtartása

Feladatok, amit meg kell tudnunk oldani, különben……

Hulladékkezelés

A jelenleg leggyakoribb megoldás, az égetéssel történő ártalmatlanítás. Nem megsemmisítés, mert az anyagmegmaradás törvénye szerint, az anyag átalakítható, de nem vész el?
Az égetés során a füstgázokkal nagyon sok veszélyes, az egészségre ártalmas anyag képződik. Ezeket utóégetéssel, és a füstgáz tisztításával távolítják el. A salakban elsősorban nehézfémek vannak nagy mennyiségben. Az égetés mellett tehát a melléktermékek (elnyeletőfolyadékok, salak) elhelyezését is meg kell oldani. Egy kg hulladék ártalmatlanítása égetéssel 60-150 Ft-ba kerül.
Az égetéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az otthoni gaz-, ág- és levélégetés során a füstben sokkal-sokkal több mérgező anyag van, mint egy-egy ilyen hulladékégetőben keletkező és jól megtisztított füstgázban.
Szennyvíztisztítás
A szennyvizek elvezetése és tisztítása azért fontos, mert az ivóvizet nagyon könnyen “megmérgezhetjük”, vagyis egy idő után nem lesz mit inni, mert csak szennyvizet tudunk a talajból nyerni?. Az alföldi nagyvárosok ivóvizét például már most is több ezer méter mély kutakból nyerik. Ennek a víznek a kora (radioaktív hidrogénizotóp vizsgálatával megállapítva) 5-8000 év, de például a 400 m-es kutakban már megjelent a felszíni, “fiatal” víz is?

A tisztítás nem könnyű. A durva szűrés után (óvszerek, szárnyas betét stb kiszűrése) baktériumágyakon engedik át, levegőztetik, majd az iszapot ülepítik. Ezután már a természetet kevéssé terhelő, könnyebben átalakítható tisztított szennyvizet a folyóvizekbe engedik. Egy köbméter szennyvíz tisztítása átlagosan 180-250 Ft-ba kerül.
Hogy ezzel itthon nagy gond van, azt jelzi az EU csatlakozási tárgyalásokban felvetett ilyen irányú feladatok kijelölése is. Budapesten például – a sajtóban szinte naponta olvashatjuk – az összes szennyvíz 80%-a tisztítatlanul ömlik a Dunába. Bárki megnézheti a Duna felszínét, mi minden úszik rajta Budapest alatt ( Érd, Százhalombatta, Ercsi?)
Talajvédelem
A talajok termőképességének megvédése nagyon összetett feladat. Nem is lehet általános módszert adni a védelemre, azokat a helyi viszonyok ismeretében kell elvégezni. Csak egy példa: a holland mezőgazdaság elég fejlett, jó termésátlagokkal dicsekedhetnek. Módszereik teljeskörű átvétele azonban nem lehetséges, mert a talajok összetétele, tulajdonsága nem is hasonlít a magyarországi talajokéhoz. Ott kavicsos öntéstalaj, nálunk kötött, szikes, lúgos talaj a jellemző. Nálunk a talajviszonyok akár egy községen belül, néhány hektáron belül is vátozhatnak.
Kerülni kell a túlzott műtrágyázást, a túlzott öntözést, a monokultúrát ( pl. csak búza termesztése egy területen folyamatosan).

Kötelességünk megtartani a Föld tisztaságát magunk és a jövendő Emberiség számára!

Ez pedig ott kezdődik, hogy a csokipapírt nem dobom el az utcán; a szotyolát nem köpködöm szanaszét; a lefolyóba nem mosom bele a festékes edényeket és az ecsetet; a használt olajat sem öntöm a lefolyóba; az akkumulátorokat nem hagyom szanaszét; a szemetet nem hordom az erdőbe, és ha lehetőséget adtak rá, szelektíven gyűjtöm; a szennyvizet pedig nem eresztem a korábban használt ásott kutakba.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás