A rovat kizárólagos támogatója

A globalizálódó világ megítélése kezd differenciáltabbá válni és a sematikus gondolkodást felváltja a józan mérlegelés. A kulturális elit egy része már megtette az első lépéseket, sőt ennél már talán többre is jutott. Novemberben vitaestek sorozatát rendezte meg, főleg egyetemi értelmiségiek részvételével egy progresszív alternatív civil alakulat, a Védegylet. A globalizáció végnapjai? Kérdezték egyik vitaestjük címében.

Oláh Andrea: – A vitafórum címe A globalizáció végnapjai. Kíváncsi vagyok, hogy ez a kifejezés, hogy végnapjai, ez fenyegetettséget jelent vagy valami olyasmit, amire már régóta vártak?
Lányi András: – Nem félelemről, várakozásról van szó, hanem egy történelmi jelenségnek a megítéléséről. Az emberiség történetében már voltak olyan periódusok, amikor az ismert világ egyetlen birodalom keretei közé került. Ugye a római birodalom, de nyugodtan mondhatnám az előző századfordulót, amikor az európai nagyhatalmak gyarmatosították az egész világot és a szabad kereskedelem, az anyagi, szellemi javaknak a szabad áramlása nem öltött olyan hatalmas méreteket és ez hatalmas optimizmussal töltötte el száz évvel ezelőtt az embereket. Ebből lett az első világháború. Előbb-utóbb a világ ellenőrzése fölött a nagyok, erősek, a későn jöttek, a kisemmizettek hajbakapnak és az ilyen globalizációs periódusokat a regionalizáció vagy tömbösödés periódusai követik. Az utolsó ilyen tömbösödésre ugye még tetszenek emlékezni. Hát innen a vitaestnek a címe, A globalizáció végnapjai, meg a kérdőjel. Mi úgy találtuk, hogy amikor a globalizációnak a vezető testületei, mint most például a World Trader G–, hiszen a világkereskedelmi szervezet egyre féleesőbb helyeken, egyre inkább a nyilvánosság elől elhúzódva tartja értekezleteit. Ugye a Siettle, Prága, közben Párizs, Genova folyamat végén most Katarban, egy kis sivatagi emirátusban, legközelebb talán egy cirkáló csatahajón mernek a világ urai összeülni. Ez azt jelenti, hogy ez egy erősen fenyegetett, válságba jutott folyamat.
Oláh Andrea: – Hogyha most van egy ilyen negatív hullám, Magyarországon a hatása hogyan érvényesül?
Lányi András: – A globalizáció alapvető hatása, hogy valamennyi nemzetet rákényszeríti, aki ebben a folyamatban részt vesz, hogy megnyissa piacait, azt jelenti, hogy bármelyik külföldi vállalkozóra ugyanúgy kell tekinteni mint egy hazai vállalkozóra. Nem védhetjük saját természeti erőforrásainkat, a saját munkaerőnket, az állam lemond azoknak a törvényes intézkedési jogoknak a jelentős részéről, amellyel a hazai piacot szabályozhatja. Tehát ez körülbelül olyan, minthogyha mondaná nekem a profi box világbajnoka, hogy na gyere, mint férfi a férfivel verekedjünk meg az asszonyért. Aztán jönne Asztalos György és azt mondaná, hogy játszunk nagyösszegben valamilyen szerencsejátékot. Akinek előbb fogy el a pénze, hát az veszített. Ezek a fer versenyfeltételek. És utána jönne egy ötven tagú Sri Lanka-i család, aki azt mondja, legyek szíves, osszam meg velük átmenetileg, ameddig nekik jól esik a lakásomat, de ha alkalomadtán Sri Lankán járok, én is alhatok náluk. Na ez a globalizáció. Lefele versenyzünk. Ha minél olcsóbban adjuk a természeti környezetünket, minél olcsóbban adjunk a munkaerőnket, minél lazábbak a szabályozások, annál több esélyünk van arra, hogy a nemzetközi tőke méltóztatik ide jönni. Mi okozta ezt a helyzetet, ami mondom Magyarország számára is egyértelműen hátrányos, bár mi ahhoz képest, amit a keleti tömbben átéltünk, ennek az előnyeit is élvezzük, ezt nem szabad letagadni. Pontosabban a szabadkereskedelem, a szabadvállalkozás, a magántulajdon, a liberális demokrácia előnyeihez ma csak azon az áron lehetett hozzájutni, hogy bekerültünk abba a globális körforgásba, amely a nyugati világ mintáit tette uralkodóvá az egész világon.
Oláh Andrea: – Túl sok más választásunk nem volt.
Lányi András: – Tehát nem volt, de most van és lesz más választásunk és hát sokféle módon lehet belépni egy új világrendszerbe. Tehát amikor egy ország újratájékozódik, újraalakítja nemzetközi kapcsolatait, akkor ebben vannak különféle esélyei. Minden lánynak elmondja az édesanyja, hogy kislányom, legalább kéresd magad.
Oláh Andrea: – Milyen területen gondolja, hogy kérethetnénk magunkat?
Lányi András: – A velünk szemben tönkszerűen egységes Európához vagy nyugati világhoz csatlakozunk, hanem egy mélységesen megosztot Európához, amelyik iszonyatosan el van foglalva a saját gondjaival. Úgy gondolom, hogy Magyarországnak például a mezőgazdaság szabályozása, a földtulajdon szabályozásánál, a valóban egyenlő esélyhelyzet megőrzésénél a hazai vállalkozások számára és még számos területen érdekei lehetnek, amelyeket ezeken a tárgyalásokon bizony érvényesíteni kell.
Oláh Andrea: – Ha a környezet védelmére gondolok, a természet védelmére gondolok, bebizonyosodott az elmúlt években vagy akár évtizedben, hogy azért az ország saját területén nem tud rendet tenni. Viszont vannak olyan európai normák, amelyeknek megfelelve akár megoldódhatnak ezek.
Lányi András: – Nézze, ha úgy hozza a sors, akkor mi is szívesen hivatkozunk környezetvédők ezekre az európai normákra. De azért áruljuk el, hogy Magyarországon a biodiverzitás, az élővilág változatossága lényegesen nagyobb, mint Nyugat-Európában. Ezek a nyugat-európai országok sokkal maradéktalanabbul tették tönkre és pusztították el a saját környezetüket. Csak abból az extraprofitból, amit ennek során megszereztek, a világ más részeinek rovására, ma már ott tartanak, hogy éppen helyreállítják a környezetüket. Tehát az igazság az, hogy ma Magyarországon a környezet állapota valamivel akár jobb is lehet. Sok mutató mentén jobb. Csak sokkal gyorsabban romlik. Nyugat-Európában viszont ma már a környezet állapota inkább javul. Viszont ebből sajnos nem következik az, hogyha mi átvesszük ezeket a szabályzókat, akkor ettől egy csapásra jobb lesz a magyar környezet állapota. Jobb törvényeink lesznek, esetleg rosszabb környezetünk lesz. Egy csomó tevékenységben drámai a romlás. A kommunális hulladék, a veszélyes hulladék, a közlekedés okozta levegőszennyezés, az energiapocsékolás területén rengeteg tennivalónk volna. És talán az egyik legsúlyosabb kérdés a zöldterületek fogyatkozása. Az erdők tönkretétele, tarvágása. A városi zöldterületek lázas beépítése. Az ország jelentős részeinek az elnéptelenedése és a budapesti agglomeráció túlzsúfoltsága. Ezeknek tudniillik a nyilvánvaló szociális drámákon kívül súlyos környezeti következményei vannak. Tehát még nagyon is veszélyes helyzetben vagyunk és ebben a helyzetben az európai közösség nem arra vár, hogy Úristen, hogy segíthetnénk meg ezt a szegény kis országot, hanem arra, hogy hogyan érvényesíthetik az erősebb versenytársak a versenyelőnyöket velünk szemben.
Oláh Andrea: – Tehát afelől nincs kétség ugye senkinek, gondolom, hogy a nagy cégeknek vagy a multiknak nem érdeke igazából, hogy azzal törődjenek, hogy Magyarország ezt hogyan oldja meg házon belül. Én tudom hogy a Védegylet is és személy szerint ön is a regionalitás híve.
Lányi András: – A külpolitika nemcsak arról szól, hogy a külügyminiszterek találkoznak. A külpolitika arról szól, hogy egy országnak az üzletemberei, a kultúrája, a civil szervezetei, a városi és falusi önkormányzatai keresnek és találnak kapcsolatokat más országok hasonló szervezeteivel és intézményeivel.
Oláh Andrea: – Igen, csak most arra gondolok például, hogy a legalapvetőbb, hogy például folyóvizeink védelméről nem tudtak megegyezni. Meg tudtak egyezni papíron, de még nem működik. Kardinális kérdés, évek óta húzódik és ez csak egy a sok közül.
Lányi András: – Magyarország ökológiai kiszolgáltatottsága szomszédainak egy olyan új veszélyforrás, amire eddig nem gondoltunk, pedig a bős-nagymarosi vízlépcső esete, a Tisza-szennyezések és az árvíz esete és sajnos hamarosan a Dráván a horvátok által erőltetett vízlépcsők körül várható konfliktus arra utal, hogy minket elsősorban alvízi helyzetünk tesz nagyon sérülékennyé egy olyan korszakban, amelyben éppen az ivóvíz és a folyóvíz hatalmas értéket jelent. Ez nekünk igenis életfontosságú. Nekünk esetleg nem itt a Kárpát-medencében kell megoldani a kárpát-medencei gondjainkat, hanem például abban, amit az ökológiai krízis elhárításáért a világon már sokfelé sokféle szervezet és ország tesz, akiknek ez elemi érdeke. Ezekkel való szövetségben és együttműködésben. Lehet azt mondani, köztünk maradjon, hogy az eurokraták nem hallják amit most mondunk, hogy először legyünk bent, aztán kezdjük majd érvényesíteni a saját érdekeinket. Valóban úgy gondolom, hogy Magyarország nem engedheti meg azt, hogy kívül maradjon az európai közösségen, ennek olyan geopolitikai okai vannak, amelyeket nem illik egy pillanatra sem magyar embernek elfelejtenie. De hogy mi lesz a minősége ennek a részvételnek, az bizony nagyon nagymértékben továbbra is a mi politikusaink leleményességén múlik.

Lányi Andrással beszélgetett Oláh Andrea.
Elhangzott a Kossuth adó Gondolat-jel c. műsorában 2001.12.02.-án.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás