Új fajok százai nyomultak be a Földközi-tengerbe, megváltoztatva a helyi biológiai sokszínűséget, és megzavarva a halászatot. Ez új kihívásokat és új lehetőségeket hoz – tudósít az Euronews Ocean eheti összeállítása.
Az Ebro-delta Katalónia legnagyobb vizes élőhelye, amely több száz vízi fajnak ad otthont – és olyan hely, amelynek régre nyúlnak vissza a halászati hagyományai. A helyi egyesület, a „San Pere Testvériség”évszázadok óta halászik a legnagyobb lagúnában, az Encanyissadában.
Ám néhány évvel ezelőtt a szokásos fogásmennyiségük hirtelen csökkent. Ehelyett meglepő jövevényre bukkantak: a kék rákra – egy vad észak-amerikai rákfélére, amely megszállta a területet, és megtizedelte a helyi fajokat.
“Megeszi az összes ebihalat és tojást, és elpusztítja a hálóinkat! Mindent megeszik! Megette itt az összes halat” – mondja egy halász.
Mivel a többi faj nagyrészt eltűnt, a helyi halászok átálltak a kék rák kifogására.
“Az első néhány évben bőségesen volt fogás, de nem kaptunk érte túl magas árat. Most épp az ellenkezője: kevesebb van belőle, de többet ér. Ilyen a halász élete.”
A helyi kutatók szerint az új rákok professzionális horgászatának engedélyezése a legjobb esély arra, hogy megállítsák a populáció robbanásszerű szaporodását. Katalónia létrehozott egy speciális bizottságot, amely tudományos tanácsokat ad, javítja a befogási módszereket, és racionalizálja a kékrák kereskedelmét a halászati piacokon keresztül. Spanyolországnak ezt a részét más régiók is figyelemmel követik, amelyeket szintén érint a kékrák-invázió. A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság regionális kutatási programot indított a kékrákok Földközi-tengeren való elterjedésére vonatkozóan.
“A tudással kell megoldanunk a problémákat. És ez a tudás a problémában érintett valamennyi féltől származik – a halászoktól, a halászati igazgatástól és a tudósoktól, de civil szervezetektől is” – mondja Pere Abelló, aki szenior kutatóként dolgozik az ICM-CSIC Egyetemen.
Úgy tűnik, hogy a Katalóniában kifejlesztett innovatív halászati eszközök és az infrastruktúra hatékony: a kékrák-populáció növekedése láthatóan megállt, bár további vizsgálatokra van szükség a bizonyosság érdekében. Mindenesetre az invazív faj, amelynek példányait valószínűleg Amerikából hurcolták magukkal a kereskedelmi hajók, itt marad.
“Egyelőre ennek a fajnak a felszámolása a jellemzői miatt gyakorlatilag lehetetlen. De az a célunk, hogy a populációt minimális szinten tudjuk tartani, lehetővé tegyük a többi faj felépülését, és így biztosítsuk, hogy a halászok minden erőforrást ki tudnak használni, amellyel egykor rendelkeztek” – mondja Verónica López halbiológus.
A kékrák-invázió elleni küzdelmet az is segíti, hogy jó íze van, így az intenzív halászat előnyös a környezet, az ágazat és a fogyasztók számára is. Az olyan éttermek, mint Albert Guzmáné, boldogan fogadták ezt az észak-amerikai betolakodót, mint új helyi finomságot. Az atlanti kék rák ismeretlennek tűnhet a mediterrán konyhában, de a séf szerint remekül passzol a többi „tenger gyümölcseihez”. Főételként vagy leves, előétel, szósz és paella formájában kínálják.
“Régebben más, sokkal drágább fajokat használtunk, mint például a homár vagy a pókrák, amely nem őshonos – Galíciából kellett szállítani. Most pedig megvan a kék rák, amelynek hasonló az íze – így van egy nagyszerű, kiváló minőségű termék, amely megfizethető az éttermek számára, és ez jó dolog” – vélekedik Albert Guzmán.
Invazív fajok nem csak Katalónában élnek.
A Földközi-tenger görögországi részén, az Elefsina-öbölben, Athéntól nyugatra, Giórgos Grívas helyi halász merülni készül, hogy egy másik, nem őshonos fajt gyűjtsön be a sekély vízben. Ezúttal nem rákokról van szó: Giórgos nagy kagylókat szed. Eredetileg az indo-csendes-óceáni régióból származnak, a Szuezi-csatorna megnyitása óta terjedtek el a hellén vizeken. Ez az invazív fajok Földközi-tengeri elterjedésének egyik elsődleges módja. Egy gyors merülés bőséges fogást eredményez.
“Ez az úgynevezett gyöngyosztriga, a pinktada imbricata radiata” – mondja Giórgos Grívas. “Amellett, hogy ehető, néha gyöngy is van benne. Fogyasztható nyersen, sütve, párolva, tésztához vagy rizottóként.”
A halászok gyöngyosztrigát adnak el a helyi halkereskedőknek, akik 5 euró per kilogramm áron árulják őket – de ezt a kereskedelmet a szabályozás hiánya korlátozza. A kagylókkal és más népszerű helyi puhatestűekkel ellentétben a gyöngyosztrigát egzotikus fajnak tekintik, és a görög törvények nem szabályozzák emberi fogyasztásukat. John Theodorou azon dolgozik, hogy ez megváltozzon. A gyöngyosztriga legalizálását javasolja Görögországban, hogy fenntartható módon lehessen halászni a fajt, és magasabb áron értékesíteni.
“Ez nagyon fontos, mert alternatív utat kínál a halászok számára, hogy növeljék jövedelmüket, miközben nő a többi kagyló természetes állományára nehezedő nyomás a túlhalászás és az éghajlatváltozás miatt.”
A Patrasi Egyetem kutatói megállapították, hogy a gyöngyosztriga nem károsítja a helyi fajokat, és fenntartható módon halászható. Új szabályokat és szabványokat készítettek a halászati előírásoktól a legjobb tárolási és szállítási módokig. A gyöngyosztriga receptjeit már tanulmányozzák az ehhez hasonló főzőiskolákban – és hamarosan a görög tengerparton is felszolgálhatják az ételeket.
“Az emberek nagyon szeretik ezt az ételt!” – állítja Eleni Liakea professzor, aki turizmussal és vendéglátással foglalkozik. “A gyöngyosztrigát még szuperételnek is nevezném – fehérjében gazdag, minimális szénhidrát- és zsírtartalommal, és nagyon finom.”
A legalizálás az akvakultúra számára is jó lehet. A nyugat-görögországi Sagiada-ban, az albán határ közelében Szpirosz Sztazinosz és apja néhány tonna kagylót nevelnek víz alá merített köteleken. Az egyetlen invazív faj, amely gondot okoz nekik, az áttetsző aszkídia, amelyet folyamatosan le kell tisztítani a kötelekről. De a gazdák nem bánják a gyöngyosztrigát, amely időnként szintén megtalálható itt. Ez egy újabb eladható termék lehet.
“Nem tudjuk legálisan termeszteni, és eladni sem” – panaszkodik Spyros Stasinos. “Saját fogyasztásra gyűjtjük őket – akkor szolgáljuk fel, amikor buli van nálunk vagy különleges emberek jönnek.”
Ebben a gyorsan növekvő akvakultúra-ágazattal rendelkező görög régióban a kagylófarmok kiváló szomszédai a halkarámoknak: a kagyló és az osztriga segít tisztítani a vizet. A gyöngyosztriga tehát kitűnően illeszkedne ide.
“Gyorsan növekszik, jó íze van, a piac is adott” – mondja Kosztasz Perdikarisz, a helyi halászati szövetség elnöke. “Szóval úgy gondolom, idő kérdése, hogy ezt az új erőforrást kereskedelmi forgalomba hozzuk. Nem tudjuk kiirtani ezt a fajt. Együtt kell fejlődnünk vele termelési szektorként.”
Az elmúlt évtizedekben kihívást jelentett az idegen fajok százainak inváziója a Földközi-tengeren – és lehetőséget az ipar számára, hogy alkalmazkodjon az új valósághoz, és a lehető legjobbat hozza ki belőle.
