A rovat kizárólagos támogatója

Az általános iskolákban évente 58 tonna alumínium, és 830 tonna polipropilén hulladék keletkezik a poharas tej fogyasztásával.

1998-ban Torgyán József miniszter javaslatára az ország iskolásai naponta 2 dl tejet kapnak „ingyen”, állami finanszírozásból. Bár szerencsére nagyon sokan nem szorulnak támogatásra, tekintettel a lakosság kétségbeejtő táplálkozási szokásaira és egészségi állapotára, a szándék kiváló. A gyerekek iskolatej-ellátása azóta is folyamatos, bár van, ahol a diákok nagy része nem hajlandó elfogyasztani.
Torgyán József – aki korábban dühödten küzdött a nemzetekfeletti nagyvállalatok térnyerése ellen – a Tetra Pak céggel akarta becsomagoltatni az iskolatejet, mondván, hogy ez a legolcsóbb. Azóta sem derült ki, hogy kinek olcsó, hiszen a kombinált doboz papír, polietilén, sőt olykor alumínium tartalmú több rétegű anyagból áll és csomagolt szívószál is jár hozzá, drágább a benne lévő italnál, fogyasztás után azonnal újrahasznosíthatatlan szemétté válik. (SZILÁGYI 1998)

Ezt megelőzően az egyik Föld napja alkalmából a fővárosi önkormányzat közreműködésével X vállalkozás 3 hónapig is elálló, higiénikus tejesdobozokat kínált az iskoláknak, holott a tartós tej táplálkozás-élettanilag össze sem hasonlítható a friss és savanyított tejtermékekkel, a doboz költségesebb, mint a benne lévő tej, a keletkező hatalmas mennyiségű hulladék kezelése megoldatlan. Az alacsonyabb értékű élelmiszer fogyasztásának egészségügyi vonzatai és a szemét életciklusa során felmerülő költségek minden bizonnyal fedezhetnék a friss tej kannás kiszállítását, elmosható poharas szétosztását, és az iskolai konyhai személyzet tisztességes megfizetését. (BELICZAY 1997)

A jelek szerint azonban az állam sokkal szívesebben fizeti meg a komoly környezeti problémák előteremtésének költségét, és inkább támogatja a multinacionális cégeket, mintsem hogy a környezetkímélő, hazai munkát adó megoldásokat segítené. A tejcsomagolásunk történetében fontos előzmény az utolsó visszaváltható üveges kiszerelés esete. 1996 telén a Hulladék Munkaszövetség „Kitűnő csomagolás” díjat adományozott a Sárréti Tej Rt.-nek az üveges tejcsomagolásért, amely akkor Magyarországon egyedülálló volt (SZILÁGYI 1996). A „Tetra Pak hatalom”-nak tekinthető Hajdú Tej Rt. 1997 őszén megvásárolta a szeghalmi Sárréti Tej Rt. részvényeinek többségét. 1998 február végén bezárta az Rt. szeghalmi üzemét, több mint 200 dolgozót elbocsátott, leállította a gyártást, s ezzel megszűntette Magyarország egyetlen üveges tejgyártását. A Sárréti Tej Rt. nem volt veszteséges, az utolsó évét 2,1 milliárd Ft árbevétellel és 50 millió Ft-os üzleti eredménnyel zárta. (BÖBE 1998)



iskolatej
iskolatej
Visszatérve az iskolatejhez, a gyerekek végül is 2 dl-es alumíniumfedeles polipropilén poharakban kapják a tejet. Ezt a kiszerelést 6-os listán az 5. helyre soroltam környezetvédelmi szempontból, ahol csak a kombinált doboz rosszabb (FÜLEP 2004). Az időközben módosított közoktatási törvény (2003. évi LXI. tv.) szerint „az iskola nevelési programjának részeként el kell készíteni az iskola egészségnevelési és környezeti nevelési programját”. A tények alapján sajnos megállapítható, hogy az állam azzal „segíti” az általuk is szorgalmazott („fontosnak tartott”) környezetvédelmet és a környezeti nevelést, hogy környezetszennyező, környezettudatosság- romboló csomagolásban küldi az iskolatejet. A Hulladék Munkaszövetség részéről Kalas György felajánlotta a szervezet segítségét a tejakció „környezetbarátabbá” tételéhez: bádogkanna vagy üveges tej formájában. Ellenkező esetben a műanyagpoharak visszagyűjtésének megszervezését ajánlotta fel. Az ajánlatot teljesen figyelmen kívül hagyták. „A környezetvédelem semmilyen szinten (szállítás, keletkező hulladékok) nem játszik szerepet.” (NAGY 1999)

Érdemes elidőzni a 2 dl-es alumíniumfedeles polipropilénpohár mellett, végiggondolni, milyen terheket rak hazánk költségvetésére és környezetére az állam azzal, hogy e megoldás mellett döntött.
Kezdjük az alumíniumfedéllel, amely a kis mérete miatt jelentéktelennek tűnhet. 1 db Al fedél tömege 0,36 g, a 2004/2005-ös tanévben 890551 általános iskolás tanuló volt az országban, a tanév 181 tanítási napból áll. Összeszorozva e három értéket 58028303,16 g = 58028,30316 kg értéket kapunk, vagyis az ország általános iskolásainak iskolatejjel való ellátásához csupán a fedelek biztosításához kereken 58 tonna alumíniumra, értékes könnyűfémre van szükség évente! És ezt az anyagmennyiséget a szeméttelepekre küldjük, ahol haszontalanná válik, és további költségeket okoz! Ez az esztelenség nem elkerülhetetlen!
1 t alumínium előállításához 4–5 t bauxitra, 15000 kWh elektromos áramra (1,3 t barnaszén) van szükség, és 2–3 t vörösiszap keletkezik. A bauxit bányászata súlyos természet- és környezetkárosítással jár, Földünk érckészletei pedig végesek. (Pl. a Dunántúli-középhegységben folytatott bauxitbányászat maradandó természeti károkat okozott, a több méteres karsztvízszint-csökkenés miatt különleges értékű lápok és mocsarak mentek tönkre.)

A polipropilénpohár ugyanerre a sorsra jut. 1 db 2 dl-es PP-tejespohár tömege 5,15 g, a 2004/2005-ös tanévben 890551 általános iskolás tanuló volt az országban, a tanév 181 tanítási napból áll. Összeszorozva e három értéket 830127114,65 g = 830127,11465 kg értéket kapunk, vagyis az ország általános iskolásainak iskolatejjel való ellátásához a poharak biztosításához kereken 830 t szeméttelepre kerülő polipropilénre van szükség évente. Úgy gondolom, ez a pazarlás értelmetlen és szükségtelen, akkor is, ha sajnos a csomagolóanyagok zöménél ugyanez folyik. Így juttattuk Földünket környezeti válságba, hiszen a pocséklás hosszú ideje tart, szinte minden téren jellemző, és gyorsuló ütemű. De mindez akkor válik igazán visszássá és ellentmondásossá, ha tudjuk, hogy az iskolákban egyidejűleg kötelező jellegű környezeti nevelési program is van, ahol a gyerekeket környezettudatosságra kell nevelnünk…
Miskolc, 2005. 10. 13.




Irodalom
• BELICZAY ERZSÉBET (1997): Dobozos iskolatej – jajj, csak azt ne! In Lélegzet, Levegő Munkacsoport, VII.5., 1997.05.
• BÖBE (1998): Nincs többé üveges tej. A Sárréti Tej leállt. In KukaBúvár, Hulladék Munkaszövetség , IV.2., 1998. nyár: 6. • FÜLEP TEOFIL (2004): Tejcsomagolások a környezetvédelem szempontjából. In F. Nagy Zsuzsanna szerk.: Ökológiai fogyasztóvédelem az iskolában. Segédanyag az egészségvédelmi és környezeti nevelési programok készítői számára. Környezeti tanácsadó Irodák Hálózata – Hulladék Munkaszövetség, Miskolc, 23–24.
• NAGY TAMÁS (1999): Az iskolatej marad műanyagban. In KukaBúvár, Hulladék Munkaszövetség, V.1., 1999. tavasz: 17.
• SZILÁGYI LÁSZLÓ (1996): „Kitűnő csomagolás” In KukaBúvár, Hulladék Munkaszövetség, II.4., 1996. tél: 2.
• SZILÁGYI LÁSZLÓ (1998): Dobozos pataktej. In KukaBúvár, Hulladék Munkaszövetség, IV.3., 1998. ősz: 11.
• Oktatás-statisztikai évkönyv 2004/2005. Oktatási Minisztérium Közgazdasági Főosztály Statisztikai Osztály, Budapest, 2005. 17. http://www.om.hu/doc/upload/200506/oe050531.pdf (2005.10.06.)

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás