„Az európai mezőgazdaság halálos ítéletét jelentheti az Európai Bizottság környezetvédelmi terve – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Nagy István, agrárminiszter.” Mindjárt gratulálok is neki, hiszen ezt egyidejűleg a ’környezetvédelmi tárca’ vezetőjeként mondta. A mezőgazdaság halála a terjeszkedő környezetvédelem, a tragikus ökonyomulás?
Darvas Béla ökotoxikológus prof. véleménye Köpöncei Csilla: Veszélyes a brüsszeli forgatókönyv – Az egész Európai Unió mezőgazdaságát ellehetetlenítheti az irreális zöld szabályok bevezetése. c. cikkére. (Magyar Nemzet, 2020. május 22.)
Egyáltalán nem jókedvemből veszem groteszkre a szemlézett cikket. Egyszerűen nincs más olvasata.
„Az irreális zöld szabályok betartására kötelezett gazdák tömegével hagyhatnak fel a tevékenységükkel, az élelmiszer-előállítás pedig áttevődhet a sokkal lazább feltételeket kínáló harmadik országokba.”
– Ne tessék mondani! A RASFF rendszere különösképpen kiélezett az Európai Unión kívülről beszállított élelmiszerekkel szemben. Erről a miniszternek nincs fogalma?
„Az Európai Bizottság a járvány kezelése kapcsán komoly hibákat vétett eddig is. Egyértelmű, hogy a Green Deal részét képező Termőföldtől az Asztalig, valamint a Biodiverzitás stratégia bemutatását el kellett volna halasztani.”
– Milyen hibákat vétett a nyájas EU? A COVID-19 elleni védekezés megszervezése a tagországok kormányaira hárult. Mi volt ebben az Európai Bizottság feladata, amelyben hibákat vétett? Miért kellett volna elhalasztani a mezőgazdasági termékek termelésének biztonságával kapcsolatos intézkedéseket? Nem biztonságos élelmiszerek biztosítását ígéri az Alaptörvényünk is? Nem azoknak kell adni a kiegészítő támogatásokat, akik egészséges – csökkentett módon kemizált – élelmiszer-termelésbe kezdenek? Én teljesen egyet tudok érteni ezzel. Nagy Istvánnak is így kellene tenni, ha azonosulna a környezetvédelmi feladataival.
„Az elmúlt hónapokban minden uniós polgár a saját bőrén tapasztalhatta, hogy a mezőgazdaság, a termelők és az egész élelmiszerlánc képes folyamatosan biztonságos élelmiszerekkel ellátni az Európai Unió lakosságát. Brüsszel ezt az áldozatos munkát úgy köszöni meg, hogy javaslataival teljesíthetetlen többletteherrel sújtja a gazdákat.”
– Már bocsánat, de a hazai kínálat erősen nemzetközi ma is. Az Európai Uniónak saját magának kellene megköszönni azt, hogy ezek szerint valamit teljesített és nem teherrel sújtani önmagát? Merre van a miniszter kusza gondolataiból a kijárat. Kérek, egy elemlámpás jegyszedőt! (Hová keveredtem?)
„A gazdálkodók és jómagam (sic!) is elkötelezettek vagyunk a fenntartható környezet (sic!) megteremtése mellett és hajlandóak is azért tenni. A magyar kormány ugyanakkor mindvégig hangsúlyozta, hogy amennyiben az agrárium környezet- és éghajlatvédelmi terheit növeljük, ahhoz további uniós forrásokat kell biztosítani a Közös Agrárpolitika költségvetésében.”
– Mire kedves miniszter úr? Mennyi támogatást kapnak ma az ökológiai termelők? Milyen áron értékesíthetnek? Mekkora a jövedelmük a kemizált nagyüzemi termékekhez képest? Kinek az érdekében tetszik felszólalni? Nem érzékelem az elkülönítést. [»Elfogadhatatlannak tartja az Európai Bizottság Termőföldtől az asztalig nevet viselő stratégiáját a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). A kamarának hasonló a véleménye az uniós biodiverzitás-stratégiáról is.« Írjam azt, hogy milyen meglepő? Elhinné ezt valaki?]
„Bíztunk benne, hogy a Termőföldtől az Asztalig stratégia remek lehetőség lesz az európai gazdák számára, hogy versenyképességük megtartása mellett tudjanak hozzájárulni a klímaváltozás elleni küzdelemhez.”
– Bocsánat, de miként küzdene az agrárminiszter a klímaváltozás ellen? Ez melyik feladatából származik? A környezetvédelmi tárca vezetője (Szundi) most egy pillanatra álmot is látott?
„Környezet- és klímavédelmi szempontok mögé bújva olyan kivitelezhetetlen (sic!) célszámokat írna elő Brüsszel, amelyek kivitelezhetetlenek (sic!).”
– Már hogy a kivitelezhetetlen az kivitelezhetetlen? Igen, és edényt is az…
„A növényvédőszerek (sic!) használatát például a felére csökkentenék, 2030-ig pedig az összes mezőgazdasági terület 25 százalékát kötelezően ökológia termelésbe vonnák.”
– Miért olyan tragikus ez a közös mezőgazdasági és környezetvédelmi tárca vezetőjének? 2030-ban Nagy István vezeti még ezt az ikertárcát? Csodálnám.
„Ezek a követelmények tíz év alatt nyilvánvalóan teljesíthetetlenek, alternatív megoldások és módszerek hiányában pedig nemcsak az uniós versenyképességet, de akár az élelmezésbiztonságot is veszélyeztethetik.”
– Mi a konkrét állítás? Miért teljesíthetetlen? Azért, mert nem akarjuk? Valóban nincsen alternatív megoldás. Én ökológiai gazdákkal találkozva úgy látom, hogy mégis van.
„Ennek jelenleg nincsenek meg a feltételei, hiszen sok esetben nincs alternatívája a növényvédőszereknek (sic!). A gazdáknak ugyanakkor az az érdekük, hogy a korlátozások ellenére fenntartsák a termelés biztonságát. Ez közvetetten azt is eredményezheti, hogy erősebbé válik a génmódosított (sic!) növények használata iránti igény az unióban, ami nagyon nem jó irányt jelentene.”
– A növényvédő szer két szó, illene ezt tudni, ha valaki a miniszter szövegét jegyzi le. Nem a termelés biztonságáról van szó, hanem az élelmiszer biztonságáról és ez a kettő nagyon mást jelent. Ha hazánk kétszer ennyi lakosnak is megtudná termelni az élelmiszert, akkor miért lovagolunk a termelés biztonságán. A növénytermesztés jövedelmének egy részét mindenképpen nemzetközi gyártóknak kell átengedni, hiszen a hazai szergyártás nem súlypontos? Miért kell a miniszternek GM-növényekkel riogatni? Tényleg azt hiszi az egykori méhész/kollégiumigazgató, hogy a GM-növények komolyabb veszélyt jelentenek az egészségünkre, mint a növényvédőszer-maradékok. Nos, ha rám szándékozna hivatkozni, mint a GMO-Kerekasztal elnöke ilyesmit sohasem mondtam. Sok növényvédőszer-maradék egészségügyi veszélyessége (pl. immun- és hormonmodulánsok, rákkeltéssel gyanúsított mutagén vegyületek), míg a GM-növények esetében a veszély teoretikus, nem kellően bizonyított. A kardnyelő helyet cserélhet bűvésszel.
„Előzetes elemzések szerint a javasolt intézkedések az európai mezőgazdasági termelés 15 százalékos csökkenéséhez vezetnek majd.”
– Tipikusan olyan szöveget olvasok, amiben konkrét állítás nincs. Mi az ennyi és az annyi? Mi csökken 15%-kal? Mitől növekszik a miniszter kétségbeesése nagyságrendet?
„A javasolt intézkedések az élelmiszer- és az alapanyagárak drasztikus emelkedéséhez vezethetnek, s miután a kereskedelmi ellátási lánc piaci alapon működik…”
– Tragikus, hogy a terület 25%-án 15%-kal magasabb árú, egészségesebb termék keletkezik? Ez a drasztikus áremelkedés? A 75%-on nem minden ugyanúgy marad? Egyáltalán mennyi napjainkban az élelmiszerek átlagos áremelkedése, mert 4%-nál (amit itt kiszámolok) bizonyára több. Kivel etethető meg ez a ’drágább lesz minden, mert az EU betesz nekünk’ jellegű szöveg?
Európai agrárháborúnak nézünk elébe? Kevés, a fentieknél zavarosabb cikket olvastam eddig. Nyilván valamiféle érdeksérelemről/érdekvédelemről szól a miniszter, csak nem fejti ki. Enélkül pedig a pusztába motyogott szó esete ez is. Magunkban való hebegésből, még sohasem kerekedett széppróza.
