Az új Európai Bizottság számos területen kifejezetten a városoktól vár cselekvést, ami aligha történhet meg források nélkül – mondta Jávor Benedek, Budapest brüsszeli képviseletének vezetője a Népszavának.
Már az önkormányzati választás előtt nyilvánvaló volt, hogy amennyiben Karácsony Gergely győz, Budapest más típusú, intenzívebb brüsszeli jelenlétet és képviseletet szeretne. Többször beszéltünk erről, látszott, hogy hasonlóan képzeljük el a majdani képviselő feladatkörét. A választások idejére abbamaradt az egyeztetés, de utána a főpolgármester ismét megkeresett, jelezve: Budapest ezentúl a saját képviselője révén ott akar lenni a brüsszeli döntések közelében, és ebben szoros együttműködésre törekszik a régiós fővárosokkal. Hivatalosan január elején kezdek, de a közös munka bizonyos értelemben már beindult: Karácsony Gergely járt kint Brüsszelben, aláírta a visegrádi fővárosok vezetőivel a megállapodást, találkozott a Bizottság és a frakciók képviselőivel.A főváros eddig miért nem aknázta ki a brüsszeli lobbizásban rejlő lehetőségeket?
Budapestnek korábban is volt képviselete az EU-nál, de a tevékenység elsősorban ügyviteli jellegű volt, a feladatot a nyilvánosság számára ismeretlen köztisztviselők látták el, mérsékelt önállósággal és mozgástérrel. A főváros irodája más állami intézményekkel közös fedél alatt működött, ami most minden bizonnyal változni fog. Lesz egy kis létszámú, a kormányzattól független iroda, amely kizárólag Budapest érdekeinek érvényesítésével, lobbizással, a főváros és az EU intézményei közötti kooperáció erősítésével fog foglalkozni.A kampányban és az azóta elhangzott fölvetések nyomán a közvélemény elsősorban azt várja, hogy olyan uniós forrásokat sikerül majd megszerezni, amelyeket Budapest közvetlenül, a kormány beavatkozása nélkül használhat föl. Mekkora ennek a realitása?
Nyilván nem fogják a kedvünkért újraírni a kohéziós politikát és az új finanszírozási ciklus véglegesítés előtt álló költségvetését, de az sem igaz, hogy a budapesti vezetés elképzelései teljesen irreálisak. Az új Bizottságnak számos olyan prioritása van például az innováció vagy a klímavédelem területén, ahol kifejezetten a városoktól várnak cselekvést, ami aligha történhet meg források nélkül.
Az Európai Zöld Megállapodás számos települési szintű feladatot kijelöl – ha a célokat a városoknak kell teljesíteniük, akkor a finanszírozás is őket illeti, adott esetben függetlenül az egyes kormányok és a Bizottság közötti esetleges konfliktusoktól. Ezekben az ügyekben közösen fogunk föllépni a visegrádi térség fővárosaival, de a kooperáció szélesebb is lehet a regionális léptéknél: Berlin, Párizs, Bécs is jelezte, hogy érdekelt egy ilyen típusú együttműködésben.
Lát olyan fővárosokat amelyeknek a példáját érdemes követni a brüsszeli érdekérvényesítésben?
Prága látványosan és sikeresen építette ki a saját itteni hídfőállását, a Prague House nem csak képviseleti iroda, hanem a prágai idegenforgalom és a cseh kultúra követe, Prága arculatának építője is. Ilyesfajta kiterjedt tevékenységre Budapestnek nincs forrása, de már most tervezünk olyan programokat, amelyek túlmutatnak a politikán, és úgy fest, hogy a budapesti kulturális életben ehhez partnerekre is találunk. Helsinki irodája a finn főváros intézményeit, nagyvállalatait is képviseli, ez a modell is tanulságos. Mi is arra törekszünk, hogy a fővároson túl ellássuk a kerületek, illetve a nemrég szintén szövetségbe tömörült megyei jogú városok képviseletét is.
Akad néhány olyan régi konfliktus, ahol Budapest és az EU között tapintható feszültség van. Tud segíteni a főváros brüsszeli képviselete ezek feloldásában?
A szóban forgó feszültségeket még csak nem is az előző városvezetés, hanem leginkább az Orbán-kormány generálta. Ezeket megörököltük, anélkül, hogy elegendő hatáskörünk lenne a megoldásra. Nyilvánvaló például, hogy a 3-as metró korszerűsítésére vonatkozó szerződés nem optimális, de ma már kevés a lehetőség a korrekcióra – amennyi mégis van, azt meg fogjuk ragadni. A dugódíj bevezetése szintén egy öröklött kötelezettség, amelynek teljesítésében a kormány eddig nem mutatkozott partnernek. Budapest nyitott a megoldásra, de itt a kormány nélkül nem lehet lépni. Hasonló a helyzet a szálló por és a szmog miatt indított kötelezettségszegési eljárásra: nem a főváros, hanem a kormány az eljárás címzettje, és láthatóan nem aggasztja, hogy évente 15 ezer ember hal meg a levegőszennyezés miatt. Amit a főváros meg tud tenni – forgalomcsillapítással, zöldfelületek kialakításával – azt megteszi, de a felelősség a kormányé, ugyanúgy ahogy a jogi, finanszírozási feltételek megteremtésének kötelezettsége is.
Jávor Benedek