A rovat kizárólagos támogatója

Lázár János pojácát csinált valamennyi hazai atomipari szakemberből. Magyarország csak nyerne azzal, ha a kormányzat felmondaná az orosz féllel a paksi atomerőmű bővítésére kötött, tízmilliárd eurós hitelszerződést – állítják szakértők. Moszkva kölcsöne ugyanis politikai és gazdasági szempontból is rendkívül kockázatos. Ám piaci alapon sem lesz könnyű előteremteni a fedezetet a két új atomreaktor megépítésére- írta a Magyar Nemzet.

Olyan feltételekkel kapná meg hazánk a paksi atomerőmű bővítésére szánt hitelkeretet, amelyek alkalmat adhatnak az orosz félnek arra, hogy bármikor nyomást gyakoroljon a magyar kormányra. Többek között ezért is véli úgy a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének munkatársa, hogy Magyarország mindenképpen jól járna azzal, ha a kormány felmondaná a tízmilliárd eurós (mintegy 3000 milliárd forintos) kölcsönszerződést.

Deák András György az mno-nak elmondta: az orosz hitel az eredeti tervek szerint a két új, 1200 megawattos atomreaktor megépítési költségeinek 80 százalékát fedezte volna. De a kölcsönszerződés például egy olyan passzust is tartalmaz, hogy az orosz fél azonnal és egy összegben visszakövetelheti a felvett összeget, ha a magyar fél 180 napig nem fizeti a törlesztőrészleteket. A szakértő szerint Moszkva kölcsöne a kormány eddigi állításai ellenére semmivel nem kedvezőbb, mint a piaci hitelek. Ugyanakkor Magyarország a pénz felvételével kiszolgáltatottá válna a Kremlnek.

A szakértő annak kapcsán mondta ezt, hogy a napokban Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter arról beszélt: a kormány a paksi orosz hitel kiváltására készül. A kancelláriaminiszter egyébként tegnap Brüsszelben tárgyalt Margrethe Vestager versenyjogi biztossal azokról az uniós aggályokról, miszerint a Paks II. beruházás tiltott állami támogatást tartalmaz, és szabadpiaci körülmények között nem versenyképes. Mint a tárgyalások után Lázár elmondta: közel került a magyar kormány és Brüsszel a közös megoldáshoz, és hazánk már a jövő héten kész javaslatokkal áll elő.

Mindezek fényében még furcsább, hogy a még 2014-ben tető alá hozott orosz–magyar beruházásikölcsön-szerződés pontos tartalmát a magyar kormány mindvégig eltitkolta az emberek elől. Mindössze azt hangoztatta, hogy a megállapodás rendkívül kedvező hazánknak, mi több, az „évszázad üzlete”. Eddig azzal indokolta, hogy az orosz Roszatomot bízta meg versenyeztetés nélkül az atomerőmű építésével, hogy más nem finanszírozta volna olyan kedvező feltételekkel az építkezést, mint az orosz fél. Ezzel szemben a napokban a paksi bővítés ügyeiért is felelős Lázár János a Lehet Más a Politika (LMP) politikusa, Szél Bernadett kérdésére azt válaszolta:

– Magyarország kész és képes lehet arra – akár a közeljövőben –, hogy ezt a hitelt piaci hitellel kiváltsa, amennyiben a pénzügyi feltételek megfelelnek, és a jelenleginél is kedvezőbb konstrukcióban tudunk megfelelő forrást biztosítani.

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért (PM) európai parlamenti képviselője úgy véli: a kormánynak nincs más választása, ki kell hátrálnia az orosz hitelből, már csak az Európai Unió (EU) vizsgálata miatt is. Emellett az is világossá vált, hogy ez az orosz kölcsön egy uniós tagország által politikailag vállalhatatlan. Azzal azonban számolnia kell a magyar kormánynak, hogy a piacon nem talál majd hasonló hitelt, mert a befektetők manapság nem hajlandók atomerőmű-építéseket finanszírozni. Az ilyen építkezések ugyanis rendre túllépik a határidőket és az előre kiszámított költségkereteket, s ezt a finanszírozók általában nem tartják elfogadhatónak. Az pedig már csak ráadás, hogy a hitel folyósításával megbízott orosz Vnyesekonombank jelenleg a csőd szélén áll, és a pénzintézet várhatóan a jövőben sem lenne képes állni az óriási összegű beruházási kölcsönt. Jávor megjegyezte, szerencse, hogy eddig az EU tanácsát megfogadva nem hívtunk le pénzt a keretből.

Emlékezetes: az eredeti tervek szerint tízmilliárd eurós orosz hitelből és mintegy 2,5 milliárd eurós magyar önrészből (összesen 3600 milliárd forintból) megépítendő két új atomerőművi blokk 2025 és 2026 között kezdhetné meg az üzemszerű működést. Míg a hitelkonstrukcióról a budapesti kormányzat mélyen hallgatott, addig az orosz Vedomosztyi és az Interfax közlése nyomán 2014 márciusában nyilvánosságra került a finanszírozási egyezmény tartalma. Így derült ki, hogy a magyar fél a tízmilliárdos hitel ténylegesen felhasznált összegét 21 év alatt fizetné vissza. A magyar fél 2014-től évi 3,95 százalékos kamatot fizet az orosz állami hitelért az atomerőművi blokkok működésbe lépéséig, legkésőbb 2026. március 15-ig. A hiteltörlesztés első hét évében 4,50 százalékos, a második hét évében 4,80 százalékos, az utolsó hét évében pedig 4,95 százalékos lenne a kölcsön kamata. 
Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője úgy látja, több lehetősége is lenne a kormányzatnak az építkezés anyagi háttere megteremtéséhez. Kibocsáthatna például 10–15 éves lejáratú, forintalapú államkötvényeket, amelyek kamata mostanság 3,3 százalék közelében mozog. Piacra dobhatna dollárkötvényeket is, amelyek viszont 3,7 százalék körüli kamatozásúak. Akkor is viszonylag alacsony rátával szerezhető forrás, ha sikerül összehozni egy bankkonzorciumot a finanszírozáshoz. Ám azzal számolni kell, hogy ezek a megoldások nem 30 éves futamidőre szólnak majd, mint az orosz kölcsön. A mostani kedvező kamatkörnyezet is bármikor megváltozhat, és ez jelentősen drágíthatja majd az építkezést.


 

Paksi mesék – aki elmondja: Lázár János

Vadonatúj érvvel állt a nyilvánosság elé Lázár János, a Miniszterelnökség vezetője, aki a csütörtöki kormányinfón újságírói kérdésre válaszolva a paksi atomerőmű tervezett bővítésével kapcsolatos uniós vizsgálatokról is nyilatkozott. A brüsszeli bizottság kifogásai között szerepel, hogy az orosz állami Roszatomot közbeszerzési eljárás nélkül, kormányközi egyezmény keretében bízta meg a magyar állam a két, egyenként 1200 megawattos blokk megépítésével.

„Nincs arra mód és lehetőség, hogy egy orosz technológiával működő atomerőmű mellé, vagy abba bele (építve) egy másik technológia felelősségét bárki vállalja” – mint nyuszit a kalapból, vette elő ezt az okfejtést Lázár, jelezve, ezt adhatta elő három hete a közbeszerzési ügyekben illetékes uniós biztosnak, Elzbieta Bienkowskának. Egyelőre nem tudni, milyen reakciót váltott ki uniós partneréből, mindenesetre ezzel az érveléssel sikerült pojácát csinálnia valamennyi hazai atomipari szakemberből.   Idehaza ugyanis teljes volt a konszenzus, hogy a paksi bővítéshez az oroszon kívül a francia, az amerikai, a francia-japán és a dél-koreai technológiával rendelkező cégek is meghívhatók a versenytárgyalásra. Végtére is Paks II különálló épületben, a meglevő erőműtől fizikailag és cégjogilag is elkülönülve működne a tervek szerint. Kétségtelen, hogy a meglevő erőmű alapinfrastruktúráját és hatalmas szabad területét használná, de a valós indokról többet mond maga Lázár, aki a következő kijelentésében elismerte, hogy „ha Magyarország fenn akarja tartani (atomerőművi) kapacitásait és (!) egy 1966 óta létező atomenergia-ipari együttműködésben gondolkodik, akkor ez csak orosz technika lehet”.

Bienkowska majd elmerenghet, hogy a két testvéri szocialista ország kormányának egykori megállapodása felülírja-e az uniós versenyjogot. Lázár szerint az uniós tárgyalások is jól haladnak, csakúgy, mint a versenyjogi biztossal folytatott csörtéje, amely péntek délután folytatódott. Vele azt kellett tisztáznia, részesül-e Paks II tiltott állami támogatásban. Kérdés, hitelt adhatunk-e az optimizmusának, ha alapvető kérdésekben ilyen mértékben képes eltérni a valóságtól.

Igaz, efféle fordulatok nem először hallhatók tőle: 2013 decemberében az Országgyűlés gazdasági bizottságában az atomerőmű bővítése mellett érvelve arról mesélgetett, hogy „Kecskeméten a Daimler, ha jól tudom, jelentős áramellátási, kapacitásbeli problémákkal küszködik, hiszen Magyarország jelen pillanatban adott esetben nem tudja megfelelő mennyiségű árammal ellátni, és még itt az árról nem is beszéltünk. Tehát a jelenlegi ipari kapacitások kiszolgálása is okozhat problémát.” Nos, nem jól tudta, a Daimler ugyanis ezt követő kérdésünkre arról tájékoztatta a HVG-t, hogy a cég jelenlegi energiakoncepciója „megfelelő”, továbbá „ennek köszönhetően a jövőben is megbízhatóan fedezzük a kecskeméti Mercedes-Benz-gyár elektromosenergia-igényét”.

Lódított Lázár akkor is, amikor tavaly azt magyarázta: Brüsszelnek azzal érvel majd, hogy a közbeszerzési előírásokat be fogja tartani a kormányzat: „Magyarország garantálja, hogy a projekt hatvan százalékáig magyar és más uniós vállalkozások is bekapcsolódhassanak, verseny keretében.” A magyar-orosz államközi szerződés azonban semmi effélét nem ír elő. De ha netán előírna is, az Európai Bizottság eltűnődhet rajta, megfelel-e az előírásoknak egy egyharmad részben már lefutott közbeszerzési meccs – írta hvg.hu-n Szabó Gábor.

 

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek