A Fiatalok Természetismereti Klubja (FTK) immár huszadik alkalommal rendezte meg táborát a szőcei tőzegmohalápok szomszédságában.
„Az FTK a Magyar Biológiai Társaság ifjúsági szakosztálya, de a Magyar Természettudományi Múzeum is jelentős mértékben támogatja a klubot.”- mondta el a Greenfo-nak Rogovszky Zoltán középiskolai tanár, a tábor egyik vezetője. „Az 1979-ben alakult egyesület keretében táborokat, előadásokat és kirándulásokat szervezünk. A táborokban nagyon sokszor nem csak ismeretterjesztő foglalkozások vannak, hanem eljutunk egészen odáig, hogy a lelkes diákok kisebb kutatásokat is végeznek. Ezen kívül vannak nagyobb, több szakterületet átfogó kutatásaink is.”
A klub egyik kutatási programja immár húsz éve folyik az őrségi Szőce mellett található fokozottan védett tőzegmohalápokon.
Katona Eszter biológus, az idei tábor szervezőjének elmondása szerint „a tőzegmoha jégkori reliktum Magyarországon, tehát csak a hűvös mikroklímájú helyeket kedveli. A tőzegmohás láprétek nagyon ritkák nálunk, és sok jégkori reliktumnövény található rajtuk – például a tőzegeper, a harmatfű, és a zergeboglár”.
Az FTK 1988 óta figyeli és dokumentálja a rétek állapotában bekövetkező változásokat. A vizsgálatok egyik fókuszát a lápréteket tápláló rétegforrások képezik. Az egyesület tagjai, és a táborok résztvevői a terület feltérképezése során több, mint kilencven rétegforrást regisztráltak – ezeknek rendszeresen mérik a vízhozamát és nitráttartalmát. Rogovszky Zoltán elmondása szerint sajnos fokozatos romlás tapasztalható a területen, ennek egyik oka, hogy a nyugati oldalon a források fele kiszáradt az utóbbi néhány évben. A szárazodási folyamat hátrányosan érinti a lápokat, hiszen ezek vizes élőhelyek. További fontos jellemzőjük a tápanyagszegénység. „Az intenzív mezőgazdaságból és más forrásokból származó szerves szennyezés lehetővé teszi a nem idevalósi növények betelepedését, amelyek ha van elég tápanyag, könnyűszerrel kiszorítják a tápanyagszegénységhez alkalmazkodott növényeket. A műtrágyázás ’90 óta jelentősen visszaszorult, ami egy pozitív folyamat. Ugyanakkor hiába kedvező irányú változás a nitrát elmaradása, ha egy másik irányú változás – a szárazodás- tovább sanyargatja az itteni élővilágot. Emellett az emberek életformája is megváltozott – eltűnt az az életmód, ami fenntartotta ezeket az élőhelyeket, és ezt mesterségesen pótolni hihetetlenül sok ráfordítás – nemcsak pénzben, hanem energiában, odafigyelésben és tudásban.”- fejtette ki Rogovszky Zoltán.
„A korábbi táboroknak az is célja volt, hogy a lekaszált növényzetet összegyűjtsük a láprétekről. A rajtuk élő védett növények ugyanis a nitrogénszegény helyeket kedvelik, ezért nem jó, ha a nitrogén feldúsul az élőhelyen. Idén viszont komplexebb kutatótábort szerveztünk”- mondta Katona Eszter. Ennek szellemében meghívott szakemberek mutatták be a környék élővilágát.
A szőcei futballpálya mellett július 9-e és 16-a között felállított sátortábor lakói főként alsó tagozatos gyerekek és gimnazisták voltak, de volt köztük egyetemista, doktorandusz és gimnáziumi tanár is.
Az első napon Tóth Mária, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének adjunktusa kisemlős-csapdákat helyezett ki a közeli erdőben – a legérdekesebb fogás egy pirók erdeiegér volt. (A megfogott állatokat a bemutatás és fotózás után szabadon engedték.)
Ronkay László, a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének vezetője az éjszakai lepkék lámpázással való fogását mutatta be, a falu focipályájának szélén. Mivel a helyszín egy fenyőerdő széle volt, sok fenyvesekre jellemző faj került elő.
Másnap Ambrus András, a Fertő-Hanság és Őrségi Nemzeti Park munkatársa a vízi gerinctelenek -bolharákok, folyami rákok, szitakötő-lárvák – világába vezette be a résztvevőket a környék patakjainak és tavainak partján.
Egy következő kirándulás során Herényi Márton, az ELTE doktorandusza a patakok vízhozamának mérését mutatta meg, míg Rogovszky Zoltán a források vízhozamának becslését és a nitráttartalom mérését tanította meg csapata tagjainak.
Mesterházy Attila a környék botanikai jellemzőiről mesélt, és megmutatta a lápréten növő tőzegmohát, tőzegepret és kereklevelű harmatfüvet. Elmondta, hogy a réteket a beerdősülés is fenyegeti, ezért a nemzeti park munkatársai az utóbbi években igyekeznek kordában tartani az égerfák terjeszkedését.
Gruber Ágnes, a Fertő-Hanság és Őrségi Nemzeti Park munkatársa és Wisztercill János a madárgyűrűzés fortélyait mutatta meg. A tábor közelében felállított hálókban egy vörösbegyet és egy barátposzátát fogtak. A két madarat a gyűrűzés után szabadon engedték.
Tóth Balázsnak, az ELTE biológus hallgatójának irányításával a táborozók egész héten keresztül gyűjtötték a környék rovarjait, többféle módszerrel: fénycsapdával, fűhálóval és lepkehálóval. A leginkább meglepő éjszakai lepkegyűjtő eszköz a fák közé kifeszített, cukros alkohollal átitatott kötél volt. Egy hét alatt több, mint 300 faj került elő. Az utóbbi években Tóth Balázs kutatásai négy jelentős rovarászati értéket is kimutattak a szőcei láprétekről: a gyászbaglyot, a kispettyes boglárkát, a sötétaljú boglárkát és a lápi tarkalepkét.
Zsebők Sándor, az ELTE doktorandusza vízi denevért fogott a Vadása-tó partján, különleges ultrahang-detektorával pedig közönséges késeidenevéreket, fehérszélű törpedenevéreket, szoprán törpedenevéreket és rőt koraidenevéreket talált a környéken. Ezen fajok mind védettek, de szerencsére viszonylag gyakorinak számítanak.
Pénteken egész napos kirándulás keretében Őriszentpétert és Szalafőt nézte meg a társaság. Az előbbi helyszínen a legérdekesebb látnivaló az árpád-kori templom, míg Szalafőn a szabadtéri néprajzi gyűjtemény volt. A tábor programját métázás, íjászás, focizás, strandolás és esti tábortűzes éneklés színesítette.
