A Föld roskadozik az idén már 7 milliárd ember súlya alatt, pedig óriási többségük szegényebb nálunk.
1989-ben aláírták az ENSZ Fejlesztési Programját. A program vezetői javasolták, hogy július 11. legyen A VILÁG NÉPESSÉGÉNEK NAPJA. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a népességnövekedés méreteire és az ezzel járó problémákra.
„Az emberiséget fenyegető veszélyek között egy sincs, amely végső soron ne a túlnépesedés következménye lenne.
És egy sincs, melyet ne lehetne neveléssel megoldani."
(Konrad Lorenz: Mentsétek meg a reményt!)
A Népesedés Világnapról a népességfogyás jut eszünkbe, vagy az, hogy a népsűrűség itt a világátlag kétszerese és az ország területe ökológiailag másfélszeresen túl van terhelve? A tízmillió alá csökkenés jut eszünkbe, vagy hogy a világ országainak kétharmada, köztük Európa tíz legjobb módban élő országa mind kisebb népességű nálunk? A népességfogyás hátrányai vagy előnyei a nagyobbak?
A népességrobbanás tabu téma, s ha mégis szóba kerül, "szakértők" egyből el is bagatelizálják. Például június 28-án jelentette meg a European Environment Agency 26 nyelven az idei jelentését, melynek címe: Jelzések 2011 – A globalizáció és a környezet szerepe az ön életében.
A fontos anyag színvonalától bántóan eltérnek a népesedésről szóló ellentmondásos részek: "Nem az jelenti a problémát, hogy olyan sokan vagyunk, hogy bolygónk nem képes eltartani bennünket, hanem az, hogy az egyre nagyobb számú iparosodott gazdaságra jellemző életmód több erőforrást igényel, mint amennyit a bolygó képes lenne előállítani. A természeti erőforrások felhasználását egyre több régióban inkább a gazdasági, mintsem a népességbeli növekedés hajtja."
Jól értjük?
Azt állítja, hogy nem a létszám a baj, hanem hogy a nyomorgó milliárdok nem hajlandók továbbra is nyomorogni, egyre nagyobb számban az iparosodott gazdaságra jellemző életmódra törekszenek? Nem az a baj, hogy százmilliószám fogannak a párok szándéka ellenére a szegény gyerekek, hanem az, hogy gazdasági növekedést szeretnének? Vajon a tanulmány szerzőinek személyes lábnyoma 1,8 globális hektár alatt van? Ennyi jutna ugyanis jelenleg fejenként, ha a Földet nem terhelnénk túl és igazságosan oszlana meg a fenntartó képessége. Ez a jelenlegi magyar átlag FELE. Gyermekeinknek már csak a jelen magyar átlag HARMADA fog jutni! Akinek ez kívánatos, annak nem kell törődnie a Népesedés Világnappal.
Mi jut eszünkbe a Népesedés Világnapról?
Az évenkénti többszázezer anyai és több millió csecsemő halál? Az, hogy egy afrikai nőnek 600-szor akkora esélye van belerokkanni vagy belehalni a terhességbe és a szülésbe, mint egy európainak? Vagy az, hogy a családtervezést az ENSZ már 1968-ban az emberi jogok közé sorolta? Az a negyedmilliárd termékeny korú nő jut eszünkbe, akinek nincs joga, tudása, eszköze a családtervezéshez? A nők azon negyven százaléka jut eszünkbe, akik úgy érzik, boldogabb lett az életük a gyermekvállalástól – vagy az a hatvan százaléka, akik úgy érzik, nem lettek boldogabbak tőle? Bevillan, hogy ma több ember éhezik a Földön, mint ahányan összesen éltek kétszáz éve? S több ember él vízhiányban, mint ahányan összesen éltek a 20. század közepén? Valószínűbb, hogy nálunk a népesedésről az jut eszünkbe, hogy mi lesz a nyugdíjakkal, ha a természetes szaporulat nem tart lépést a társadalom idősödésével? Melyik a súlyosabb kérdés: hogy lesz-e, aki nyugdíjas korunkban fát vágjon nekünk az erdőben, vagy hogy lesz-e még egyáltalán erdő?
