A rovat kizárólagos támogatója
Forrás: mta.hu

Fenékig átlátszó a tó vize, annyira tiszta, írják nyaralóknak szóló jelentésükben az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének munkatársai. A parti zónában megjelenő zöldalgák is a kedvező ökológiai körülményekre utalnak. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézete 90 éve végzi hidrobiológiai és környezetvédelmi kutatásait.

A Balaton vizének hőmérséklete meghaladta a 25 Celsius-fokot a június végi kánikulában, miközben megőrizte kiváló minőségét. A tó vize – amíg a szél fel nem kavarta – fenékig átlátszó volt. A vízben lebegő mikroszkopikus algák mennyisége messze az egészségügyi határérték alatt maradt, annak ötödét sem érte el. Ez a jó állapot a tó vízgyűjtő területén végrehajtott sokmilliárdos beruházásoknak (fejlett szennyvíztisztítás, szennyvizek elvezetése) köszönhető, amelyek töredékére csökkentették a tó külső növényitápanyag-terhelését.

Az algáktól a madarakig

Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a Balaton élővíz, amelyet algák, hínárnövények, kisebb-nagyobb állatok (nem utolsósorban halak) népesítenek be – a tavat felkeresőknek meg kell osztozniuk velük ezen az élettéren. A tó parti öve némiképp másként működik, mint a nyílt víz ökológiai rendszere. Igaz ugyan, hogy a tó vizében az algaszaporodást serkentő növényi tápanyagok mennyisége a kimutatási határ közelében van, de a parti zóna 10-20 centiméteres, napsütötte vizében a kövekre vagy éppen a homokos fövenyre tapadó fonalas zöldalgák minden egyes hullámmal újabb és újabb tápanyag-utánpótláshoz jutnak, ezért tudnak a nagyon tiszta vízben is jelentős állományokat létrehozni.

 

Fonalas zöldalgák a homokos fövenyen 2017 júniusában a Siófoki-medencében Fotó: Somogyi Szabina

Ezt a jelenséget a tó északi és déli partján egyaránt megfigyelhetjük ezen a nyáron is, a parti kövek víz alatti felületein, illetve a fövenyes partszakaszok sekély vizű területein vastag, élénkzöld algabevonat vagy algagyep alakulhat ki. Szerencsére e zöldalgák nem termelnek az emberi egészségre káros anyagokat, tömeges megjelenésük nem valamiféle szennyezés, hanem a kedvező körülmények eredménye. A tó mikroszkopikus algái táplálják az árvaszúnyogok lárváit, utóbbiak pedig a halaknak szolgálnak táplálékul.

A korábbi években előfordult, hogy a vízből tömegesen kirepülő kifejlett árvaszúnyogok kellemetlenséget okoztak a vendégeknek és a helyi lakosoknak. Szerencsére a vízminőség javulásával a tömeges rajzások valószínűsége egyre kisebb. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a legtöbb rovarhoz hasonlóan a fény vonzza őket, így a kivilágított épületek környékén vagy akár a nyitott szobaablakon keresztül viszonylag nagy tömegben jelenhetnek meg. Egészségügyi kockázatot azonban nem jelentenek, és a csípőszúnyogokkal ellentétben nem is csípnek (ezért „árvák”), viszont további élőlényeket táplálnak, többek között tömegesen esnek áldozatul a part mentén hálót szövő pókoknak, de a vízi és vízparti madarak is fogyasztják őket.

Pókhálóban fennakadt árvaszúnyogok a Balaton partján Fotó: Vörös Lajos

Pontyok fogyasztják a behurcolt kagylót

A horgászok által leginkább kedvelt egyik halfajnak, a pontynak a fő tápláléka jelenleg a kvagga kagyló, a korábban megtelepedett vándorkagylóval együtt. Ez az idegenhonos kagylófaj a 2000-es évek elején telepedett meg a tóban, azóta tömegesen elterjedt. A hozzá nagyon hasonló kinézetű vándorkagylóval szemben a kvagga kagyló nem csupán a kövezéseken jelent meg nagy tömegben, hanem a mederben is gyakorivá vált, olyan területeken, ahol a vándorkagyló kevésbé képes megtelepedni. Héja puhább, így könnyebben elérhető és igen tápláló élelemforrás a pontyok számára. Évek óta zajló inváziójának a balatoni pontyok örülhetnek leginkább.

A kvagga kagyló és a vándorkagyló tömegesen lepi el a parti vizeket Fotó: Vörös Lajos

„Szellemi-tudományos központ” a tó partján – 90 éves az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet

„Minek egy ekkora gondban lévő országnak egy csiborpatkoló”? – értetlenkedtek a parlamenti képviselők a Tisztelt Házban, amikor kilenc évtizeddel ezelőtt a Magyar Biológiai Intézet létrehozásáról vitáztak. A Klebelsberg Kuno által 1927-ben alapított intézmény ma az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézeteként végzi hidrobiológiai és környezetvédelmi kutatásait. Tevékenységét a közelmúltban Magyar Örökség díjjal ismerték el.

Az akadémiai intézmény létrejöttének fontos előzménye volt a kultúrpolitikus Klebelsberg Kunónak az a felismerése, hogy a 20. század egyik fontos tudományága a biológia lesz. Klebelsbergnek ugyanakkor nem volt könnyű dolga a tudományos intézet létrehozását illetően sem fizikai, sem szellemi értelemben. Egyrészt a leendő intézet számára a tihanyi bencésektől megvásárolt, tóparti vizes-mocsaras területet az építkezések megkezdése előtt nagy munkával fel kellett tölteni. Másrészt meg kellett küzdenie a parlamenti képviselők egy részének heves ellenállásával, akik nemes egyszerűséggel csak így érveltek: „Minek egy ekkora gondban lévő országnak egy csiborpatkoló?” Klebelsberg ugyan keresztülvitte tervét, de az elnevezés még évtizedekig kísérte a köznyelvben a létesítményt.

Nobel-díjas elődök a Balaton partján

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek