A rovat kizárólagos támogatója

Egyik barátom, a hetvenes évek végén kaján mosollyal mutogatott egy Pravdát, amelynek első oldalán egy kisebb cím volt olvasható. Barátom állítása szerint ez azt tudatta, hogy az USA tovább gerjeszti a feszültséget Latin-Amerikában. Ennyi; alatta semmi hír. Nekem ez volt az akkori ’agyérelmeszesedett’ Brezsnyev-korszak egyik jelképe. Nulla információ, de tudatjuk, hogy utáljuk az ellenfelet.

Most pedig szembejött velem egy magyar nyelvű nyilatkozat, amely tudatja, hogy az ellenzék csúnyán viselkedik, politikai akciókra használja a klímaváltozást. Természetesen most szó sincs Pravda-stílusról. A nyilatkozat azonnal érvel: „Magyarország cselekszik, hiszen hazánkban 2030-ra 90 százalékban karbonsemleges kibocsátás lesz.”

Bravúrosan tömör fogalmazás. Ha megpróbáljuk kitalálni, hogy mire gondolt a szerző, akkor elolvashatjuk az innovációs minisztérium (ITM) nyilatkozatát: „Magyarország vállalta, hogy 2030-ra a magyar energiatermelés 90 százalékban kibocsátásmentes lesz”.

A két kijelentésből már összeállítható egy nyelvileg értelmes mondat: „A magyar energiatermelés 90 százalékban karbonsemleges lesz”. Pontosíthatjuk is, hogy vélhetően a villamos energia termeléséről akartak beszélni a nyilatkozók, mégpedig Áder János szakmai útmutatása alapján, aki szeptemberben arról beszélt, hogy „az áramtermelésében a szén-dioxid-mentes energiahordozók aránya 2030-ra & fölé emelkedhet”.

Még szerencse, hogy a mai köztársasági elnök nyelvtanilag rendben van, így már értjük, miért nincs oka senkinek erőteljesebb klímapolitikát követelni.

Hogy miként lehetséges ez a lélegzetelállító 90%, azt nem nehéz kitalálni: két paksi atomerőművel, merthogy a mai még működik 2030-ban, az új, Putyin-féle pedig már működni fog. Az ITM által említett kibocsátásmentesség persze ezzel sem teljesül, mert kiégett fűtőelem bizony keletkezik, és több tízezer évig még erősen sugárzó lesz, és csak elképzelések vannak róla, hogy hová tesszük. A karbonsemlegesség sem teljesen igaz, hiszen hatalmas mennyiségű betont fognak beleépíteni az – egyébként rendkívül drága – Paks-2-be, s közismerten a cement és acél előállítása az egyik legdurvább CO2-kibocsátó tevékenység.

Hogy reális-e a kilencven százalék? – ezt a kérdést fölteszi a Hortay Olivér is, aki a fideszes Századvég energetikai üzletágvezetője. Korrektül elmondja, hogy a folyamatosan termelő nukleáris erőmű és az időjárásfüggő megújuló források mellett szükség van rugalmasan szabályozható kapacitásokra. Ezek ma a fosszilis erőművek, amelyek 2030-ra már nem nagyon lesznek. Tényszerűen megállapítja, hogy „a legfontosabb megoldandó probléma a rendszerkiegyenlítés.”

Ír erről is valamit, hogy a „robbanásszerű fejlődés következtében” egyre több lesz a „rugalmassági funkciók ellátására alkalmas megoldás”. Itt jön az igazi kérdés, hogy mik ezek, és hogyan fogja a kormány elérni ezek kellő elterjedését. Erről azonban a századvéges szakember sem ír; de ha találunk valami konkrét kormányzati tervet, akkor a kérdésre visszatérünk.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás