A rovat kizárólagos támogatója

Hosszú évek óta meghatározó szereplője a Békéscsaba környéki természetvédelemnek, civil szférának, fotográfus közéletnek, mégis nehéz elhinni, hogy Boldog Gusztáv, a Körös-Maros Nemzeti Park őrkerület-vezetője túl van az ötödik ikszen.

– A természet iránti rajongásom részben "genetikai" eredetű, hiszen polgárosodott kunágotai kulákcsaládból származom, s bár kétéves korom óta Békéscsabán élünk, amikor tehettem, jártam a természetet – mesél az előzményekről. – Iskolás koromban ugyanúgy tanultam zenét, sportoltam, mint más gyerek, de igazából ez a terület érdekelt legjobban.

– A madarak iránti rajongása hogyan alakult ki?

– Bizonyos fokig eltúlzott az én madárrajongásom, ennek nyilván az az oka, hogy általában ebben a témában keres a média és így kialakult rólam egy sztereotípia. Nem vagyok ornitológus, azaz nem azok az ismeretek, száraz adatok érdekelnek, amikkel a tudósok dolgoznak, sokkal inkább a természetben való szöszmötölés, a vele járó életérzés miatt izgalmas ez a munka. Valóban volt olyan időszak, amikor általános iskolás korunkban a bátyámmal 100 madarunk volt a gyerekszobában. A bátyámat a díszmadarak érdekelték, később meg is alapította a békéscsabai díszmadár egyesületet, én inkább a vadon élő madarakkal foglalkoztam. Velünk élt például Károly, a varjú, akinek úgy próbáltam biztosítani a természetes közeget, hogy a testvérem bukósisakjába tettem, hogy úgy billegjen, mint egy fán. Olyan privilégiumom volt az iskolában, hogy nagyszünetben hazaugorhattam megetetni Károlyt, aki úgy rikoltozott otthon, hogy elhallatszott a közeli iskolába.

– A későbbi iskolaválasztás is ennek megfelelően alakult?

– Mivel nem voltam az a magolós gyerek, így kimaradt a Rózsa Ferenc gimnázium elit biológia tagozata, ehelyett Orosházára kerültem, az akkor még Kossuthnak nevezett mezőgazdasági szakközépiskolába. Kiváló iskola volt mind szakmai, mind emberi szempontból, nagyon sok barátot szereztem itt, máig élő kapcsolatok alakultak ki Orosházán. Későn érő típusként később lettem okleveles természetvédelmi mérnök, azt megelőzően elég sok mindent kipróbáltan. Időközben tanultam kulturális antropológiát is abból a megfontolásból, mert szerintem a természetvédelem nem elsősorban mérnöki, hanem humán tevékenység. Hivatásos természetvédői működésem a nyolcvanas évek második felében kezdődött, először a Magyar Madártani Egyesület helyi munkatársaként, majd a jelenlegi Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság jogelődjeinél dolgoztam. Jelenleg őrkerület-vezető vagyok, az általam felügyelt értékekhez tartoznak például a battonyai földikutyák, melyek meglehetősen kevés nyilvánosságot kapnak, holott csak száz van belőlük az egész országban – megmentésükön dolgozó szakmai bizottságnak is tagja vagyok egyébként.

– Mint ahogy civilként is népszerűsíti a természetvédelmet.

– Az általános iskolától kezdve a középiskolai és a honvédségi kötelező KISZ-en át a rendszerváltás utáni civil szférában mindig tagja vagy vezetője voltam valamilyen zöld közösségnek, jelenleg a Zöld Csütörtök Természetvédő Kör szakmai vezetője vagyok, korábban pedig a BTK-ban, azaz a Békéscsabai Természetvédő Körben dolgoztam.

– Nem irigykedik Máté Bence, a mára már világhírű alföldi természetfotós sikereire?

– Több szempontból sem. Ő egy kiváló természetfotós, én azonban nem vagyok az – ez is egy évtizedek során kialakult sztereotípia rólam: nem készítek a klasszikus értelemben vett természetfotókat, én annál pörgősebb ember vagyok, hogy napokig egy helyben figyeljek egy pontot, nem beszélve a milliós eszközigényről. Talán hihetetlen, de nagyon sokáig utáltam, ha engem fotóztak, annak ellenére, hogy egész családunk szenvedélyes fotós volt. A képkidolgozással azonban más volt a helyzet, például nagyon szerettem, amikor a lakótelepi konyhánk átalakult fotólaborrá még a békebeli fekete-fehér korszakban. Ez magával hozta az iskola fotólaborokat, illetve a fotós közéletet, például alapító tagja voltam a békéscsabai Berekméri Zoltán Fotóklubnak. Természetesen fotózom a természetet is, de inkább csak alkalmazott fotográfiaként. Alapvetően "egykiállításos" fotósnak tartom magam, aki hosszú ideig dolgozik egy tematika mentén, ha összegyűlik az anyag, bemutatja, majd az új kihívásokkal kezd el foglalkozni.

– Legalább olyan lelkesen barangol Erdélyben, mint saját őrkerületében. Honnan a kötődés?

A rendszerváltást megelőzően is gyakran megfordultunk ott a barátaimmal, igaz, elsősorban a partiumi Biharba jártunk túrázni. Majd a Ceausescu-rezsim bukása után Békéscsaba és Székelyudvarhely testvérvárosi kapcsolatba lépett, a mi természetvédő szervezetünk pedig úgy gondolta, hogy nem csak hivatalos szinten van szükség együttműködésre, hanem az emberek szintén is, így elutaztunk és megkezdtük a szervezést. Igaz, hogy csupa hivatalos embert jelöltek ki a fogadóbizottságba, akik tágra nyílt szemmel néztek a farmeros fiatalokra, de aztán oldódott a feszültség és azóta is sok barátunk van közülük. A zöld kapcsolat később kibővült fotós kapcsolattal, több kiállítást szerveztünk székelyudvarhelyi barátainkkal közösen. A nagy többséggel ellentétben én másképp tekintek Erdélyre: nem a kötelező kultikus helyeket járom végig, hanem alulról próbálom meg felfedezni: beülök a kocsmába beszélgetni, megszólítom a kertjében pityókát ásó paraszt bácsikát vagy átgyalogolok egyik faluból a másikba.

– Tavaly nagy kaland részese volt: részt vett a Körös-Tisza-Duna hajótúrán…

– Minden évben van egy nagy kalandom, amit archiválok is, tavalyelőtt például kísérőként a Kvasz András Tiszteletkör két siklóernyősét kísértem el és gondoztam a blogjukat útközben. A 2012-es vállalkozás ötletgazdája és főszervezője Gyurkó Dániel volt, aki be akarja bizonyítani, hogy ennek a térségnek is helye van a vízi turizmus térképén, hiszen eljutottunk a Körösről a majdnem a Duna-deltáig.

– Lelkes zenerajongó hírében áll, ritkán hagy ki jó koncerteket. Kik a kedvencei?

– Valóban fontos számomra a jó zene, ami lehet a népzenétől a rockon át a dzsesszig bármi, csak igényes legyen. A zenét nem csak egy művészeti ágnak, hanem valódi közösségformáló erőnek tartom, Éppen a napokban jutott eszembe a lányom kapcsán az a kaland, amikor a hetvenes években egy éjszaka gyalog ballagtunk át Nagyszénásról Gádorosra, mert akkori kedvencünk, a P. Mobil mindkét helyen játszott. A tanulmányai miatt gyakran Párizsban megforduló lányom éppen ugyanezt ismételte meg több mint harminc év után, igaz, más dimenzióban: olvasta valahol, hogy a 30Y Londonban játszik. Gondolt egyet, vásárolt egy repülőjegyet, Londonba repült és megnézte kedvenc zenekarát, akárcsak mi Gádoroson a mi kedvenceinket.

Boldog Gusztáv 50 alatt a Zöld Csütörtök Természetvédő Kör szülinapi bulijánBoldog Gusztáv 50 alatt a Zöld Csütörtök Természetvédő Kör szülinapi buliján

Boldog Gusztáv 1962-ben született Békéscsabán. Nős, két lány édesapja, Anna 22, Kata 19 éves.
Az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett természetvédelmi mérnöki oklevelet.
1989 óta hivatásos természetvédő, jelenleg a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Kígyósi területi iroda őrkerület-vezetője, illetve a Békéscsabai Zöld Csütörtök Természetvédő Kör szakmai vezetője.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek