A rovat kizárólagos támogatója

Hazánkban is egyre gyakoribb a nagyragadozók észlelése: a farkas és a hiúz újra megtelepedett az Északi-középhegységben és évente néhányszor Szlovákiából átkóborló barnamedve is megfigyelhető az északkeleti országrészben. Ezek a nagyragadozók őshonosak Magyarországon, de a XX. század derekán jelentősen megfogyatkoztak hazánkban. Visszatérésükben nagy szerepet játszik például a prédafajok (szarvas, őz, vaddisznó) magas létszáma, a nagy, összefüggő erdőségek és az is, hogy ma már ezek a fajok Európa-szerte valamilyen védettséget élveznek. Jelenlétükkel pedig szabályozzák prédafajaik létszámát és ezáltal hozzájárulnak ahhoz, hogy biológiailag változatosabb élőhelyek alakuljanak ki. A WWF Magyarország a LIFE EuroLargeCarnivores projekt keretében  nagyragadozók főbb hatásai infografika foglalta össze a nagyragadozók főbb hatásait az ökoszisztémákra.

Ma már tudjuk, hogy a táplálékpiramis csúcsán található ragadozóknak a természetes rendszerekben vitathatatlan szerepük van. Jelenlétükkel és zsákmányszerzésükkel szabályozhatják a nagytestű növényevők (pl. szarvasok) viselkedését és állományait, amely kihathat a táplálékhálózat alacsonyabb szintjein található növényekre is.

Charles Sutherland Elton angol zoológus 1927-ben írta le a szabályozás egy, az addigi szemléletre rácáfoló esetét. A táplálékpiramis csúcsán található állatok – például a farkas és egyéb nagyragadozók – zsákmányolásukkal csökkenthetik a növényevők állományát, ez a visszaesés pedig segítheti a növényzet felújulását, vagyis a csúcsragadozók jelenlétéből “hasznot húzhatnak” a növények is. Így például a kevesebb szarvas miatt gyorsabban fel tud újulni az erdő. Ezt a jelenséget fentről lefelé történő szabályozásnak nevezték el. Ezzel a szabályozással több szinten átívelő, a teljes ökoszisztémára kiható úgynevezett kaszkádhatásokat indíthatnak el a nagyragadozók. Ma már tudjuk, hogy a két jelenség egyszerre, mindkét irányból érvényesül.

Izgalmas példa a korai kaszkádvizsgálatok közül a tengeri vidrákról készült kiemelkedő kutatás eredménye. A vidrák által fogyasztott tengeri sünök a ragadozóik hiányában hamar elszaporodtak, táplálkozásukkal pedig csökkentették a hínárerdők kiterjedését. A kisebb hínárerdők aztán kevesebb faj kevesebb egyedét tudták fenntartani, így végeredményben a ragadozók hiánya következtében csökkent a terület biológiai változatossága. Hasonló jelenséget figyeltek meg farkasoknál is a híres Yellowstone Nemzeti Parkban. A farkas visszatelepítése után csökkent a szarvasok száma és gyorsabban meg tudtak újulni az erdők. Ausztráliában a dingók az invazív vörös rókákat szorították vissza, ezzel “segítve” az őshonos, földön fészkelő madarakat és kisemlősöket. Dél-Amerika opportunista ragadozói, a jaguárok szezonálisan, a kiválasztott zsákmányuk elérhetősége alapján válogatják meg vadászterületeiket. A prédáik között így néha tengeri teknős is akad. Mivel nagy területeken kóborolnak, ezért előfordul, hogy a nagyméretű teknősöket átmozgatják a tengerpartról szárazföldi ökoszisztémákba, a maradékokkal táplálékot biztosítva más erdei fajok számára. Az amerikai Zion Nemzeti Park területén az intenzív zavarás hatására visszaesett a pumák száma, ami az öszvérszarvasok elszaporodásához vezetett. A növényevők legelésükkel veszélyeztették a nyárfák növekedését, elősegítve az eróziót és a biológiai változatosság csökkenését. Ez a jelenség a Yosemite Nemzeti Parkban is megtörtént, ám ott a fekete tölgyekre volt hatással a pumák számának csökkenése. A 20. században a vapitikra való vadászat betiltása és a farkasok eltűnése okán az Olympic Nemzeti Parkban hasonló jelenségre lettek figyelmesek: a vadfajok intenzív legelésének hatására a tölgy-, juhar- és különböző cserjefajok nem tudtak a “legelési” szint fölé nőni. A félelem a nagyragadozóktól önmagában is okozhat az egész ökoszisztémát befolyásoló kaszkádhatást. A középtestű ragadozók, például a mosómedvék inkább elhagyják a táplálkozási helyeiket, ha érzik a nagyragadozókat a környéken. Erre a mosómedve prédafajainak – például a halak, rákok -állományai növekedéssel reagáltak.

“A nagyragadozók “visszaszivárgása”, állománynövekedése Európa-szerte megfigyelt jelenség, bár populációk szintjén eltérhet. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy a csülkös vadfajok – vaddisznó, őz, szarvas – állománya is növekszik, hiszen jellemzően ezeket a fajokat zsákmányolják. Ahol nyugalmat és táplálékot találnak ezek a fajok, ott meg tudnak maradni, és hosszú távon hozzájárulhatnak az adott élőhely változatosságához és az erdők természetszerűbbé válásához” – mondta Dr. Patkó László, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője.

Projekt az együttélés elősegítésére

A félelmek és aggodalmak legyőzését, valamint az érintettek közötti párbeszéd és tapasztalatcsere elősegítését tűzte ki célul a 2017-2022 között futó EuroLargeCarnivores LIFE projekt, melyben a WWF Magyarországon kívül más európai WWF irodák, a baden-württembergi Erdészeti Kutatóintézet, az olaszországi Eliante Intézet és az Elmauer Intézet is rész vesznek. A projekt célja, hogy egy olyan felületet biztosítson, ahol az EU-ban élő különböző érdekcsoportok információkat gyűjthetnek és oszthatnak meg egymással az emberek és a nagyragadozók együttélésével kapcsolatosan.

Az olyan témák, mint a monitoring, ember-vadvilág konfliktusok csökkentése és megelőzése, személyes vagy vagyonbiztonsággal kapcsolatos aggodalmak, állattartási gyakorlatok, az orvvadászat, valamint a gazdasági lehetőségek és befektetések is fontos részét képezik a projektnek.

További információ a projektről: https://www.eurolargecarnivores.eu/hu/

A projekt eddigi főbb eredményei

A projekt szakmai workshopokkal, terepi kirándulásokkal, határokon átnyúló tudáscsere programokkal teremt lehetőséget a párbeszédre állattartók, vadászok, nemzeti parki szakemberek és természetvédők között. Emellett tájékoztató kiadványok, infografikák is készülnek, amelyek segítik az eligazodást a nagyragadozókkal kapcsolatos kérdések között.

A legjobb európai gyakorlatokat és példákat 32 rövidfilmből álló videósorozat is bemutatja. A videókban megszólalók között vannak állattartók, akik hatékony módszereket alkalmaznak állataik védelmére, ökoturisztikával foglalkozó szakemberek, vadászok és vidéken élő személyek, akik elfogadják a lakóhelyük közelében élő nagyragadozók jelenlétét. A videókat Európa 12 országában forgatták, köztük Magyarországon.

A négy magyar videóban megszólalók:

A videók megtekinthetők a LIFE EuroLargeCarnivores projekt YouTube csatornáján (Stories of Coexistence).

A projektben eddig megjelent kiadványok:

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek