A paksi szerződés akkora gazemberség, hogy tízezreknek kellene az utcán tiltakozniuk ellene. A természettudós szerint ez a beruházás minden szempontból ellentmond a fenntarthatóság és az ökológia alapelveinek. Beláthatatlan nemzetközi konfliktusok célkeresztjébe kerülhetünk.
Orbán Viktor titkos paktumot kötött Putyin orosz elnökkel a paksi atomerőmű bővítéséről. A tervek szerint két új blokkot építenek az atomreaktorhoz. A kormány szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül parafálta a szerződést. Nem készültek hatásvizsgálatok sem. A demokratikus ellenzéki pártok tiltakozásul népszavazást kezdeményeznek az ügyben. Az LMP pedig tüntetést szervez szombatra. Victor András, az ELTE Kreativitás ökológiai továbbképzés egyik oktatója a Facebook-oldalán írta: a paksi szerződés akkora gazemberség, hogy tízezreknek kellene az utcán tiltakozniuk ellene. A természettudós szerint ez a beruházás minden szempontból ellentmond a fenntarthatóság és az ökológia alapelveinek.
– A demokratikus ellenzék népszavazást kezdeményez Paks ügyében. Helyesli?
– Részben igen. Felháborító, hogy Orbán Viktor szakmai és társadalmi egyeztetések nélkül aláír egy titkos szerződést Putyinnal a paksi atomerőmű bővítéséről. Ezzel Orbán teljesen önhatalmúan döntött a következő évtizedek magyar energiapolitikájáról. Anélkül, hogy hatásvizsgálatok készültek volna az ökológiai, környezetvédelmi, gazdasági következményekről. Ez demokratikus országban nonszensz!
– A népszavazással kapcsolatban mégis óvatosabban fogalmazott.
– Nem biztos, hogy egy ország energiastratégiájáról ily módon kell határozni. Máshol Európában szakmai csoportok sokéves háttérmunkával, szakmai konszenzussal dolgozzák ki a nemzeti energiapolitika irányát és koncepcióját. Az atomenergia ilyen elképesztő mértékű előtérbe helyezése s ezzel a megújuló energia háttérbe szorítása még a Fidesz-kormány eddigi stratégiájának is ellentmond. De ez sem zavarta Orbán Viktort, hogy kénye-kedve szerint rendelkezzen erről is. A népszavazással más gond is van. A csernobili, fukusimai katasztrófák után az emberek félnek az atomfejlesztésektől. Ez érthető, csakhogy a félelem torzítja a tisztánlátást. A repüléstől is sokan tartanak, noha jóval több a közúti baleset, mint a repülőszerencsétlenség. Az atomreaktorokkal hasonló a helyzet: a megtermelt energiához viszonyítva például a hőerőműveknél történt balesetek veszélyesebbek. Csak nem kapnak akkora hírt a médiában.
– Ha az atom biztonságos, miért helyteleníti a paksi reaktor bővítését?
– Mert abszolút ellentmond az ökológia alapelveinek. Természeti és gazdasági katasztrófához vezethet. Ha megépül a két új blokk, akkor – a Fidesz-kormány szerint – a hazai áramszükségletünk 80 százalékát Paks biztosítaná. Rendkívül kockázatos egy ország energiatermelését ilyen mértékben centralizálni. Már egy kisebb meghibásodás, üzemzavar esetén is jelentős áramkimaradások lehetnek mindenütt. A modern ökológia alapelve a hálózatosság: több helyen kell kisebb erőműveket működtetni, hogy ha az egyikkel baj van, ne omoljon össze az egész energiaszolgáltatás. Jelenleg a hazai áramszükséglet 40 százalékát termelik Pakson, a többi áramot hő-, víz-, szél- és naperőművekben állítják elő. A több lábon állás, a sokféleség lényegesen jobb, mint amit a kormány 3000 milliárdos beruházással akar létrehozni. Különösen fontos a megújuló energiák arányát növelni. Azt sem tudni: ha Paks ennyire központi helyzetbe kerül, mi lesz a többi erőművünkkel? Bezárják őket? Elbocsátják az ott dolgozókat? Végiggondolta valaki ennek a társadalmi következményeit?
– Ugyanakkor szakemberek is állítják: az atomenergia olcsóbb, mint például a megújuló energiák. Ezért is érné meg Paksot bővíteni.
– Az energiapolitikát hosszú távon kell tervezni. Egyelőre tényleg olcsó az atomenergia. De lehet, hogy csak azért, mert nem számolunk egy atomerőmű teljes életciklusának a költségeivel. Másfelől: épp a 2011-es fukusimai baleset óta jóval többet költenek a biztonságtechnikára, ami felnyomja az árakat. Ezzel szemben 10-15 évvel ezelőtt sokkal drágább volt szélerőművet építeni, mint ma. A megújuló energiafajták termelési költsége tehát távlatosan csökken. Mivel Paks még körülbelül húsz évig üzemelhet, semmilyen szakmai érv nem indokolja az Orbán-kormány kapkodását.
Paks – óriási reklámkeret
– A két új paksi blokk megépítésének milyen környezeti hatásai lennének?
– A legnagyobb gond: nincsenek hatásvizsgálatok. Az építkezés veszélyeztetné például a Dunát. Jelenleg is innen szivattyúzzák a hűtővizet a paksi erőmű számára. A felmelegedett, használt vizet Paks alatt visszaeresztik a Dunába. Itt már most is „mediterrán jellegű” a folyó több kilométeres szakaszon. Ha a két új blokk működésbe lép, a folyó vize tovább melegszik, ami akár környezeti katasztrófához is vezethet. A Dunában azonban gyakran már most sincs elegendő víz a hűtéshez. Ezért vagy jóval távolabbról szállítják majd a hűtővizet, ami irdatlan költség, vagy kénytelenek lesznek gátat építeni. Ezzel biztosítanák az állandó magas vízállást ahhoz, hogy elegendő mennyiségű vizet szivattyúzhassanak. Mivel a kormány nem hozta nyilvánosságra az orosz–magyar szerződés részleteit, azt sem tudjuk: számoltak-e gátépítéssel. És ha igen, ki fizeti?
– Annak idején a bős–nagymarosi gátépítés súlyos bel- és külpolitikai konfliktusokat robbantott ki…
– Ilyen beruházást nem politikai, hanem szakmai alapon kellene mérlegelni. Egy gát durva beavatkozás a folyó „életébe”. Megváltozik a hordalék lerakódása, a gát fölött a víz folyása lassul, a halak nem tudnak „közlekedni”. Pusztul a folyó és környezete, élővilága. Paks fölött a duzzasztástól a talajvíz megemelkedne, a város alatt viszont csökkenne a talajvíz. Mindez a közeli településeket is veszélyeztetné. A kockázatok enyhítésére újabb drága védőrendszereket kellene építeni. Kérdés az is: mi lesz a megnövekedett mennyiségű veszélyes, sugárzó atomhulladékkal? Jelenleg a Mecsekben, Bátaapátinál tárolják az atomhulladékot. De ennek sem végtelen a kapacitása.
– Az oroszok – állítólag – vállalnák a paksi atomhulladék elszállítását.
– Azért ez elég nagy függőséget jelentene számunkra. Egyébként a gazdag országok veszélyes hulladéka általában a harmadik világ vagy más, elmaradottabb régiók településeinél „köt ki”, ahol fillérékért vállalják a „raktározást”. Ez abszolút tisztességtelen a szegényebb népekkel szemben. Nem szívesen gondolok arra, hogy a mi atomszemetünket elássák valahol a nagy orosz sztyeppén, nem törődve azzal, milyen egészségkárosodást okozhat az ottani lakosoknak. Minden országnak szembe kellene néznie saját energiafogyasztásának és ipari termelésének a következményeivel. Magyarországon ez különösen fontos lenne.
– Hogy érti ezt?
– Óriási az energiapazarlás, ami főleg az elavult ipari termelésből adódik. Összehasonlító vizsgálatok igazolják: egy egységnyi termék előállításához mi háromszor annyi energiát fogyasztunk, mint például az osztrákok. Nekünk tehát nem abban kellene gondolkodnunk, miként termeljünk még több energiát. Nem kéne Háry Jánosként hencegni azzal, hogy a Pakson előállított fölösleges áramot majd eladjuk a németeknek, és mi leszünk Európa energiabeszállítója. Az ország szempontjából sokkal hasznosabb lenne, ha inkább az ipari technológiák korszerűsítésébe fektetnénk be, és arra törekednénk, hogy minél takarékosabb energiafogyasztást érjünk el.
– A kormány állítja: az elmúlt negyven év legnagyobb üzletét kötötték meg az oroszokkal. Háromezermilliárd forint hitelhez jutunk – a világpiacinál alacsonyabb kamattal. Orbán azt nyilatkozta: sokkal jobb az oroszoknak tartozni, mint az IMF-nek.
– Nem vagyok gazdasági szakember, hogy ezt megítéljem. De az biztos: Orbán megállapodása a következő kormányoknak is súlyos kötelezettségeket jelenthet. Ezért is elképesztő, hogy politikai és társadalmi egyeztetések nélkül titokban lepaktált az oroszokkal. A paksi erőműépítés terve illeszkedik Orbán Viktor politikai világképéhez. Már eddig is többször nyíltan elismerte: függetlenedni akar az EU-tól. Putyinnak is jól jön, ha lazíthatja az uniós államok szövetségét. Az orosz politikai és gazdasági expanzió új hídfőállása lehet Magyarország. Mivel a kibővített paksi erőműhöz várhatóan a nyersanyagot, az uránt is az oroszok szállítják, energiapolitikánkban rendkívül kiszolgáltatottá válunk egy irányba. Így rajtunk keresztül az oroszok zsarolópotenciálja megnő, mi pedig beszorulhatunk Kelet és Nyugat ütközőzónájába. Beláthatatlan nemzetközi konfliktusok célkeresztjébe kerülhetünk.
