A rovat kizárólagos támogatója

A műsor tartalma:
– Veszélyben a bükki karsztvíz?
– Uniós szabályozás a génmódosított élelmiszerekről
– Az északi féltekén nő az erdőfelület, a trópusokon fogynak az erdők

Mangel Gyöngyi: Jó tíz évvel ezelőtt a Bakony három kis településén egyszerre tört ki egy lázzal és hasmenéssel járó kisebb járvány. Évekkel később mesélte egy környezetvédelmi szakember, hogy amikor a baj okát keresték, lefüleltek egy szippantós-kocsit, amint bűzös rakományát éppen egy víznyelőbe pumpálta. Ez a történet jutott eszembe, amikor meghallgattam Sarkadi Péter kollégám riportját. A mostani történetet F. Nagy Zsuzsa, a miskolci Ökológiai Intézet környezeti tanácsadója mondja el.

F. Nagy Zsuzsa: Új év, új szennyezés. A környezeti tanácsadó irodánkhoz január 2-án már kora reggel érkezett egy bejelentés, egy miskolci turista azt tapasztalta, hogy a Répáshuta határában lévő szennyvíztisztítóból folyamatosan, gumicsövön vezetik az árokba a szennyvizet, a havon a cső végétől egy barnás, büdös fekáliafolyam indul el a karsztba, és ötven méter után el is tűnt.

S. P: Mennyien laknak Répáshután?

F. Nagy Zsuzsa: Ha jól tudom kétszáz család. Információnk szerint naponta 50 m3 szennyvíz keletkezik. A legnagyobb gond az, hogy ez egy vízbázison történt, a bükki karszt az egyik legjobb minőségű vizet bocsátja többszázezer ember számára. A 900 méter magas felszínről a vizek, és ezzel a szennyeződések is néhány óra alatt a megjelennek a hegy lábánál, a forrásoknál.

S. P: Eddig Répáshuta szennyvize hova került?

F. Nagy Zsuzsa: A települést nem tudták rákötni a központi szennyvíztisztító rendszerre, mert messze van tőle. Ezért úgy gondolták, hogy megkísérlik egy biológiai szennyvíztisztító kiépítését. Ez megtörtént, de sajnos nyolc éve folyamatosan probléma van a tisztítóval. A tisztítómű most egy pályázat révén újabb pénzhez jutott, hogy egy utóülepítőt építsenek. Ami számunkra érthetetlen, hogy egy ilyen beruházást hogyan lehet elkezdeni késő ősszel, amikor köztudomású, hogy egy ilyen tengerszint feletti magasságban lefagy a karszt, október közepétől, végétől és májusig meg sem moccan. Szinte előre borítékolni lehetett azt, hogy itt szennyvízszippantó autókkal a keletkező napi 50 m3 vizet nem lehet elvinni. Már hetek óta folyik naponta 50 m3 szennyvíz a karsztba, ez még esetleg májusig folytatódik. Ez azt jelenti, hogy nagymértékű természetkárosítás történik, és vízvédelmi károk is keletkeznek. A beadványunkban a vízügyi, a környezetvédelmi, a természetvédelmi és az egészségügyi szakhatóságokhoz fordultunk, azonnali eljárást kérve, hogy rendeljenek el mindaddig vízkorlátozást, amíg nem tudják biztosítani a víztisztító üzemeltetését, ugyanis a jég miatt egyszerűn lehetetlen elszállíttatni. Becsléseink szerint a szennyvíz 90%-a bejut a karsztba.

S.P: Ha vízkorlátozás lesz, akkor nem tudnak fürdeni rendesen, WC-t használni az ott élők.

F. Nagy Zsuzsa: Nem tudom, mi lehet a megoldás, de a kárt csökkenteni csak ezzel lehet véleményem szerint, teljesen megakadályozni nem lehet.

S. P: Tehát az Ökológiai Intézet a közérdekű lakossági bejelentését elküldte az illetékes szerveknek, és a dolog most itt áll.

F. Nagy Zsuzsa: Így van, itt állunk, várunk, a szennyvíz pedig folyik

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Az Európai Unió állampolgárai többségükben elutasítják a génmódosított, vagy ahogy a környezetvédők nevezik, a génpiszkált élelmiszerek fogyasztását. Nyugat-Európában inkább a vegyszerek nélkül, bio módon termelt növények iránt nő a kereslet. Az uniós szabályozásról beszél Dan Laskien jogász, az Európa Parlament zöld képviselőcsoportjának tanácsadója.

Dan Laskien:. Az Európai Unió Bizottsága a múlt év elején elhatározta, hogy megszigorítja a biológiai biztonsággal kapcsolatos jogi szabályozást. Az új jogszabály szerint sokkal szélesebb körű kockázatelemzést kell végezni, vagyis a genetikailag módosított élelmiszerek előállítóinak nyomon kell követni, monitorozni kell a termékek útját. Ennek érdekében, a nemrégen elfogadott, a biológiai biztonságról szóló jegyzőkönyvet be kell építeni az európai szabályozásba. Természetesen az Unióban is vannak viták a részletekről, de abban egyetértés van, hogy addig nem szabad engedélyezni új fajták piacra dobását és forgalmazását, amíg a módosított szabályozást az adott ország nem vette át a saját törvényhozásába.

Mangel Gyöngyi: Már bebizonyították, hogy bizonyos génpiszkált növények virágpora átkerülhet a közeli parcellákra, úgynevezett átporzás következik be. A vegyszerek nélküli biogazdálkodásban tilos a génmódosított növények alkalmazása, és ha valakinek van egy organikusan, bio módon művelt farmja, akkor igen kínos, ha a szomszédban génmódosított növényeket kezdenek el termelni, hiszen a génszennyezés veszélye jelentős, és tönkreteheti a bio farmot.

Dan Laskien: A törvény szerint lesz egy nyilvános lista, amiből mindenki értesülhet, hogy a közelben ki termel génmódosított növényeket. De ez valóban nem oldja meg a problémát, hiszen ha én biogazda vagyok, és a szomszédom genetikailag módosított növényeket termel, akkor én csukhatom be a bio farmomat. A jelenlegi szabályozás szerint a biogazdának kell óvó intézkedéseket tenni a génszennyezés elkerülése érdekében. Ami a “szennyező fizet” elvet illeti, így az teljesen a feje tetejére áll. Azt reméljük, hogy a készülő szabályozás szerint a génpiszkált növények termelőinek kell óvintézkedéseket tenniük.

Mangel Gyöngyi: Hazánkban jelenleg 90 ezer hektáron folyik vegyszermentes biogazdálkodás, és a most indult agrár-környezetvédelmi program szerint, a vegyszerek nélkül művelt terület nagysága többszörösére növekszik néhány év alatt. Magyarországon ma még hivatalosan engedélyezett szántóföldi génpiszkált növénytermesztés nincs, tehát nem a génmódosított növényeket termelő mellé költözne a biogazda, hanem pont fordítva. Épp azért nagyon meg kell fontolni, hogy a nyugaton kapós, és az országnak bevételt jelentő, ráadásul egészséges élelmiszereket termelő gazdaságokat veszélyeztessük-e a génmódosított élelmiszerek tömegtermelésével.

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Míg a trópusi országokban aggasztó méretű az esőerdők pusztulása, az északi féltekén az erdőtelepítési politikának köszönhetően növekszik az erdő borította terület. Kismartoni János egy kétnapos, európai erdészeti tanácskozáson erről kérdezte Csóka Pétert, az Állami Erdészeti Szolgálat főigazgatóját.

Csóka Péter: Összességében azt lehet mondani, hogy a mérsékelt és boreális övben az erdők mennyisége növekvőben van, különösen igaz ez az európai térségre. Vannak ugyanis más hatalmas, és az európainál jóval jelentősebb erdővagyonnal rendelkező térségek, mint például Oroszország, ahol ugyan az erdőterület önmagában csökken, viszont az egyéb fás terület növekszik. Vagyis a fával borított terület ott is növekvőben van, jóllehet a zárt erdőtakaró csökken. A globális számokkal egyébként mindig nagyon csínján kell bánni. Ami teljesen biztos, hogy Európában több évtized óta most már tartamosan növekszik az erdőtakaró, és ez két dolog következménye, egyrészt az erdőtelepítési programoknak köszönhető, másrészt az erdőkkel való takarékos gazdálkodásnak. Hozzá kell tenni, hogy Európában sem olyan társadalmi, sem olyan természeti katasztrófa nem történt az elmúlt évtizedekben, melyek a világ más térségeiben az erdők túlhasználatához, vagy degradációjához vezettek.

Kismartoni János: Már évek óta hallom Láng István akadémikustól, hogy nemsokára elérkezik a számvetés pillanata, Rió után tíz évvel az emberiségnek illene számot adnia, arról, hogy mi történt az aláíró országok területén, mit tettek a fenntartható fejlődésért.

Csóka Péter: Természetesen erdészeti szempontból is nagyon sok elszámolnivaló van, legalábbis globális szinten, a Rio utáni tíz év történéseiről. A legfrissebb adatok szerint úgy tűnik, hogy az erdőtakaró csökkenése ugyan nem állt meg globális szinten, de a riói időszakhoz képest kis mértékben lassult ez a folyamat. De egy globális változás hatásait felmérni meglehetősen nehéz. Azok az aggodalmak, amelyek Rióban megfogalmazódtak, sokkal inkább a világ trópusi övezeteiben jelentkező problémákat emelték ki, és ennél fogva az európai feladatok is egyszerűbbek. Természetesen nekünk a saját problémánkat kell megoldanunk. Ez az erdészeti tárgyalás, aminek a közepében vagyunk, arról szól, hogy hogyan lehet mérni, és hogyan lehet átlátható módon biztosítani azt, hogy az európai erdővagyonnal való gazdálkodás fenntartható legyen, ne éljük fel azokat az erőforrásokat, amelyeket mi az elődeinktől örököltünk, és kötelesek vagyunk az utódainkra hagyni.

Kismartoni János: Említette, hogy különböző indikátorokkal lehet fölmérni az egyes erdők, erdőterületek állapotát.

Csóka Péter: Itt a fő feladat az elsősorban az, hogy európai összehasonlításban alkalmazható indikátorokat és mérőszámokat alkalmazzunk, hisz a legtöbb európai országnak évtizedek, sőt évszázadok óta megvannak azok a nemzeti indikátorai, amivel a saját erdővagyonának a változását, az állapotának a fejlődését mérik. A mostani erőfeszítések elsősorban arra irányulnak, hogy egy kontinensnyi kitekintésben is összehasonlítható számokat kapjunk. Az indikátorok egyszerűek, az erdő területével, összetételével, korszerkezetével, elegyességével, egészségi állapotával foglalkoznak. De az, hogy ez valamennyi országban gyűjthető és mérhető, összehasonlító módon gyűjtött információ legyen, az némi harmonizációt igényel. Nem utolsósorban komoly erőfeszítést a szakemberektől, és anyagi áldozatvállalást a kormányoktól. A közös javakkal a jövő érdekében való gazdálkodás mindenhol össztársadalmi érdek, ennélfogva közfinanszírozásra van szükség.

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Az Európai Környezetvédelmi Iroda arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vonja vissza javaslatát, miszerint a tagállamok számára kötelezővé tenné bizonyos arányban a bioüzemanyagok használatát, tehát növényi olajokat, alkoholokat, azaz a biodízelt, etanolt. A környezetvédő iroda munkatársai szerint az intenzív termesztéshez sok vegyszerre lenne szükség, és a termelés a biológiai sokféleséget is veszélyezteti. – A részleteket a Lélegzet című újságban olvashatják el, és ebben sok más érdekes környezetvédelmi cikket is találhatnak. A Lélegzet a Levegő Munkacsoportnál vagy az Ökoszolgálatnál szerezhető be, az utóbbi telefonszáma 311-7855, illetve az ingyenes 06-80-269-446.
A Kék bolygó üzenetrögzítős telefonszáma: 328-7148.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás