A rovat kizárólagos támogatója

Gimnazisták egy nemzetközi Unesco-programban

A kék Dunáról a legtöbb embernek valószínűleg Johann Strauss keringője jut először az eszébe, de ez a neve egy tíz éve sikeresen működő UNESCO-programnak is, amely diákokat von be a folyó és környezete megóvásáért végzett munkába. Az ausztriai Kremsben tíz évvel ezelőtt ültek össze nyolc Duna menti ország képviselői, hogy életre hívjanak egy programot a Duna és környezetének védelmére – tudtuk meg Hobinka Ildikótól, a Blue Danube Project magyarországi koordinátorától, aki a budapesti Fazekas Gimnázium vezető tanára. Úgy gondolták, a program akkor lesz eredményes, ha fiatalok számára szervezik, hiszen a mostani középiskolások felnőve alkalmazni tudják majd az így elsajátított szemléletet. Az első összejövetelt 1992-ben Bulgáriában tartották diákok és tanáraik részvételével. A programban iskolák csapatai vesznek részt, a kitűzött feladatokat évente konferencián értékelik s osztják meg egymás közt a résztvevők. Kilencvenháromban elkezdődött a konkrét munka is, a stuttgarti vegyipari technikum vezetője és az UNESCO kezdeményezésére a vízminőség vizsgálatával. Ezekbe a vizsgálatokba kapcsolódott be Magyarország is, jelesül a Fazekas Gimnázium néhány diákja. Az UNESCO minden olyan volt szocialista ország csapatának eljuttatott egy vízminőség-vizsgáló készüléket, amelynek nem volt pénze a beszerzésre, így kapott egyet a magyar csapat is. Ezzel mérték a víz minőségét heti rendszerességgel Budapesten, s a mérési eredményekből összesítést készítettek. Így tett valamennyi részt vevő ország a maga adataival, s az eredményekről ’93 októberében, a program Stuttgartban rendezett konferenciáján a gyerekek angol és német nyelven beszámoltak. Aztán, a konferencia fő témájának kereteit némileg kibővítve, szó esett a Duna menti népek viseletéről, étkezési kultúrájáról is. A következő évben Linzben rendezték a konferenciát, melynek központi témája a biológiai vizsgálódás volt. A felkészülés során a part menti vizek mikroélővilágát elemezték a diákok. Magyarország azonban egy másik, nagyon érdekes kutatás eredményével is szerepelt a linzi találkozón. Előző nyáron a diákcsapat a tanáraival Komáromtól Mohácsig végighajózott a Dunán, s közben mérték mind a befolyó, mind a kifolyó víz minőségét. A folyóval azonos sebességgel haladtak, vagyis “ugyanazt a vizet” követték nyomon, s éjszakánként, amikor pihentek, egy farönköt úsztattak tovább a Dunán, melyet aztán másnap utolértek. Mint várható volt, megállapították, hogy ahol ipari létesítmények vannak vagy intenzív mezőgazdasági művelés folyik, ott rosszabb a víz minősége. Meglepő eredmény volt azonban, hogy Budapest alatt ötven kilométerre a víz már szinte teljesen tiszta, a helyiek is bátran fürdenek benne. Érdekes mérési eredményt kaptak Paksnál is, ahol a Duna vizét az erőmű hűtésére használják. A visszaforgatott víz miatt a folyó ott hat fokkal melegebb, mint az eredeti hőmérséklete. Ez a különbség persze a folyószakasz faunájára is hatással van, arrafelé más apró állatokat halásztak ki a gyerekek a vízből, mint egyebütt.A ’95-ös pozsonyi konferencián főként az erőművek szerepéről tanácskoztak a diákok. Kilencvenhatban pedig Magyarországon volt a konferenciarendezés sora. Az az évi összejövetel központi témája az volt, hogy milyen az ipar és a mezőgazdaság hatása a Duna mentén régen és ma, s igen izgalmasra sikerült a tatátkozó. Ezek sora azonban a következő évtől megszakadt. Nem lehet pontosan tudni, vajon Románia csupán pénzszűke miatt nem rendezett konferenciát, vagy egyéb ok is közrejátszott, mindenesetre tény, hogy három éven át nem találkoztak a résztvevők. 1998-ban a passaui Leopoldium gimnázium vette újra kezébe a program ügyét. Hobinka Ildikó elmondta, az iskola kiváló, de egyértelműen nem természettudományos beállítottságú, s ez tükröződött az akkori konferencia tematikáján is. Inkább társadalomtudományi kérdésekkel foglalkoztak, s így történt a további években is, mivel a találkozókat attól kezdve Passauban rendezték. Az egyik évben emlékművet terveztek a gyerekek, majd a Duna menti országok történelmét kellett feldolgozni – a magyar csapat a festményeken megjelenített történelmet mutatta be a résztvevőknek. Volt, hogy zenéhez értő diákokat választottak a csapatba, akik a részt vevő nemzetek himnuszaiból “Dunahimnuszt” komponáltak. Egy másik évben az internet felhasználási lehetőségeit kutatták, az idei konferencia pedig egy szintén passaui szervezésű, izgalmas hajóút volt.
Az egész százhúsz fős csapat, tanárok és diákok a Sofia nevű hajó fedélzetén tették meg az utat Passautól Budapestig október 29. és november 2. között. Az öt nap alatt a munka különböző témákat feldolgozó kiscsoportokban folyt. Szó esett a Duna mentén jelentkező ökológiai problémákról, volt fotóművészeti és videoműhely, külön csoport foglalkozott a folyó menti országok gazdaságával, a béke és az emberi jogok kérdéseivel, a világörökséggel, az internet adta lehetőségekkel. Országonként általában három-négy gyerek és egy vagy két tanár vesz részt a programban, mondta Hobinka Ildikó, de idén a hajón kibővített társaság utazott öt magyar csapattal. Akárki persze nem kerülhet be a programba, a magyar csapattagok például kitűnően értenek a kémiához. Tudniuk kell komoly vizsgálatokat végezni, jártasnak kell lenniük a biológiában, és persze jól kell tudniuk angolul. Ez nagyon fontos szempont; hiszen magas szintű szakmai munkát végeznek, előadásokat tartanak, s ezekhez elengedhetetlen a felsőfokú nyelvismeret. Ráadásul egy százhúsz fős társaság előtt nem elég jól beszélni, hanem a mondandót érdekesen kelt megfogalmazni. Maga a vízminőség meghatározása nyolc mért érték összesítése nyomán történik, egy előre megadott skála szerint. Megvizsgálják a víz nitrit-, nitrát- és foszfáttartalmát, a benne oldott oxigént, a pH-ját, a vízkeménységet, a hőmérsékletet és az elektromos vezetést, amiből a fémionok mennyiségére lehet következtetni. Végül azt is megmérik, hogyan alakul a vízminta oxigéntartalma, miután öt napot állt. Ha ugyanis mikroorganizmusok vannak a mintában, azok az oxigént elfogyasztják. A kapott adatokból számolható a kémiai index, mely általános információval szolgál a vízminőségről. Ha valamilyen speciális szennyeződés kerül a folyóba, azt külön kelt vizsgálni. A diákok mérései alapján a Duna magyarországi szakaszának körülbelül hatvan százalékán a víz csak enyhén szennyezett, komolyabb károsodás csak lokálisan mutatható ki. A folyó öntisztuló képessége bámulatos, mire Mohácsnál elhagyja az országot, addigra a város környéki mezőgazdasági eredetű szennyeződés is kitisztul belőle. A Blue Danube program jövőjéről szólva Hobinka Ildikó elmondta, szeretnék kibővíteni az internet segítségével, s így a korábbinál sokkal több diák, egyre több iskola kapcsolódhatna be a munkába, s ezáltal – a szervezők reményei szerint – a feldolgozható témák köre is tovább bővülhetne.
H. P.
Heti válasz

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás