Kettészakadhat Európa a klímaváltozás következtében. Ez derül ki a Politico által végzett kutatásból, amely több mint 100 tudományos publikáción és interjún, valamint az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportjának nemrég kiszivárgott jelentésén alapul.
Még ha a legkisebb mértékben is növekszik a bolygó hőmérséklete, Észak-Európában akkor is általánossá válhatnak az erdőtüzek és az áradások. Az klímaválság legnagyobb vesztese azonban Dél-Európa lesz, amelyet egyszerre fenyeget elsivatagosodás és az emelkedő tengerszint, ezek pedig a régió gazdaságát sem fogják kímélni. Emellett olyan betegségek is felüthetik a fejüket a kontinensen, amelyek eddig csak a trópusokon tomboltak. derül ki a Politico által végzett kutatásból
Elviselhetetlen forróság
A nyári kánikula nem ismeretlen jelenség az európaiak számára. 2003-ban például egy évszázadok óta nem látott hőhullám heteken át tombolt a kontinensen és több mint 80 ezer ember életét követelte.
A Politico szerint azonban ami 2003-ban még rendhagyó időjárás volt, az a jövőre nézve szinte általános jelenséggé válhat.
Az EU mérései szerint, a Föld átlaghőmérsékletének 1,5 fokos emelkedése esetén évente minden ötödik európai ki lesz szolgáltatva ehhez hasonló szélsőséges körülményeknek, 3 fokos emelkedés esetén azonban ez már a kontinens lakosságának felét fenyegetné.
A hőmérséklet-emelkedés különösen a városokat fogja rosszul érinteni, amelyek a sűrű beépítettség miatt eleve 5-10 fokkal melegebbek a ritkábban lakott vidéki területeknél. Ezt csak súlyosbítja, hogy az emberek jelentős része továbbra is a városokba költözik, elsősorban a jobb munkalehetőség miatt.
Szintén probléma, hogy a kontinens lakossága is öregszik a csökkenő születési ráták és az orvostudomány fejlődése miatt, az évszázad közepére akár a 40 milliót is elérheti az Európában élő 65 év feletti lakosok száma, úgy hogy a kontinens népessége ezzel párhuzamosan csökken majd. Ugyan az emberek várható élettartama minden bizonnyal növekedni fog, ez nem jelenti azt, hogy az idősebbek ne lennének jobban kitéve a klímaváltozás és hőhullámok negatív egészségügyi hatásainak.
Annak ellenére, hogy a Föld átlaghőmérséklete eddig kevesebb mint 1 fokot emelkedett az ipari forradalom óta, csak 2010-ben a nagy hőség miatt 54 ezren haltak meg főként Oroszországban és Közép-Európában. Ugyanez a szám nyolc évvel később már 104 ezer volt.
Az azonnali kézenfekvő válasz a fenti problémára a légkondicionálás lenne, ez azonban kétélű fegyver. A klímaberendezések által felhasznált energia ugyanis jelentősen hozzájárul a károsanyag-kibocsátáshoz, ha ilyen ütemben haladunk, ez a mutató 2035-re megduplázódik.
A Politico tanulmánya alapján mára már világossá vált, hogy Európának el kell fogadnia a tényt, hogy pár évtizeden belül egy forró kontinensé válik, ezt pedig nemcsak az eleve melegebb éghajlatú déli, de az északi országok is megérzik majd.
Elsivatagosodó kontinens
A klímaváltozás a mezőgazdaságot is gyökeresen átalakítja majd, ennek azonban kevés nyertese lesz. Ezek közé tartozhatnak azok az észak-európai államok, ahol az enyhébb telek és a melegebb nyarak miatt várhatóan magasabb lesz a gazdaság primer szektorának teljesítménye. Más országokban azonban szó szerint katasztrófával járna egy ilyen fordulat.
Dél-Európa országait és Közép-Európa síkságait például hosszan tartó extrém szárazságok fenyegetik, amelynek következtében vízhiány is felléphet. Az átlaghőmérséklet 2 fokos emelkedése esetén a Dél-Európában lakók egyharmadának nem lesz elegendő vize. Ugyanezen a régióban a szárazság a megművelhető földterület 49 százalékát érintheti és akár hosszú hónapokig is eltarthat.
Ez természetesen hatással lesz arra is, hogy milyen típusú növényeket fogunk tudni megtermelni a jövőben. A klímaváltozással ugyanis a mezőgazdasági ökozónák elkezdenek északra vándorolni. A déli országokban hagyományos gabonatermesztés például 12 százalékkal fog csökkenni, míg északon 5 százalékkal fog emelkedni. Még sokkolóbb lehet, hogy az átlaghőmérséklet 1,5 fokos emelkedése mellett gyakorlatilag lehetetlen lesz kukoricát termeszteni Európa déli részén. Felkészülhetünk továbbá arra is, hogy a jövőben a legjobb minőségű paradicsomok már nem Olaszországból, hanem mondjuk Németországból fognak származni.
Az előrelátó gazdák kisebb gátak építésével, illetve fák ültetésével próbálják megkötni a vizet, így az ilyen gazdaságok tovább kitarthatnak. A vízhiány terjedésével azonban ezen kísérletek is kudarcra vannak ítélve. Az elsivatagosodás mértéke például az Európai Számvevőszék szerint pár évtized múlva Spanyolország területének háromnegyedét érintheti, míg Ciprus területének 99 százaléka válhat élettelen pusztasággá.
Felperzselt földek és elárasztott városok
Mivel a melegebb levegő több vizet tartalmaz, ezért egyes számítások szerint 35 százalékkal több extrém viharos esőzést kell majd átélnünk, különösen északon. Ha pedig az átlaghőmérséklet emelkedése meghaladja a 1,5 fokot, az árvizek nagyjából 5 millió európainak jelentenek majd gyakori problémát éves szinten.
A városok ebből a szempontból is hátrányosabb helyzetben vannak, ugyanis csatornahálózatuk nincs felkészülve ilyen szélsőséges terhelésre, valamint a sűrű beépítettség és a zöldfelület hiánya miatt a lezúduló csapadék is nehezen tud elfolyni. Koppenhágában példának okáért 2011-ben a nagy mennyiségű eső házakat, vasútvonalakat és utakat tett használhatatlanná, több milliós kárt okozva.
Ugyanakkor nem a csapadék az egyetlen probléma. Az emelkedő tengerszint miatt a partvidékeken élőknek rendszeres áradásokra kell felkészülniük. Különösen fenyegető lehet ez Hollandia, Németország, Belgium vagy Észak-Olaszország alacsonyan fekvő városaira nézve. A Földközi-tenger térségében a tengerszint akár 1,1 métert is emelkedhet 2100-ig, ez pedig 42 millió ember biztonságát veszélyeztetné, de könnyen lehet, hogy olyan kulturális örökségek is elpusztulnak, mint Velence városa.
Míg Európa egyes részei víz alá kerülne, más régiók felperzselődnek.
2018-ben például csak az Európai Unióban 178 ezer hektárnyi erdő semmisült meg bozóttüzek következtében. Ráadásul az egyre növekvő szárazság miatt ezek a tüzek csak még intenzívebbé és gyakoribbá válhatnak majd. Ennek a levét is elsősorban a déli országok fogják meginni, akik az éghajlati adottságok miatt sokkal inkább ki vannak téve az ilyen katasztrófáknak.
Pusztító járványok
Az emberiséget a COVID-19 is megtanította arra, hogy mekkora tragédiát képes előidézni egy világjárvány. Ennek tudatában nem szabad megfeledkezni arról, hogy már csak a klímaváltozás miatt is egyre több betegség ütheti fel a fejét az európai kontinensen.
Vegyük példának a szúnyogokat, amelyek vérbeli vírushordozók. Olyan betegségeket terjesztenek, mint a dengi láz, a nyugat-nílusi láz, a malária vagy a chikungunya-láz, amelyre jelenleg még védőoltás sem áll rendelkezésre. Alacsony hőmérsékletben azonban ezek a szúnyogok kevésbé fertőzőképesek ezért Európát eddig elkerülték ezek a döntően trópusi betegségek.
A hőmérséklet emelkedése azonban igen előnyös környezet biztosít a szúnyogoknak.
Az egyik leghatékonyabb vírushordozóként ismert ázsiai tigrisszúnyog például már 1990-ben feltűnt Olaszországban, de ma már Hollandiában és Belgiumban is jelen van. A magas hőmérséklet nemcsak a szúnyogok túlélését könnyíti meg, de a fertőzőképességüket is növeli. Chikungunya-láz például nem tud terjedni 18 fok alatt, de például 28 fok fölött már akadály nélkül. Ennek a hatásait már most is érezhetjük, 2018-ban például 180 ember halt meg Európában nyugat-nílusi láz miatt.
A szúnyogok mellett agyvelőgyulladást és a Lyme-kórt terjesztő kullancsok is északabbra vonulhatnak és megjelenhetnek az Alpok magasabban fekvő vidékén vagy akár a skandináv erdőkben is.
Gazdasági hatások
A klímaváltozás gazdasági hatásai legalább ennyire pusztítóak lehetnek és nem túlzás azt állítani, hogy akár Európa kettészakadásához is vezethetnek. A kontinensen már eleve megfigyelhető volt egyfajta megosztottság a módosabb északi és az elmaradottabb déli országok között. Nem is kell messzire mennünk ennek megértéséhez, elég csak az euróválság nyomán kialakult ellentéteket felidézni a nagyobb költségvetési fegyelmet követelő északiak és a nyakig eladósodott déli államok között a válságkezelés mikéntjét illetően.
Ez a megosztottság csak szélesedhet, főként annak fényében, hogy a klímaváltozás fő kárvallottjai éppen a rosszabb pénzügyi helyzetben levő déli államok lesznek.
Ezzel az Európai Unió is tisztában van, mi több egy 2020-ban publikált jelentés arra mutat rá, hogy 2000 és 2015 között a kontinens évente 300 milliárd dollárnak megfelelő összeget veszített el a klímaváltozás következtében.
Hatalmas visszaesés várható a munkatermelékenység vonatkozásában is, különösen a Földközi-tenger térségében. Múlt héten például egy délolasz tartományban megtiltották a gazdáknak, hogy a nap legmelegebb óráiban dolgozzanak, miután egy ember munka közben belehalt az extrém hőségbe.
A déli országok esetében kieső munkát így északon kell majd pótolni, azonban már maga az Európai Unió sem hiszi azt, hogy képes lehet olyan gyorsan és hatékonyan fellépni a klímaváltozással szemben, hogy teljesen elkerülje annak hatásait. A nap végén nem marad más választás, minthogy a szerencsésebb sorsú északi országok megsegítsék a déli társaikat.
MINDEN BIZONNYAL EZ LESZ AZ EURÓPAI UNIÓ VALAHA VOLT LEGNAGYOBB FELADATA. HA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAIT TELJESEN ELKERÜLNI NEM IS TUDJUK, ENYHÍTENI VISZONT IGEN. EHHEZ VISZONT AZONNALI CSELEKVÉSRE VAN SZÜKSÉG.
