A vörösnyakú lúd az IUCN Vörös Listáján a veszélyeztetett, csökkenő állományú fajok közé tartozik. Magyarországon e fokozottan védett madárfaj természetvédelmi értéke 1 millió Ft. A Hortobágy és a Nagykunság területén most 79 példányt figyeltek meg.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a madártani monitoring keretében minden hónap közepén végeznek vízimadár számlálásokat, tekintettel arra, hogy a számolás alá vett területek nem fedik le az egész Hortobágyot, ezek nem minden esetben adnak pontos képet egyes ritkább madarak egyedszámáról. Ezért volt szükség arra, hogy a Hortobágy és a Nagykunság területén, elsősorban a pihenőhelyeken elvégezzék a vörösnyakú ludak felmérését. A szinkronszámlálásban a HNPI Természetvédelmi Őrszolgálata és a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület önkéntesei vettek részt.
A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája alapján a veszélyeztetett, csökkenő állományú fajok közé tartozik. Magyarországon e fokozottan védett madárfaj természetvédelmi értéke nemrég emelkedett 1.000.000 Ft-ra. Világállományát a telelőterületeken történő számolás alapján 30 és 60 ezer példány közé becsülik. A faj fő veszélyeztetői a vadászat, valamint a költőterületeken és telelőterületeken bekövetkezett élőhelyromlás.
A madár Oroszország Közép-Szibéria arktikus területein, elsősorban a Tajmír-, Gidan- és Jamal-félszigeteken költ, azon belül is az állomány 70% a Tajmíron. Az 1950-es évek előtt ez a színpompás vadlúdfaj elsősorban a Kaszpi-tenger nyugati partjainál telelt, majd a telelőterület – elsősorban a túlzott vadászat és a telelőterületek tönkretétele miatt – fokozatosan áttevődött a Fekete-tenger nyugati partvidékére. A telelőterület nyugatra tolódásával egy időben egyre gyakrabban vetődik el Európa nyugatibb felére, ennek megfelelően a Kárpát-medence területén is egyre gyakoribb jelenségnek számít ez a csökkenő világállományú madárfaj.
Magyarország területén első alkalommal 1916-ben bukkant fel a Hortobágy területén, mely azóta is az egyik legfontosabb előfordulási helyének számít. Hazánkban elsősorban a nagy lilik (Anser albifrons) csapataiban fordul elő, megjelenésére október végétől lehet számítani, a maximum egyedszámok pedig novemberben jelentkeznek. Az 1980-as évektől a hazánkban időző madarak száma növekedik, a 2000-es években már elérte a 200 példányt is. A madarak a hajnali órákban az éjszakázóhelyekről a táplálozóterületekre húznak ki, mely általában egy frissen kizöldülő szikes puszta vagy gabonavetés. Napos időjárás esetén a vadludak ivás és pihenés céljából valamilyen vizes élőhelyet keresnek fel, ahol számolásuk a legbiztosabb.
Vörösnyakú lúd lilikekkel kép: Tar János
A mostani megfigyelés során összesen 96.380 példány vadludat számoltak a felmérők, melyből 79 példány vörösnyakú lúd került szem elé. A számadat a szakemberek számára egy kissé csalódást okozott, mert november elején, szórvány megfigyelések alapján minimálisan 140 példány tartózkodott a térségben. Az eltérés egyik oka lehet, hogy a nagy szél miatt a nagyobb kiterjedésűavakon a vadlúdcsapatok a tavak közepére húzódtak, ami miatt nehezebbé vált a vörösnyakú ludak megtalálása az olykor több tízezer madár között.
A felmérés érdekessége, hogy előkerült a világviszonylatban sérülékeny madárfajnak számító kis lilik (Anser erythropus) 12 példánya. A vadászható vetési lúdból (Anser fabalis) mindösszesen 1 példány, míg a frissen vadászhatóvá vált nyári lúdból (Anser anser) összesen 1265 példány került a távcsövek elé. Ritkaságként az apácalúd (Branta leucopsis) egy és az örvös lúd (Branta bernicla) két egyede került a távcsövek látómezejébe.
Vörösnyakú lúd Nagy lilik Kis lilik Nyári lúd Vetési lúd
Nagyiváni-puszta 19 12.500 0 40 0
Kunmadarasi puszta 0 2.500 0 0 0
Villongó-halastó 20 14.000 0 20 0
Bivalyhalmi halastó 7 5.000 1 0 0
Elepi-halastó 1 24.600 0 180 0
Pentezug 15 7.000 3 300 0
Hortobágyi halastó 0 420 0 45 0
Nagyhegyes 4 0 0 0 0
Virágoskúti halastó 9 28.000 8 680 1
Összesen 79 95.020 12 1.265 1
