Elérkezett az ideje, hogy kihajtsák a bivalyokat a téli szállásukról a nyári legelőkre. A fülöpszállási Kígyós-háti állattartó telepről az egyik csorda a szabadszállási Zab-székre mehetett át április 27-én reggel, ahol dús legelő várja őket. Ehhez az 52-es úton is át kellett kelniük, így azon a szakaszon néhány percre megállították a forgalmat a rendőrök.
Több mint 80 bivaly trappolt keresztül az 52-es főúton, hogy elérjék a vízimadarak százainak otthont adó Zab-széket, ahol az év hátralévő felét töltik. Az állatokat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Kígyós-háti állattelepéről hajtották át a nyári szállásukra. Mivel az 52-es úton is keresztül kellett őket hajtani, itt rendőri segítségre volt szükség a biztonságos átkelés érdekében.
A házi bivaly a szarvasmarhánál igénytelenebb őshonos háziállatunk. Szívesen fogyasztja a más állatok által kevésbé kedvelt sást, nádat és egyéb vízinövényt, és igényli a vizes, dagonyázásra alkalmas helyeket. Ideális hát a természetvédelmi szempontból fontos vizes élőhelyek, a gépekkel nem kaszálható tómedrek, csatornapartok kezelésére. Legelésükkel és taposásukkal felnyitják a növényzettel benőtt tómedreket és nyílt vízfelületeket hoznak létre, megakadályozzák az özönnövények elszaporodását és a túlzott nádasodást. Ezzel hozzájárulnak a szikes mocsarakra jellemző fajgazdag madárvilág visszatelepüléséhez.
A legelés miatt a rövidebb füvű gyepek egyes madárfajok (godák, bíbicek, cankók, gulipánok) számára megfelelő költőhelyet és táplálékforrást biztosítanak. Kevesen tudják, de a bivalynak igen finom a húsa is, méltatlanul mellőzött a magyar gasztronómiában. Húsa a marháénál zsírosabb, márványozottabb, ezért omlósra, szaftosra sül, nem szárad ki. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság teljes bivalyállománya jelenleg több mint 1000 példány.
