A világ állatfajainak majdnem 80 %-a gerinctelen. A veszélyeztetettként ismert több mint 12 ezer faj újbóli vizsgálatával biológusok kiderítették, hogy az édesvíziek vannak a legnagyobb veszélyben. A Londoni Zoológiai Társaság szerint az emberi tényezők – mint az élőhelyek megzavarása és a megnövekedett hőmérséklet – a leginkább aggasztóak.
Jonathan Baillie professzor, a társaság természetvédelmi igazgatója szerint a szakemberek tudatában vannak, hogy a gerinceseknek és a növényeknek nagyjából az egyötödét kihalás fenyegeti, az viszont nem volt egyértelmű, hogy ugyanez jellemző az apró, gerinctelen élőlényekre is, melyek a bolygó élővilágának nagy részét adják. "A jelentés előzetes eredményei szerint minden faj 20 százaléka veszélyeztetett lehet. Ez különösen azért aggasztó, mert eme gerinctelen élőlényektől függ a mi túlélésünk is."
A világon élő, becslések szerint 126 ezer édesvízi faj nagy része gerinctelen, beleértve a puhatestűeket és rovarokat is. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös listáján szereplő fajok 35 százaléka veszélyeztetettnek tekintett, míg 131 faj már kihalt. A jelentés szerint komoly probléma a veszélyeztetett édesvízi fajokra a mezőgazdasági túlfolyásokból, házi és ipari szennyvízből származó szennyezés. A gátak és a vízelvezetés, valamint az élőhelyeket megzavaró emberi települések további nyomás alá helyezik a folyami rákokat, puhatestűeket, szitakötőket és kis szitakötőket. Ben Collen, a vizsgálat egyik szakembere szerint a gerinctelenek többek között különösen fontosak a víz szűrésében és a tápanyagok újrahasznosításában.
A tengeri gerincteleneket érintő kép sokkal homályosabb. Az IUCN által kiértékelt fajok 25 százalékáról úgy hiszik, kihalás fenyegeti őket, azonban a lista az összes leírt fajnak csak 1 százalékát fedi le. A kutatók szerint a tenger sokkal kevésbé ismert rendszer, rengeteg munkára van még szükség, hogy felfedezzék az ott élő fajokat, nem is beszélve annak megállapításáról, mi történik velük. Szerintük lehetséges, hogy a veszélyeztetettség szintje magasabb, különösen olyan veszélyek esetén, melyeknél nem léteznek határok, ilyen az óceáni savasodás is. A jelenleg is zajló folyamat, melynek révén az óceán pH-szintje a légköri szén-dioxid-szint növekedésére reagálva emelkedik, különösen káros lehet a külső vázzal rendelkező élőlényekre, mivel az erodálódhat.
A zátonyépítő korallok, homárok és közönséges tintahal vagy szépia teljes globális kiértékelését már sikeresen végrehajtották, a kalmárok, polipok, kúpcsigák, zátonyépítő osztrigák és tengeri uborkák átfogó vizsgálata is a vége felé közeledik.
A jelentés szerint azonban más csoportokat, többek között az ikonikus, élő fosszíliáknak nevezett csigáspolipokat (nautilusz) is meg kellene vizsgálni. A több millió éve relatíve változatlan alakban fennmaradt fejlábúak helyzete a kutatók szerint aggasztó, mivel házuk miatt közkedveltek a gyűjtők és a kisállattartók körében is. A csigáspolipok különösen védtelenek lehetnek eme nyomással szemben, mivel populációs egyedszámuk kicsi, szaporodásuk lassú. Collen szerint a kiértékelt tengeri fajok közül a legaggasztóbb azok helyzete, melyeket széles körben aknáznak ki, mint amilyenek a homárok, egyéb rákfajták és kagylófajok.
Nautilus pompilius
A szárazföldön az olyan gerinctelenek, mint a rovarok, a puhatestűek és a férgek, az összes ismert faj 96 százalékát teszik ki. Az IUCN által besorolt fajok 42 százalékát veszély fenyegeti, azonban a kiértékelt állatok itt is a leírt fajoknak csak apró részét, mintegy 0,3 százalékát reprezentálják. Collen elmondása alapján a gerinctelenek könnyen elkerülik a figyelmet, az emberek pedig nem ismerik fel, mennyire szervesen hozzátartoznak az élethez.
"Minden virágot és számos haszonnövényt, melyet termesztünk és elfogyasztunk, a rovarok poroznak be. Jelentős részét képezik az emberi táplálkozásnak a világ néhány részén, emellett újrahasznosítják a tápanyagokat, és szerepet vállalnak a szenet eltároló erdei rendszerekben. Ezenkívül a jelzett ökoszisztéma-szolgáltatások nagy részének építészei is" – írja a tanulmány.
A jelentésben az állatok ritkán felismert gazdasági értékét érintő számításokat is közöltek. Például a mézelő méhek beporzóként végzett szerepe 2007-ben 200 millió fontot ért a brit gazdaságnak. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy leginkább azokat a fajokat fenyegeti veszély, melyek szűk földrajzi területeken, például szigeteken, hegycsúcsokon koncentrálódnak.
