Napjaink nagyon nagy részét teszi ki azoknak a panaszoknak, közérdekű adatigényeknek, beavatkozást követelő email-eknek vagy képviselői felkérdezéseknek a kezelése, amelyek olyan hatásköröket feltételeznek a Fővárosi Önkormányzat kezében öszpontosulónak, amelyekben semmilyen (tehát se tulajdonosi, se kezelői, se üzemeltetői, se jogalakotói, se hatósági, se intézkedési) lehetőségekkel NEM rendelkezünk – írta Bardóczi Sándor Budapest főtjépítésze.
Van az a politikusi hozzáállás, hogy az állampolgárnak nem is kell mindezt tudnia, s valóban, mi is egy hetente frissülő szoftvercsoportot (Kapu, Gemini, Fatár) használunk arra, hogy pontosan tudjuk, hol mi a mi dolgunk, hol mi a kerületé, államé, (magán)tulajdonosé, cégé, intézményé. Ezek ugyanis időben is változnak, új jogszabályok jelölnek ki új tulajdonost, vagyonkezelőt, elég csak a Széchenyi tér, a Vörösmarty tér, a Városliget sorsára gondolni, vagy az önkormányzatok és az állam is csereberél, ad-vesz egymástól területeket, rosszabb esetben pedig rabol el. Szóval nagyon nehéz naprakésznek lenni.
De azért én azt gondolom, hogy 35 évvel a budapesti kétszintű önkormányzatiság kialakulása után érdemes legalább az alábbiakkal tisztában lenni, mielőtt aggódó állampolgár, politikai cselekvést előkészítő vagy nyilvános statement-et elkövető képviselő, kérdést vagy állítást megfogalmazó újságíró, lelkes kommentelő klaviatúrát ragad.
Szóval tudunk-e alapmintázatokat rögzíteni a kapaszkodóhoz?
Igen. A nagy közterületi és közhasználatú zöldfelületek a következőképpen oszlanak meg Budapesten (ebben jócskán van azért szabályt erősítő kivétel):
– A városi nagyparkok és turisztikailag is jelentős zöldfelületek, főforgalmi utak menti fasorok nagy többsége a fővárosi önkormányzat tulajdona, kezelése és üzemeltetése. Persze a belső kerületekben, különösen az I. és az V. kerületben ettől sokkal ingoványosabb a talaj és a Várkapitányság (állam), Budavári Önkormányzat és Belváros-Újlipótváros vegyes mintázatban néha tulajdonosként, néha kezelőként bezavar ebbe a képbe, ahogy a már fenti esetekben is taglaltam.
– Állami tulajdonok viszont a vasúti töltések, Hév menti zöldek, rendezőpályaudvarok és állomások zöldjei, nemzeti emlékhelyek (Pl: Fiumei úti temető) ahogy a hatalmas kiterjedésű állami erdők is vagy a Duna és azok partjai is. Igen, azok a műemléki lépcsők is, aminek az állapota miatt olyan sok kérdést kapunk, és igen, az a terület a Petőfi híd alatt is, ami megnyerte a Metropol “gaz fővárosa” versenyét.
De ugyanilyen állami tulajdonok a hegyvidéki erdők, vagy mondjuk Pesten a Kiserdő vagy a Halmi erdő. Kezelői és hatóságai sem vagyunk ezeknek a területeknek, itt a MÁV, MÁV-HÉV, KDV-VIZIG, Pilisi Parkerdő, Nemzeti Vagyonkezelő, azaz állami szervek és cégek az illetékesek.
– Kerületi tulajdonok nagy többségében a kis gyűjtő és lakóutak fasorai, kis parkok, lakótelepi zöldfelületek.
Magántulajdonok: – az építési telkek, magánerdők, magán mezőgazdasági területek, zártkertek zöldjei.
Melyik zöldfelületen van zöldfelületi hatósági szerepe a fővárosnak?
Hol avatkozhat be hatóságként fakivágásba például. Erre nagyon egyszerű a válasz: kizárólag a Margitszigeten és a helyi védett természetvédelmi területen. Sehol máshol. Az összes többi helyen ugyanis alapesetben a kerületi jegyző a hatóság, kivéve persze, ha kiemelt állami beruházásról, örökségvédett, országosan természetvédett területről, erdőről, folyómenti galériaerdőről, vasúti területekről van szó, mert ott valamelyik állami szerv. Kormányhivatalok, Minisztériumi szervek.
Remélem tudtam segíteni. Önös érdek is vezérel: a magas emailforgalom csökkentése olyan ügyekben, ahol nem nálunk kellene a megoldást keresni. Meg az ember szereti, ha csak olyan ügyekben szidják a felmenőit, ami tényleg hozzá tartozik.
Bardóczi Sándor Budapest főtjépítésze
