A rovat kizárólagos támogatója

A Bükki Nemzeti Park közepén, a Kecskelábi pihenő környékén ugyanis nyomokban sem lehet erdőt találni. Mi égett valójában 2022. 07. 01. péntek este a Bükk területén? Fenyőerdő? „Jórészt” bükkösök? Idős egyedekből álló erdő? Vagy valami más?  Baráz Csaba a BNP korábbi munkatársa véleménycikke.

Halljuk, olvassuk: „A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság közölte, hogy már mintegy százhektárnyi területen ég a fenyőerdő Miskolc külterületén, a Bükkben, Jávorkút közelében.”

Az Északerdő Zrt. facebook-oldalán (ahonnan igen hamar eltávolítottak néhány igazán releváns hozzászólást) pedig ez áll: „Erdőtűz a Bükkben: tart a kárfelmérés. Az ÉSZAKERDŐ Zrt. kezelésében van az a Miskolc külterületén, Jávorkút közelében levő, állami tulajdonú erdőterület, amelyen tűz pusztított.” Zay Adorján vezérigazgatóhoz méltó módon pontosan fogalmazott: nem erdőben, hanem erdőterületen, azaz egy olyan erdő művelési ágba sorolt földterületen kapott lángra valami és terjedt a tűz, amely az állami erdészeti zrt. vagyonkezelésében van.

Zay Adorján így folytatja: „A pénteken délután 16.00 óra körül keletkezett tűz nagyrészt a Lillafüredi, kisebb mértékben pedig a Répáshutai Erdészeti Igazgatóság területén jelentkezett, összesen mintegy 65 hektáron. Jórészt bükkösökben pusztított, természetes és mesterséges erdőfelújítások, valamint 100-120 éves állományok egyaránt áldozatául estek.” Itt már csúsztat a vezérigazgató , mert jórészt/nagyrészt nem bükkösökben, hanem hajdani fenyőtelepítések mára végelgyengült, a fertőzések, betegségek (szú, gomba, egyebek) által ledegradált fenyvesek letermelése/tarra vágása nyomán felújítandó, azaz (természetes helyett) mesterséges felújítás alatt álló („őshonos bükkel felújítandó”) – valójában véghasznált-lehasznált területen pusztított az a fránya tűz.

Zay Adorján így zárja a ténymegállapítását: „Ezeken túl néhány hektár erdei- valamint lucfenyő is komoly károkat szenvedett. A lángok továbbterjedését hajnali egy óra körül sikerült meggátolni, az éjszakai záporok nagyban segítették a védekezést.” Igen, a képek tanúsága szerint néhány hektár ócska fenyves „is” „komoly károkat” szenvedett. (Azt azért el kell ismerni, hogy a beteg, legyengült fenyőállomány még mindig jobb a klíma szempontjából, mint ha az sem lenne.)

Bükk fennsík erdő/bozóttűz google térkép Baráz Csaba

De a kivágás, letermelés előtt álló fenyőállomány esetében a „komoly kár” kifejezést feltétlen idézőjelbe kell tenni. Valójában a Kecskelábi pihenő környékén lévő Miskolc 85/A, 87/A, 87/B, 88/A és 89/D jelű tűz által érintett erdőrészletek sem a biológiai értelemben vett erdő (azaz: ökoszisztéma), sem az erdőgazdálkodási szakterminológia erdőállomány kategóriájának nem felelnek meg – ugyanis ezek már évek óta a híres (de inkább elhíresült vagy hírhedt) bükki erdőgazdálkodási szemlélet, a magyar erdészeti paradigma ordenáré tájsebei.

A Bükki Nemzeti Park területén eszközölt véghasználatok nyomán kialakult felújítandó „erdőterületek” nagy részén inkább a siska nádtippan és egyéb fűfélék, valamint inváziós cserjefajok vették át az uralmat – gátolva a természetes felújulást ugyanúgy, mint a mesterséges felújítást: ezek a vitális növények még a tarvágások helyére ültetett csemetéket is elnyomják, „dzsindzsává” változtatva a fennsíki erdők helyét, tönkre téve az állami támogatásokra épülő, világmegváltó (szerkezetátalakító, „őshonosító”) erdőfelújításokat. (Miközben a csapból is a folyamatos erdőborítás melletti erdőgazdálkodásról, az “örökerdő üzemmódok” fontosságáról szóló propaganda folyik…)

Ennek a Bükki Nemzeti Park területén tényszerűen dokumentálható sikertelen (mondhatni kalandor) erdőkezelési metódusnak inkább a hasznára vált ez az erdőtűz, mintsem kárára – így nem szükséges az újulatot elfojtó nádtippan vegyszeres irtása, amihez a hatóságok nem szívesen adnak engedélyt – ha nem is a természetvédelmi oltalom miatt, hanem azért, mert mégiscsak egy stratégiai ivóvízbázis, a bükki karsztvízkincs fölött senyvednek a bükki „erdők”…

Bükk fennsík kép: Baráz Csaba

Ne legyen igazam – de a Szilvásvárad községhatárban lévő, turisták által is jól ismert „Őserdő” körüli „beteg fenyvesek” indokolatlanul intenzív letermelésének is hasonló, drasztikus következményei lesznek. Összeadódva pedig egy komplex ökológiai katasztrófának ágyaz meg ez a fajta szemlélet – amihez szervilis módon asszisztálnak a természetvédelmi szakpolitikai stratégiát nélkülöző állami természetvédelem szervezetei (jelenleg hazánkban nincs érvényes Nemzeti Természetvédelmi Alapterv), a szétcincált környezetügyi államtitkárság (már a környezetvédelmi helyettes államtitkárság is egy másik minisztériumba költözött), és a turisztikai szórakoztató iparággá avanzsált nemzeti parki igazgatóságok (természetvédelmi kezelési terveket és övezeti besorolásokat nélkülöző nemzeti parkokkal, tájvédelmi körzetekkel stb.).
Tehát a gondviselés (véletlen) vagy a szabad akarat (szándékosság) jóvoltából lehet újra tervezni.


Oltatlan természetvédelem
Az 50’-es évek hangulatát idézi Baráz Csaba szerint kirúgása a Bükki Nemzeti Parktól -érdemtelenség miatt. Az igazgatóság természetismereti és oktatási osztályának, majd a környezeti nevelési csoportjának és a geopark munkacsoportjának ex vezetője amúgy az elmúlt 20 évben „a hazai természetvédelem érdekében folytatott kiemelkedő tevékenységéért” pl. Pro Natura Díjat is kapott.

Korábbi podcastunk Baráz Csabával >>>

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek