Az udvari filozófus, és a sok minden pozíciót megjárt “mindentudó” fia, aki osztja az észt akkumulátor ügyben is. A középszer diadala.Lánczi András angol-történelem szakos tanár, aki filozófus-politológussá vált. Kandidátusi fokozatát (CSc, lásd PhD) meglehetősen korán, 1993-ban szerezte. Külföldi kiadású szakfolyóiratban idegen nyelven egyetlen cikket írt, amit 12-en idéztek. Ez a semmitől talán el sem különülő nemzetközi teljesítmény, vagyis gyönge oktató-kutatói előmenetel. 66 éves korban jelölt maradt (a múlt ígérete) nem lesz már belőle akadémiai doktori (DSc) fokozat, de nyilvánvaló ez nem is volt cél. Nagyon meglep, hogy ezzel a csekély teljesítménnyel lehet egy, az országban állítólag meghatározó fontosságú egyetemen tanszék-vezetőnek, hovatovább rektornak lenni. Nemzetközi értelemben persze erről szó sincs, hiszen a Corvinus Egyetem a QSWUR listáján a 1001-1200-as sávban van, vagyis a futottak még kategória. Heten vannak előtte még Magyarországról is, s még a MATE is megelőzi a 2023-as listán. Viszont idős Lánczi aligha szakmai karrierre hajtott, hiszen hamar a politikai élet fő sodrába került, ahol díjazták – 2012: Magyar Érdemrend tisztikereszt; 2019: Magyar Érdemrend középkereszt; 2022: Széchenyi-díj. Stumpf István után vezette a Századvég Alapítványt is. Mindezekkel szemben nem látható arányos szakmai teljesítményt. Hűséges politikai igen, ma ez is elég lásd kekva kuratóriumok. Persze ez magánvélemény, de az adatokat azért bárki ellenőrizheti.
Sokak szerint vannak szerencsés családok, ahol az eredeti tehetség halmozottan fordul elő. Mai magyar politikuscsaládok már sorolnák is az ő tiszteletreméltó utódjaikat. Szilárd Leó és Wigner Jenő családjában ilyen Czeizel Endre szerint nem fordult elő. Mondjuk Czeizel sem aratott ezzel le komoly babérokat. Senki sem kedveli, ha kotoznak körülötte.
Kérdés persze, hogy az eredetiséget, a teljesítmény mely szintjére vonatkoztatjuk. Középszerű nagyságnak lenni, vele értékes kapcsolati tőkét birtokolni azért egy másik szint. A NER ehhez is kitűnő közeg. Azért, milyen lehangoló az ifjú versenytársak számára, akik nem tagjai a Szent Családnak, hogy megbuherálják a szereplőválogatást. A casting után nem feltétlenül a legjobb kapja a szerepet, hanem a leghasználhatóbb. Szálljunk le akkor az átmenetileg érinthetetlen csókosok szintjére, akiknek minden szava hiteles, amíg a Keresztapa úgy akarja, hiszen 2010 óta a kinevezett szakértők országában élünk, ahol az egyéni tudás talán csak simlis bolsevik trükk. A párthoz való szolidaritás a lényeges, és annak látszódnia is kell.
Lánczi Tamás: Németországban lobbiznak azért, hogy az akkumulátorgyárak inkább ott épüljenek fel. Telex, 2023. január 29.
„Az akkumulátorgyárakkal rendelkező országok a jövőben stratégiai előnybe kerülnek – jelentette ki a politológus a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában.” […]
– Értem és mi ez az előny kedves szakértő uram, aki eddig például V4NA hírügynökségi munkájával tűnt fel negatív értelemben. »A Danube Business Consulting Ltd.-nek (Arthur J. Finkelstein halála után Habony Árpád érdekeltsége) kisebbségi részesedése maradt (40%), és csendestársnak ott találjuk Szalay-Bobrovniczky Kristófot is (3%). A V4NA Ltd. igazgatója korábban Medveczky Balázs, most Morvai Róbert. Habony a magyar vállalkozásait felszámolta, de a Londonban 2015-ben bejegyzett Danube Business Consulting Ltd. ma már a tulajdona, és a hírek szerint 567 millió forint felett gyűjtött. Az ügyvezető Lánczi Tamás (Lánczi András fia – apuka a Fidesz-KDNP kormányt támogató konzervatív filozófus, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, a Fudan Egyetem egyik megkülönböztetett üdvözlője) kormányközeli elemző, a Figyelő volt főszerkesztője.« A V4NA Ltd. nevű hírügynökség nálam a gagyi kategóriájába került, amikor orosz hírek után az ukrajnai földek tulajdonosváltozásaival állt elő, amely szerint a Monsanto (a hír idején már felvásárolt cég) és társainak nagypolitikai törekvéseiről picsogott. A hír természetesen tévesnek bizonyult. »Mi igaz tehát a V4NA hírügynökség multiknak tulajdonított ukrajnai földrablási ügyéből? Bizonyosan semmi. Az eredeti hírforrás egyetlen vesszővel kijavította az adatát 17 millióról 1,7 millió hektárra. A V4NA hírügynökség egy héttel később terített, mint az orosz Kreml-párti média. Az ukrán földhelyzet tulajdonosi szerkezete nem változott, vagyis közel 97%-ban ukrán tulajdonban van, míg 3% külföldön (Luxemburg és Ciprus) bejegyzett társasági formában ukrán nemzetiségű oligarchákkal működik. A külföldieknek bérbe adott földek aránya nem látszik világosan, de Kína, az Egyesült Államok, Hollandia, Franciaország és az Öböl-menti szultánságok is tényezők ebben a tekintetben.
„Lánczi Tamás a debreceni akkumulátorgyárral kapcsolatos tiltakozásokról kifejtette: ez egy jó beruházás (sic!), nemzetgazdasági értelemben fontos, mert munkahelyeket teremt (sic!) most, a jövőben az akkumulátorgyárak a gazdaság hajtómotorjai lesznek.” […]
– Kinek kedves Tamás (Gödön az ukránoknak) és milyen áron (a lakosság lázad, a talajvízben megjelent a gyárban használt reprotoxikus oldószer)? Szeretne ilyen helyen lakni? Munkát az akkumulátorgyárban vállalna? Mit tud egyáltalán kegyed az ipari innováció haladásáról és a mellékhatásokról? Milyen lesz a beruházás környezet-egészségügyi hozadéka, ha ez a komplex debreceni befektetés megvalósul? Honnan lesz ehhez víz és energia? Meddig lesz a termék életképes, és addig megtérül-e? Mi lesz közben a Nagyerdővel, a Tócóval és a Vekeri tóval? A kérdéseim persze mind költőiek. Nem lenne racionalitás tőlem jogász-politológustól várni a választ. Gazdasági bukás ez az ügy hosszútávon, amelyhez most a vezér csókosának fiacskája beveti az eddig sem létező ’műszaki-gazdasági’ hitelességét.
„A politológus, aki korábban az Orbán-kormány államtitkára [Navracsics kabinetfőnöke], a Századvég vezető elemzője, [a már Schmidt Mária lapjának) a Figyelő főszerkesztője [az ő idején jelent meg a ’Soros-zsoldosok’ listája (magánszemélyek, oktatók, újságírók és civilszervezeti vezetők), ami személyes szégyenfoltja – neten a közlés szilánkjai még ma is megtalálhatók] és a XXI. Század Intézet igazgatója [mások szerint vezető elemző] is volt, jelenleg az MTVA online igazgatóságának az igazgatója, úgy véli, hogy 2035-től a belsőégésű motorok gyártása befejeződik Európában [vagy nem!], akkortól csak e-autót fognak újonnan üzembe helyezni, vagyis óriási igény lesz akkumulátorokra.”
– 2035-től milyen akkumulátorok kellenek majd, Tamás? Szóval a politológus apuci ügyes igazgatásával befutott gyors karrierben a váteszi képesség is including? Nem úgy tetszik, hiszen ugyan mindenhol teljesített az utód, de mindenhonnan gyorsan odébb kellett állnia. Maradandó teljesítmény sehol. Hogyan lesz valaki vajon ilyen gyorsan mindenre használható?
„»Aki akkumulátorgyárral rendelkezik, az tud nagy mennyiségben gyártani, így azé lesz a jövő (sic!)« – fogalmazott, hozzátéve: ezt mindenki érti külföldön és itthon is, ám külföldön sokak szemét csípi, hogy Magyarország nem az első ilyen beruházást hozza el.”
– Mondja ezt az irányított sorsú, érzékeny szemű jogász, akit a politikai bábszínház virágjában elragadott.
„A politológus szerint elsősorban Németországban keményen lobbiznak azért, hogy a magyar beruházások inkább náluk épüljenek fel. Úgy vélte, meg kell vizsgálni, hogy a debreceni beruházást ellenző ellenzéki pártok (sic!) tevékenysége hogyan függ össze ezzel a német gazdasági törekvéssel, fel kell tárni, van-e esetleg anyagi befolyásoltság (sic!), mint ahogy a választási kampányban is történt hasonló eset (sic!).”
– Ott is beruházásról volt szó? Megvették őket? És kegyedet? Maszatolás ez, aminek vannak nálunk kiválóságai. Tudni illene, hogy a németek 2017-ben tárgyaltak eredményesen a CATL vezetőivel és nagyon elővigyázatosan csak egy 8-ról (ez már működik) 14-re bővülő GWh-ás akkumulátorgyár építésébe kezdtek Türingiában. A Tesla nagyon erősen rajta van ezen az üzleten és nyugati gazdasági körök sokkal inkább bíznak bennük. A gazdasági számításban bizonyára szerepet játszott az is, hogy a gyártási technológia területének elavulási ideje igen gyors, és a kapcsolatos környezetrombolás jelentős. A gyártott akkumulátorok életideje sem hosszabb mint 8 év, vagyis ekkor kezdődik a nagy hulladékprobléma. Nos, ezen túlmenően a típusban aligha van több egy évtizednél, amikor is az elektrolitos akkumulátorok helyére szilárdtest-akkumulátorok kerülnek. A jelenlegi arnstadti gyár bővítése számukra bármikor opció, miért vágynának a debrecenire? Szimpla és alaptalan fantáziálás ez. A kínai CATL-on marakodna Németország hazánkkal (micsoda elképesztő zagyvaság), mikor már szükséges nagyságban ott van és bővítése is értelmetlen. A gyártmány tervezhetően kifutó. Senki sem említette?
„Lánczi Tamás rámutatott arra, hogy a német gazdaság az elmúlt 2-3 évben pocsék állapotba került, Kína megelőzte őket autógyártás tekintetében, ezért észbe kaptak és küzdenek azért, hogy az ilyen fontos beruházások inkább náluk valósuljanak meg.”
– Minden autó egyforma? Egy időben Kuba volt életjáró az egy háztartásra eső ventilátorok tekintetében. Máshol már légkondik voltak. A német ‘pocsék’ gazdasági állapot azért messze megelőzi a magyar képzeletbeli ’kiválót’, aminek befektetői minősítése közel van már a gagyihoz. Ez a hírtorzítás valóban legális eszköz a mai kormánypártban? Őszödi beszéd talán a Fidesz-KDNP-ben is elkelne.
„A politológus kiemelte, hogy a tiltakozások célja elrettenteni a befektetőket attól, hogy e korszerű technológiákat Magyarországra hozzák. Nem ideológiai küzdelem ez, semmi köze ahhoz, hogy valaki zöldpárti-e vagy sem, egyszerűen a nemzetgazdasági érdekekkel szembe (sic!) mennek azok, akik el akarják lehetetleníteni az akkugyárak hazai létesítését – mondta.”
– Német titkosügynökök dolgozzák meg a tétova gödieket. Ők vettek részt a mikepércsi és debreceni lakossági fórumokon. Hajdúszoboszlóiak fülébe németek ültették el a bogarat? Bizonyíték merre található erre kedves kinevezett szakértő uram? Mint szólnak mindehhez német barátaink?
„Lánczi szerint amikor a magyar libatömés ellen tiltakoztak, akkor a francia libamáj-termelők finanszírozták a tiltakozást vezető erőket, tehát kicsiben ugyanez történt akkor is. Ugyanakkor a ma beruházásaiból lesznek a holnap munkahelyei és azokból termelődnek meg azok a javak, amikből fenntarthatók a közszolgáltatások. Nagyon sokan pedáloztak azért, hogy hozzájuk kerüljenek ezek a beruházások, hazánk azonban okos iparpolitikával, jó szabályozási környezettel elérte, hogy ezek ide jöjjenek.”
– Ezt a kínai szakpolitika súgta meg és éppen Lánczi Tamásnak egyenesen. A Fudán-kedvelő apuci, vagy Habony Ibizáról segített? Iparpolitika nálunk? A szakminisztérium is pár hónapig működött most, aztán Palkovics feladta és azóta szétszedték? Miért nem ő érvel, aki az egész fókuszában állt nem is olyan régen? Miért menekítették ki őt ilyen gyorsan ebből az ipari miniszterségből? Pedig még a kapcsolatos környezetügy is hozzákerült. Körkörös lett volna, mint az eszterlánc.
„A politológus szerint ezek olyan beruházások, amelyek valódi értékei 5-10 év múlva lesznek láthatók (sic!), amikor a teljes mobilitás elektromos lesz, így felbecsülhetetlen előny lesz egy ilyen akkugyár.”
– Ugye akkortájt pukkan le, amit először gyártott nálunk a CATL (vagyis nem a magyar ipar!), s lesz még nagyobb az újrahasznosíthatatlan szemét. Tényleg egy politológusnak kell verni a tamtamot műszaki emberek, környezetanalitikusok, ökológusok és környezet-egészségügyben járatosak helyett. Mitől lehetne Lánczi Tamás vágyálmi smoncája hiteles? Szerintem semmitől, de a századvég (Hol van az már?) erre a mesére taksál téged, Csücske. Ezt hozzád méretezte! Viszont ifjabb Lánczi hamarosan ifjabb Lomniczi magasságába emelkedhet majd, ahonnan prikézsiát (prikezhija) hintenek a tudatlan értelmiségre, mert kiváltképpen megérdemli. Mi pedig akkor kegyelmeséktől hazavihetjük a lepukkant elektrolitos akkumulátort. Valamire csak jó lesz egyszer a földkunyhóban.
*
Részletes válasz az Átlátszóban megjelenő cikksorozatban érkezik majd). Mindegyikben megjelenik Pálinkás József (az MTA volt elnöke) véleménye is. A második rész február 3-án jelenik meg. Tessék ott keresni majd, mint a harmadik (február 10) és negyedik (február 17) részt is. A negyedik rész után írott villáminterjúkat az ügyben közreműködő valóságos szakértőknek felajánlok, de ehhez nekik kell keresniük, és vállalni a kérdéseimre való írott válaszolás munkáját és hozzájárulni az ezzel kapcsolatos szerkesztési és jogi külső munkákhoz.
